A csíkszentsimoni egyházi kórusnak hosszú időn keresztül nem volt neve, a kétezres évek derekán vette fel a Szent László elnevezést a falu és a templom védőszentje után ‒ avatott be Dénes Ernő. A csíkszentsimoni kántor továbbá a kórus történetét is ismertette röviden: „Szentsimon új temploma 1835-ben épült, de csak 1959-ben lett önálló plébánia. A kórus létezéséről csak
a régi kották, nyomtatványok alapján lehet gyanítani, hogy az 1920-30-as években már volt közös, csoportos éneklés.
Amit biztosan tudunk, hogy a plébánia önállósulása után Gergely József kántortanító vezetésével már működő férfi, leány és gyerekkórus létezett, passiót énekeltek, ünnepeken felléptek”. Azt is megjegyezte a karvezető, hogy azóta a kórus folyamatosan fejlődik, ami az odaadó elődeinek az érdeme ‒ Ilyés Istvánnak, Czikó Lőrincnek, Darvas Lászlónak, Pap Leventének.
Azt is megtudtuk, hogy a simoni kórust sokan úgy emlegetik, hogy „a népes kórus, a vidám kórus”. Pár hullámvölgy kivételével a kórus valóban mindig népes volt: volt rá példa, hogy a kórustagok száma elérte a 60-70-et.
Jelenleg közel negyvenen énekelnek a karban,
többségben a harmincas-negyvenes korosztály van, de vannak ennél idősebbek és tizenévesek is. Utóbbiak esetében az jelent gondot, hogy nyolcadik osztály, valamint az érettségi után a középiskola, egyetem végett a fiatalok elhagyják a falut. S mivel hét közben bentlakók, ezért csak hétvégente, nehézségek árán tudnak, vagy egyáltalán nem tudnak a próbákon részt venni. Az új házasok, „férjhezmentek” korosztálya pedig teljesen hiányzik a karból ‒ avatott be Dénes Ernő.
Kóruspróbákat október és július között heti két alkalommal tartanak, kivéve a karácsonyi, húsvéti ünnepkört és a templombúcsú előtti időszakot, amikor több időt fordítanak a gyakorlásra.
A kórus tagjai minden vasárnap és ünnepnap jelen vannak a szentmiséken, lelkesen kapcsolódnak be a liturgiába.
Többszólamú kórusműveket nagyobb ünnepeken ‒ karácsonykor, nagyhéten, húsvétkor, pünkösdkor, a templombúcsún ‒ énekelnek. Emellett az Alcsíki Egyházi Kórusok Találkozóján is minden évben részt vesznek ‒ sorolta a kántor. Fontosnak tartotta kiemelni, hogy
a szentsimoni, több mint 120 tagot számláló fúvószenekar évente több alkalommal együttműködik a kórussal.
A munka mellett megünneplik a névnapokat, a kórus-év végén közös kirándulást szerveznek és Szent Cecília-napi bált is tartanak, ahova a kórustagok élettársai, gyermekei is hivatalosak.
Bár csupán pár hónapja lett az egyházközség kántora Dénes Ernő, kérdésünkre leszögezte, hogy pozitív hozzáállásból Simonban nincs hiány.
Ha jellemezni kell a hozzáállást, akkor bátran azt mondhatom, hogy szentlászlói: lelkes, bátor, vallásos, a munkától, nehézségektől nem riad vissza, kitartó.
A szakember elmondása szerint a közös együttlét, a pozitív visszajelzések motiválják leginkább a kóristákat, hiszen a kórusterem az a hely, ahova a mindennapi munka után fáradtan, elcsigázottan a kórustag szívesen megy felüdülni, énekelni Isten dicsőségére, s a maguk örömére. Szerepléseik után mindig van, aki megdicséri és értékesnek tartja a kórus munkáját. Ahogy a plébános is mindig megköszöni együttműködést, s nem marad el utána annak meghálálása sem.
Munkájukat sokan támogatják és támogatták korábban is: az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása után
a visszakapott iskolaépületet az egyháztanács és a plébános kizárólagosan a mindenkori kórus részére, működésére ajánlotta fel.
Az ingatlan korábban elhanyagolt állapotban volt, a közbirtokosság, plébánia és a hívek áldozatos adományából hozták helyre ‒ részletezte a kántor. „Elődöm, s az akkori kórustagok sok százórás önzetlen munkája van benne, s így elmondható, hogy a kórusnak nem terme, hanem háza van.” A bútorzat, fénymásoló beszerzését a közbirtokosság, míg a székeket, kórusruhát a helyi tanács állta. Mint Dénes Ernő fogalmazott,
házuk, termük, zászlójuk, ruháik és egyéb eszközeik adottak, talán csak a székek szorulnak cserére, mert a kórus „rongyossá koptatta” azokat
‒ ennek megoldására egyébként már kaptak ígéretet a helyi önkormányzattól. A nagyobb munkálatok közül a fűtés korszerűbb megoldása, valamint a vezetékes víz bevezetése van hátra az épületbe.
A kórusvezető meghatározó élménynek nevezte az évenkénti kórustalálkozót, a passióra való felkészülést és éneklést. Továbbá gyakran emlegetik a kóristák a római zarándoklatot, a közös kirándulásokat, szerepléseket, fellépéseket a főegyházmegyénkben és külföldön. Ezeket az utakat a kórustagok maguk állják.
Az énekkar tagjai
Ambrus Barbara, Bene Edith, Czikó Boglárka, Czikó Teréz, Szép Duka Csilla, Rodé Elvira, Téglás Hilda, Márton Judith, Péter Judith, Sánta Kinga, Szép Olga, Sánta Rita, Péter Ágnes, Sánta Anna, Csató Hajnal, Czikó Hajnal, Sándor Klára, Csató Melinda, Márton Tamara, Kópi Attila, Borbély Ignácz, Miklós Imre, Tódor Imre, Szép Károly, Sándor Péter, Geréd Sándor, Péter Ákos, Darvas Antal, Szép Csanád, ifj. Bene Imre, Marton József, Virágh Lajos, Szőke Mátyás, Jánossy Zoltán, ifj. Veress Béla.
24h
