A közéletet továbbra is konfliktusok jellemzik: a polgármester és az őt indító párt között, a koalíció pártjai között, és az egyes pártokon belül is. Időközben Gálfi Árpád elindította egy újabb párt bejegyzését, a hírek szerint pedig több román párt is jelölteket toboroz a közelgő választásokra, így az ember lassan egyáltalán nem ismeri ki magát Székelyudvarhely közéletében.

Elmaradtak az új befektetők, a nagy beruházások elkerülték a várost, a rengeteg nyertes pályázat vagy akár saját pénzből fizetett fejlesztés is még csak egy-egy látványterv vagy álom formájában létezik. Valamikori, nemzetközi szinten is jegyzett sportéletünk haldoklik, és még sorolhatnám tovább az elszalasztott lehetőségeket és a problémákat, de nézzük inkább a megoldásokat.

Egy város vezetése, a fejlődés elősegítése, a közösségi ügyek képviselete során elengedhetetlenül fontosak a megfelelő partnerek, akik érdekeltek a város sikerében, és azon vannak, hogy Udvarhely fejlődő pályára álljon. Ilyen partnerekre szükségünk van nemcsak itthon, hanem a csíkszeredai, a budapesti, a bukaresti és a brüsszeli intézményekben is, hiszen itt döntik el, kik kapják azokat a pénzeket, amik Székelyudvarhely fejlődéséhez szükségesek. Az elmúlt évtizedek után ezek a lehetséges partnerek egyre kisebb lelkesedéssel tekintenek ránk, nem akarják beleártani magukat a várost uraló konfliktusokba, és nem találják a közös hangot a város vezetőivel.

Egy dolog teljesen biztos: Székelyudvarhely sikere csak nekünk fontos igazán, csak számunkra első ez a város, ezért a problémáinak megoldása tőlünk kell, hogy induljon. Ha mások azt érzik, hogy mi nem akarjuk megváltoztatni ezt a helyzetet, ha nem akarunk tenni ellene, és továbbra is a szembenállás és harc logikájában folytatjuk, akkor félrenéznek, és csendben leírják ezt a várost.

Most nem az a kérdés, kinek volt vagy van igaza, vagy ki talál jobb kifogásokat, és ezeket hogyan tálalja az udvarhelyieknek. Városunk lakói megint csak azt látják, hogy a politikusok egymással vannak elfoglalva valamilyen nehezen érthető konfliktusok miatt, és egymásnak rónak fel olyan tetteket, amelyek nem biztos, hogy szoros kapcsolatban vannak a városlakók érdekeivel. Most az a kérdés, hogy

vállaljuk-e annak a kimondását, hogy politikai eszközök, politikai partnerek és támogatás nélkül egy soha véget nem érő körforgásban vagyunk, és éppen azt az esélyt veszélyeztetjük, hogy Udvarhely végre minden tekintetben szintet lépjen és elinduljon a felzárkózás útján a sikerek felé.

Én és az RMDSZ csapata most arra vállalkozunk, hogy minden érdekelt féllel együttműködve, csapatmunkával, a civilek és szakemberek bevonásával, és minden lehetséges erőforrás kihasználásával új lendületet adunk a város fejlődésének. Azt akarjuk, hogy

Azt akarjuk, hogy a célokat ne évente gondoljuk újra, hanem világos tervek mentén szabjunk irányt a város fejlődésének, figyelembe véve a lehetőségeket és azokat az erőforrásokat, amelyek az elkövetkező időszakban megnyílhatnak a város előtt.

Azt akarjuk, hogy magyarországi támogatóink újra partnerre leljenek bennünk és közösen tervezhessünk, mint Csíkszeredában vagy Sepsiszentgyörgyön. Tárgyalóképesek és nyitottak leszünk a lehetőségekre, nem fenyegetőzők és ellenségesek. Azt akarjuk, hogy az előttünk álló néhány hónapban a politikai versengés szabályai szerint, de semmiképpen nem azt túllépve álljunk a viták és az elképzelések versenye elé. Mert a politikai versenyre négy évente szükség van: az elmúlt időszak bebizonyította, hogy önmagában egy koalíciónak a léte nem garancia Székelyudvarhely sikerére. Azt akarjuk, hogy Székelyudvarhely újra sikeres város legyen!

Derzsi László