Olvasói levél
2020. július 08., 12:032020. július 08., 12:03
2020. július 08., 12:342020. július 08., 12:34
Székelyudvarhely jelenleg nem egy sikeres város. A 2016-os választáson a lakosság politikai szempontból megbüntette az RMDSZ-t, az MPP–EMNP-koalíció nagy többséget kapott az önkormányzatban, és jelöltjük, Gálfi Árpád lett a polgármester. A koalíció képviselője akkor kijelentette, hogy „közös programot állítottunk össze, amelynek minden pontja megvalósítható, amennyiben a koalíció elnyeri a tanácsosi többséget és a polgármesteri tisztséget”, de mindezek ellenére a város nem haladt előre: egyre többen kezdik ezt felismerni, és
A közéletet továbbra is konfliktusok jellemzik: a polgármester és az őt indító párt között, a koalíció pártjai között, és az egyes pártokon belül is. Időközben Gálfi Árpád elindította egy újabb párt bejegyzését, a hírek szerint pedig több román párt is jelölteket toboroz a közelgő választásokra, így az ember lassan egyáltalán nem ismeri ki magát Székelyudvarhely közéletében.
Elmaradtak az új befektetők, a nagy beruházások elkerülték a várost, a rengeteg nyertes pályázat vagy akár saját pénzből fizetett fejlesztés is még csak egy-egy látványterv vagy álom formájában létezik. Valamikori, nemzetközi szinten is jegyzett sportéletünk haldoklik, és még sorolhatnám tovább az elszalasztott lehetőségeket és a problémákat, de nézzük inkább a megoldásokat.
Egy város vezetése, a fejlődés elősegítése, a közösségi ügyek képviselete során elengedhetetlenül fontosak a megfelelő partnerek, akik érdekeltek a város sikerében, és azon vannak, hogy Udvarhely fejlődő pályára álljon. Ilyen partnerekre szükségünk van nemcsak itthon, hanem a csíkszeredai, a budapesti, a bukaresti és a brüsszeli intézményekben is, hiszen itt döntik el, kik kapják azokat a pénzeket, amik Székelyudvarhely fejlődéséhez szükségesek. Az elmúlt évtizedek után ezek a lehetséges partnerek egyre kisebb lelkesedéssel tekintenek ránk, nem akarják beleártani magukat a várost uraló konfliktusokba, és nem találják a közös hangot a város vezetőivel.
Egy dolog teljesen biztos: Székelyudvarhely sikere csak nekünk fontos igazán, csak számunkra első ez a város, ezért a problémáinak megoldása tőlünk kell, hogy induljon. Ha mások azt érzik, hogy mi nem akarjuk megváltoztatni ezt a helyzetet, ha nem akarunk tenni ellene, és továbbra is a szembenállás és harc logikájában folytatjuk, akkor félrenéznek, és csendben leírják ezt a várost.
Most nem az a kérdés, kinek volt vagy van igaza, vagy ki talál jobb kifogásokat, és ezeket hogyan tálalja az udvarhelyieknek. Városunk lakói megint csak azt látják, hogy a politikusok egymással vannak elfoglalva valamilyen nehezen érthető konfliktusok miatt, és egymásnak rónak fel olyan tetteket, amelyek nem biztos, hogy szoros kapcsolatban vannak a városlakók érdekeivel. Most az a kérdés, hogy
vállaljuk-e annak a kimondását, hogy politikai eszközök, politikai partnerek és támogatás nélkül egy soha véget nem érő körforgásban vagyunk, és éppen azt az esélyt veszélyeztetjük, hogy Udvarhely végre minden tekintetben szintet lépjen és elinduljon a felzárkózás útján a sikerek felé.
Én és az RMDSZ csapata most arra vállalkozunk, hogy minden érdekelt féllel együttműködve, csapatmunkával, a civilek és szakemberek bevonásával, és minden lehetséges erőforrás kihasználásával új lendületet adunk a város fejlődésének. Azt akarjuk, hogy
Azt akarjuk, hogy a célokat ne évente gondoljuk újra, hanem világos tervek mentén szabjunk irányt a város fejlődésének, figyelembe véve a lehetőségeket és azokat az erőforrásokat, amelyek az elkövetkező időszakban megnyílhatnak a város előtt.
Azt akarjuk, hogy magyarországi támogatóink újra partnerre leljenek bennünk és közösen tervezhessünk, mint Csíkszeredában vagy Sepsiszentgyörgyön. Tárgyalóképesek és nyitottak leszünk a lehetőségekre, nem fenyegetőzők és ellenségesek. Azt akarjuk, hogy az előttünk álló néhány hónapban a politikai versengés szabályai szerint, de semmiképpen nem azt túllépve álljunk a viták és az elképzelések versenye elé. Mert a politikai versenyre négy évente szükség van: az elmúlt időszak bebizonyította, hogy önmagában egy koalíciónak a léte nem garancia Székelyudvarhely sikerére. Azt akarjuk, hogy Székelyudvarhely újra sikeres város legyen!
Derzsi László
Bálint István
Tizenöt éves lett a Székelyhon. Szinte nincs az életnek olyan területe, ami ne változott volna meg radikálisan az elmúlt másfél évtizedben. Ez pedig az online médiafogyasztásra hatványozottan érvényes.
Kozán István
Hargita Megye Tanácsa már soha nem lesz olyan, mint volt: tizenhat év után elhagyja az elnöki kabinetet Borboly Csaba. Na és innentől több oldalon keresztül kellene a leköszönő elnök érdemeit sorolnunk – pedig a valóságban csak egy van.
Kozán István
A csíkszeredai kórház egyik főorvosának nyilvános internetes meglincselése rávilágított arra, hogy milyen lehetőségeket és veszélyeket rejt magában a közösségi médián végigfutó ügyek egyoldalú tálalása.
Kozán István
Teljes zavart okozott bennünk Borboly Csaba leköszönő tanácselnök leépítésekkel kapcsolatos kérdéseinkre adott válasza. Nem tudtuk eldönteni, hogy az általa felpumpált intézményről, vagy általában a romániai közintézményekről mondja-e el a véleményét.
Kocsis Károly
A baj akkor kezdődik, amikor valaki önként, amolyan hályogkovács-módra közszereplést vállal, és a közösségi oldalán (hol máshol?) kiütköző stílusából az anyanyelve iránti ijesztő igénytelenség köszön vissza.
Szüszer Róbert
Miért nincs tej és kifli a Hargita megyei iskolákban? Mert kormány, mert kiírás, mert tavalyi program, APIA és elszámolás, mert na. Mi nem világos?
Kozán István
Hiába adta el bombasztikus sikerként Hargita Megye Tanácsának sajtószolgálata a megyei önkormányzat 2024-es büdzséjét, nagy a gyanúnk, hogy a múlt héten elfogadott költségvetés fogja a legnagyobb fejfájást okozni Hargita megyének.
2 hozzászólás