– Sokan ismerik Önt Hargita megyében, de közel egy évtizede Bukarestben dolgozik. Mi az amit mindenképp megosztana magáról az olvasókkal emberileg és szakmailag egyaránt?
– Éppen 50 éves vagyok, két csodálatos nagyfiam van és egy kiváló feleségem. Abban a kiváltságos helyzetben vagyok, hogy hála Istennek a szüleim is élnek és korukhoz képest jó egészségnek örvendenek. Úgy gondolom, 50 évesen az embernek kellően sok tapasztalata van ahhoz, hogy az elkövetkezendőkben már igazán hatékonyan tudjon dolgozni, ha akar. Szakmailag, a jogi diplomám megszerzése után Aradról tértem haza és a közéleti pályafutásomat 1997-ben kezdtem el a szülővárosomban, Antal István parlamenti képviselő irodavezetőjeként. Sokat tanulhattam, ismeretségeket kötöttem, fejlesztettem magam. Ennek eredményeképpen 2000-ben városi önkormányzati képviselővé választottak, majd 2004 és 2006 decembere között a város alpolgármestere lehettem. Izgalmas időszak volt, ismételten sok tanulási és fejlődési lehetőséggel. Beleláttam a valódi adminisztratív problémákba, az emberek ügyes-bajos dolgaiba és beletanultam a most divatos szóval élve multitasking feladatmegoldásba, így ahol csak tudtam, segítettem. Ebben az időszakban én vezettem a város RMDSZ szervezetét is. 2006 decemberében alkalmasnak ítéltek a feladatra és kineveztek Hargita megye alprefektusának. A négy év alprefektusi pozíció betöltése után, 2010-ben prefektusi megbízást kaptam.
Hargita megye prefektusaként elsődleges feladatomnak tekintettem a földtörvény megfelelő alkalmazását, a föld- és erdőterületek jogos tulajdonosaiknak való visszaszolgáltatását.
A 2012 májusában történt kormányváltást követően kormányfelügyelői tisztségbe kerültem. Ezt követően 2013 augusztusában kineveztek az Országos Közbeszerzési Hatóság főtitkárának. A 2013-ban még csak 147 alkalmazottat számláló intézmény számos átszervezés és strukturálás után mindössze két év alatt egy valóságos kis minisztériummá alakult, több mint 400 alkalmazottal – ennek az intézménynek én voltam a közigazgatási vezetője.
– Ez egy nagyon szépen felfele ívelő szakmai pályafutás. Miért éppen most vágna bele egy parlamenti mandátumba?
– Én nagyon szeretem a szülőföldem, itt érzem igazán jól magam, ez az én terepem, az én otthonom, az én közösségem. Azt szeretném, ha a gyermekeim is majd felnőttként minden magyar gyermek mellett itt tudnának boldogulni. Bízom benne, hogy Székelyudvarhely a jövőben is az a város lesz, ahol fiataljaink megtalálják a helyüket. A magam részéről mindent megpróbálok megtenni ezért. Megértem a feladatra, hogy parlamenti képviselő lehessek. Számomra például rendkívüli fontossággal bír mind a helyes törvényalkotás, mind a vidékünk képviselete. Szakmai tapasztalatomnak megfelelően szükség lehet a munkámra több parlamenti szakbizottságban.
Szeretnék a jó döntések részese lenni, ugyanakkor minél szélesebb körű, átgondolt egyeztetéseket követően olyan jogszabályokat kezdeményezni, amik elősegítik a szülőföldünkön való megmaradásunkat és itthon maradásunkat.
Jelöltettem magam, mert aktívabban akarom kivenni a részem ebből a munkából, és meggyőződésem, hogy képes vagyok rá. Részt akarok venni az udvarhelyszéki települések problémáinak a megoldásában. Az elmúlt 23 év alatt szerzett tapasztalatom rávilágított, hogy mit lehetne jobban csinálni a szülőföldemen, tudom, hogy sok a tennivaló Udvarhelyszéken. Jó ideje érlelődik bennem a jelöltetés szándéka, de a legerősebb impulzust azok az udvarhelyszéki polgármesterek adták, akik megkerestek és felkértek erre a feladatra.
– A képviselőjelölti pozíció miatt lemondott a tisztségéről. Hogyan összegezné, a bukaresti tapasztalását, mi volt ott a leghasznosabb?
– Valóban, ahhoz, hogy képviselőjelölt lehessek le kellett mondanom a főtitkári tisztségről mert főtisztviselőként nem indulhattam volna az RMDSZ színeiben. Visszatekintve, hét év Bukarestben olyan szempontból is hasznos volt, hogy ígéretes kapcsolatokat tudtam kialakítani, megismertem a főváros valódi működését. Tapasztalás, amelynek köszönhetően nem zöldfülűként csodálkozhatok rá a képviselőház működésére, ha az emberek megbíznak bennem és képviselhetem a Hargita megyeiek érdekeit Románia Parlamentjében.
– Bukarestből is segítette a Hargita megyei önkormányzatokat, a szülőföldön élőket. Hogyan történt pontosan?
– Bár az elmúlt hét év munkahelyileg Bukaresthez kötött, a közbeszerzések témakörében mindvégig folyamatos kapcsolatban maradtam a helyi önkormányzatainkkal, polgármestereinkkel. Az elmúlt években is nagy hangsúlyt fektettem arra, hogy amennyire csak lehetséges segítsek a közbeszerzési gondokkal küzdő helyi önkormányzatoknak és tisztségviselőknek. Ezt elsősorban a megfelelő tanácsadó szakemberekhez való irányítással, az ügyintézések gyorsításával tudtam kivitelezni. A Hargita megyei önkormányzat és a prefektusi hivatal társszervezésében számos szakmai konferenciát és képzést szerveztünk meg ebben az időszakban Csíkszeredában. Az emberek képzésébe fektetni pedig mindig kifizetődő, hiszen minden új tudásanyag hasznosítható akár azonnal, akár a későbbiekben.
– Hogyan látja Udvarhelyszéket a fővárosi távlatokból?
– Udvarhelyszéken rengeteg a tennivaló. Sajnos a jelenlegi Covid-19 pandémiás helyzet átírta az eddigi cselekvési prioritásokat, ezért a mi térségünknek is a legnagyobb kihívása a járványhelyzet kezelése, a járvány megállítása és legyőzése. Ezzel párhuzamosan a lehető legnagyobb mértékben csökkenteni kell a pandémia okozta gazdasági károkat: cégbezárások, munkahelyek elvesztése, gazdasági ágazatok ellehetetlenülése.
Az egészségügyi ellátás vagy a tanügyi problémák mellett sem mehetünk el szó nélkül. Esetünkben az összefogás már nem lehet egy szó, vagy bárki részéről egy kampányfogás, itt közös cselekvés szükséges.
Távlatilag pedig az átgondolt és város-vidék központú, összehangolt, racionális fejlesztés a cél a vidékünkön. Mind az infrastruktúra területén, ahol bőven van mit tenni, bár vitathatatlanul vannak előrelépések, mind az élet többi területein is.
Én úgy tudom ezt Udvarhelyszék esetében elképzelni, hogy a vidék egy szívként dobban a várossal, egymást kiegészítve és egy egészet alkotva. Ahhoz, hogy megőrizzük kultúránkat, anyanyelvhasználatunk lehetőségét, a magyar oktatást az iskolákban, az itthon maradásunk feltételeit, ott kell lennünk, ahol a döntések születnek.
Hallatni kell a hangunkat még úgyis, ha néha pusztába kiáltott szónak tűnik. Következetesen ki kell állni azokért a jogokért, amelyek nemzeti közösségünket megilletik.
Itthon pedig egymásba kell kapaszkodni és megvetni a lábunkat. Csakis így lehet biztos és stabil jövője az erdélyi magyarságnak Romániában. Erre most még minden lehetőség adott.
– Udvarhelyszékről új csapat indulna a képviselőházba. Mi a véleménye erről, hogyan látja ezt a csapatot, az összefogást?
– Udvarhelyszéknek erős parlamenti csapatra van szüksége. Csapatunk igazi erejét a szakmai felkészültség, a jó tárgyalási készség, a kiváló együttműködés adja. A fejlődés és a felzárkózás vidékünk számára nem lehetőség, hanem kötelezettség. Úgy gondolom, hogy mivel a csapatban mind különböző személyiségű, habitusú emberek vagyunk, de a célunk közös, egy jól működő egységet tudunk alkotni. Ebben bízom, és abban, hogy a szavazók is egyetértenek velem abban, hogy ezen a december 6-i választáson is nagyon fontos: döntsünk mi nélkülük, hogy ők ne dönthessenek nélkülünk!
(X)
Comandat de U.D.M.R. Cod AEP: 13200002. Megrendelő: R.M.D.SZ. Választási kód: 13200002.
24h
