Egykori politikai foglyok, üldözöttek meséltek a Székelyhonnak arról, hogy milyen volt az a világ, amikor nem beszélhettek szabadon, amikor a szabad választás lehetősége sem létezett, amikor ma már nevetségesnek tűnő okok miatt az embereket börtönbe zárhatta a kommunista diktatúra. Ezek az ő történeteik. A tanulságaik viszont a mindannyiunké.
2024. május 22., 18:102024. május 22., 18:10
Állandó félelem, harag és kétely – érzelmek, amelyek az idősebb generációkban keserű nosztalgiát ébresztenek, a demokrácia nemzedékének azonban távolinak, szinte ismeretlennek csengenek.
Egykori politikai foglyok, üldözöttek, egyházak képviselői, gyászoló családtagok idézték fel a Székelyhonnak az időket, amikor a szabadság csak ábránd volt, a parancs pedig felülkerekedett a választás jogán.
A kommunista diktatúra minden áldozatától a lehető legnagyobb adót szedte: a kitartóbbaknak csak a lelkét vitte, másokat testestül magával ragadott, kényszerítő ereje alól azonban senki sem menekülhetett. Családok életére nyomta rá a bélyeget úgy, hogy a 21. század rohanásának sem sikerült feledtetnie azt a sötét korszakot, amelyet az ifjú nemzedék csak történelemként emleget. A valóság azonban az – és ezt a Székelyhonnak adott interjúk maró őszinteséggel támasztják alá –, hogy
Csík-, Udvarhely-, Maros- és Háromszék egykori politikai foglyai, áldozatai szerint semmiképp.
A diktatúra többek között egy 11 éves háromszéki gyermek életét is elvette. A szülei a sírba vitték a kérdéseiket, túlélő rokonuk máig értetlenül áll a történtek előtt. A kommunizmus az üldözöttek gyerekeit is tönkre tette. Megszabta a hitét a katolikus családoknak, elfojtva bennünk az imádságot, beleszólva abba, ami szent és sérthetetlen. Bűnügyi szervezetként elkönyvelve évekre börtönözte be ifjak egész csoportjait, megpecsételve ezzel a jövőjüket. A terror idején nem volt más lehetőség, pedig mindenki változást akart, ebben a túlélők mindannyian egyetértenek.
Azt is tudják viszont, hogy mennyire mély a szakadék, amely a szavazás és a választás között húzódik.
A megfélemlítettek generációja ehhez kíván önbizalmat, tettvágyat és főként kitartást a fiatal magyar nemzedéknek, mert „minden nehézség dacára sose volt ezen a földön itt jobb sorsa az embereknek” – ennek megőrzését pedig nem szabad félvállról venni.
A nappali előadásokba ugyan bezavart a hirtelen lecsapó vihar, az estét azonban nem rontotta el, csupán néhány perces késéssel a Magashegyi Underground és később a Honeybeast is színpadra lépett, a körülményekhez képest igazán lelkes közönséggel.
Az európai uniós elnökség célkitűzéseiről és az új intézményi ciklusról is értekeztek Tusványoson szerdán, a Lőrincz Csaba-sátorban. A meghívottak szerint a jelenlegi helyzettel ellentétben egyetértésre és szemléletváltásra lenne szükség.
A migráció kérdéséről, és ezen belül elsősorban arról beszélgettek szerdán Tusványoson a Mátyás király udvarban, hogy Európának az életét hogyan alakította át az elmúlt nyolc-kilenc év migrációs politikája.
Kerekasztal-beszélgetésen mutatták be az Andreanum 800, Az európai önrendelkezés kezdetei a Magyar királyságban című könyvet Tusványos első napján. A panelbeszélgetés során szó esett arról, miért volt fontos az Andreanum 1224-ben, és miért fontos most is.
Háború és béke – Kül- és biztonságpolitikai korszakváltás határán címmel tartottak beszélgetést Tusványos első napján a Lőrincz Csaba-sátorban. Hogyan változik a geopolitikai helyzet, és melyek erre a legfontosabb kérdések és válaszok?
Elkezdődtek a munkálatok a Gyergyószentmiklóst Maroshévízzel összekötő és a várost átszelő országút, illetve a Tűzoltó utca találkozásánál. Egy új körforgalmat építenek, ezért az ott több száz éve álló kőkeresztet elmozdították.
Valószínűleg egy villámcsapás miatt gyulladt ki egy gazdasági épület Szentegyházán szerdán.
A Honeybeast nem tartja magát zárkózottnak, számukra rendkívül fontos, hogy a rajongóikkal személyes kapcsolatot tudjanak kialakítani. Közönségtalálkozón beszéltek a dalszerzés folyamatáról, az együttes dinamikájáról.
Nem fogadta kegyeibe az időjárás eddig a tusványosozókat: kedden a nyitókoncertek előtt esett, szerdán délután pedig előbb két óra körül szakadt le az ég, egy-két órás szünet után aztán másodjára is.
Erdélyiek, vajdaságiak, kárpátaljaiak, muravidékiek, olyan magyarok, akik az anyaország határain túlról erősítik a nemzeti egységet – létezünk, tudunk egymásról, mégsem kapcsolódunk igazán.