Olvasói levél
2020. július 08., 12:032020. július 08., 12:03
2020. július 08., 12:342020. július 08., 12:34
Székelyudvarhely jelenleg nem egy sikeres város. A 2016-os választáson a lakosság politikai szempontból megbüntette az RMDSZ-t, az MPP–EMNP-koalíció nagy többséget kapott az önkormányzatban, és jelöltjük, Gálfi Árpád lett a polgármester. A koalíció képviselője akkor kijelentette, hogy „közös programot állítottunk össze, amelynek minden pontja megvalósítható, amennyiben a koalíció elnyeri a tanácsosi többséget és a polgármesteri tisztséget”, de mindezek ellenére a város nem haladt előre: egyre többen kezdik ezt felismerni, és
A közéletet továbbra is konfliktusok jellemzik: a polgármester és az őt indító párt között, a koalíció pártjai között, és az egyes pártokon belül is. Időközben Gálfi Árpád elindította egy újabb párt bejegyzését, a hírek szerint pedig több román párt is jelölteket toboroz a közelgő választásokra, így az ember lassan egyáltalán nem ismeri ki magát Székelyudvarhely közéletében.
Elmaradtak az új befektetők, a nagy beruházások elkerülték a várost, a rengeteg nyertes pályázat vagy akár saját pénzből fizetett fejlesztés is még csak egy-egy látványterv vagy álom formájában létezik. Valamikori, nemzetközi szinten is jegyzett sportéletünk haldoklik, és még sorolhatnám tovább az elszalasztott lehetőségeket és a problémákat, de nézzük inkább a megoldásokat.
Egy város vezetése, a fejlődés elősegítése, a közösségi ügyek képviselete során elengedhetetlenül fontosak a megfelelő partnerek, akik érdekeltek a város sikerében, és azon vannak, hogy Udvarhely fejlődő pályára álljon. Ilyen partnerekre szükségünk van nemcsak itthon, hanem a csíkszeredai, a budapesti, a bukaresti és a brüsszeli intézményekben is, hiszen itt döntik el, kik kapják azokat a pénzeket, amik Székelyudvarhely fejlődéséhez szükségesek. Az elmúlt évtizedek után ezek a lehetséges partnerek egyre kisebb lelkesedéssel tekintenek ránk, nem akarják beleártani magukat a várost uraló konfliktusokba, és nem találják a közös hangot a város vezetőivel.
Egy dolog teljesen biztos: Székelyudvarhely sikere csak nekünk fontos igazán, csak számunkra első ez a város, ezért a problémáinak megoldása tőlünk kell, hogy induljon. Ha mások azt érzik, hogy mi nem akarjuk megváltoztatni ezt a helyzetet, ha nem akarunk tenni ellene, és továbbra is a szembenállás és harc logikájában folytatjuk, akkor félrenéznek, és csendben leírják ezt a várost.
Most nem az a kérdés, kinek volt vagy van igaza, vagy ki talál jobb kifogásokat, és ezeket hogyan tálalja az udvarhelyieknek. Városunk lakói megint csak azt látják, hogy a politikusok egymással vannak elfoglalva valamilyen nehezen érthető konfliktusok miatt, és egymásnak rónak fel olyan tetteket, amelyek nem biztos, hogy szoros kapcsolatban vannak a városlakók érdekeivel. Most az a kérdés, hogy
vállaljuk-e annak a kimondását, hogy politikai eszközök, politikai partnerek és támogatás nélkül egy soha véget nem érő körforgásban vagyunk, és éppen azt az esélyt veszélyeztetjük, hogy Udvarhely végre minden tekintetben szintet lépjen és elinduljon a felzárkózás útján a sikerek felé.
Én és az RMDSZ csapata most arra vállalkozunk, hogy minden érdekelt féllel együttműködve, csapatmunkával, a civilek és szakemberek bevonásával, és minden lehetséges erőforrás kihasználásával új lendületet adunk a város fejlődésének. Azt akarjuk, hogy
Azt akarjuk, hogy a célokat ne évente gondoljuk újra, hanem világos tervek mentén szabjunk irányt a város fejlődésének, figyelembe véve a lehetőségeket és azokat az erőforrásokat, amelyek az elkövetkező időszakban megnyílhatnak a város előtt.
Azt akarjuk, hogy magyarországi támogatóink újra partnerre leljenek bennünk és közösen tervezhessünk, mint Csíkszeredában vagy Sepsiszentgyörgyön. Tárgyalóképesek és nyitottak leszünk a lehetőségekre, nem fenyegetőzők és ellenségesek. Azt akarjuk, hogy az előttünk álló néhány hónapban a politikai versengés szabályai szerint, de semmiképpen nem azt túllépve álljunk a viták és az elképzelések versenye elé. Mert a politikai versenyre négy évente szükség van: az elmúlt időszak bebizonyította, hogy önmagában egy koalíciónak a léte nem garancia Székelyudvarhely sikerére. Azt akarjuk, hogy Székelyudvarhely újra sikeres város legyen!
Derzsi László
Kozán István
Megyeitanács-elnökként gyöngyözte ki magából Biró Barna Botond a parajdi betonhiány hallatán, hogy az érintett „cégnek nincs mit keresnie Parajdon, szakmai arrogancia jellemzi őket”, meg egyébként is „Mars!”. Ennél azért többet várunk.
Kozán István
Minden kudarc egy esély is lehetne valami jobb kezdetére – valahogy így gondoltuk, miután végigszenvedtük a televízió képernyőjén keresztül a Sepsi OSK fociklub utolsó meccsét az első osztályban. Naivak voltunk.
Szüszer Róbert
Ezt csinálja utánunk a hanyatló nyugat és a feltörekvő kelet: egy matekzseni próbálja bizonygatni igazát egy Facebook/TikTok-sztárral szemben!
Kozán István
Saját magának mond ellent vagy egyszerűen előremenekül Borboly Csaba? Esetében akár mindkettő igaz lehet. Nekünk azonban emlékeztetnünk kell a politikust arra, amiről ő ma már hallani sem akar.
Kozán István
Munkaszüneti napok idejére is mindig két táborra oszlik az ország lakossága: azokra, akik szerint „végre”; és azokra, akik szerint „hát hogyne”.
Kozán István
Elhívták a sajtót egy olyan rendezvényre, amelyen három órán keresztül a pásztorkutyák és a turisták közötti békés megférés lehetőségeiről volt szó. Megoldást nem nagyon találtak a problémára, a médiát azonban jól megszidták.
Vendégszerző
Habár nem minden úgy alakult, ahogyan azt annak idején megálmodtuk, a változás kétségtelen.
2 hozzászólás