A megye más zónáiban valamivel csekélyebb, de soha sem nem kizárt, hogy az útvonalakon nagyvadakkal találkozzon a kiránduló.

– magyarázta a vezető.

Megtörtént az is, hogy a Vargyas-szorosban a hegyimentőknek kellett elzavarniuk a medvét, de Fekete Örs szerint az esetek nagy többségében a szükséges lépéseket maga a túrázó is meg tudja tenni telefonos útmutatással.

„Általában mire kiérünk, akkor elhúzódik az állat, úgyhogy nagyon kevés az a reális eset, ami tényleg beavatkozást igényel” – nyilatkozott.

Ha támad, nem marad sok esélyünk

„Tudjuk, hogy jobban fut, mint mi, jobban mászik, mint mi, úszni is jobban tud, mint mi, úgyhogy túl sok esélyünk nincs a medvével szemben. Viszont ha reálisan fennáll a támadás veszélye, fontos, hogy hogyan reagálunk” – hangsúlyozta Fekete Örs.

Amennyiben az állat távolabb van, érdemes kiabálni, hangzavart kelteni. Fel lehet emelni a karokat, de nem fenyegetőleg, csupán azért, hogy az állat úgy érezze, mi magunk nagyobbak vagyunk nála.

Kivéve, ha van nálunk védőspray, mert ezzel kivédhetjük a sérülést.

A spray csak akkor ér valamit, ha kéznél van

Fekete Örs szerint a medvespray valóban hatásos tud lenni, de csak akkor, ha azt nem a hátizsák mélyére rejtjük. Nagyon fontos, hogy legyen mindig kéznél, az övre csatolva, a hátizsák oldalára biztosítva.

A piacon most már több termék közül lehet válogatni, ezeknek az erőssége és hatótávolsága különbözhet, emiatt érdemes szaküzletben (például a csíkszeredai vadászboltban) érdeklődni a vezető szerint.

Például, ha kutyákkal találkozunk – amelyek szinte sosem járnak egyedül – érdemes egymásnak hátat vetve szembenézni az állatokkal, higgadtan beszélni hozzájuk. Közben egy másik személy szólíthatja a pásztort is, aki ideális esetben a közelben tartózkodik.

Ha viszont baj van, azonnal hívni kell a 112-es segélyhívószámot, valamint értesíteni a hegyimentőket, ha nehezebb terepen történt meg a baj.

Ezt mutatja a tapasztalat is, a hegyimentők rendszeresen értesülnek olyan kirándulókról, akik letérnek az ösvényről és nem találnak vissza.