Nehéz napokon, hónapokon van túl a csíkszentmiklósi Grosu család. Az elmúlt egy évben volt olyan időszak, amikor arra próbáltak felkészülni – ha lehet egyáltalán ilyenre készülni –, hogy a kis Lacika bármikor meghalhat. Búcsúztak tőle. Lélekben. A mintegy fél évvel ezelőtt még csontsovány, magatehetetlen Lacika a több hónapos zalaegerszegi rehabilitációnak köszönhetően ma lábra áll, beszél és minduntalan édesanyja nyakába borul.
2011. december 11., 20:162011. december 11., 20:16
2011. december 11., 20:452011. december 11., 20:45
Alig lépünk be a kis lakásba, máris egy apróság ugrik fotós kollégám nyakába. Emlékszik ránk Lacika, akit mintegy két hónappal ezelőtt látogattuk meg, amikor kis vakációra hazajöhetett Zalaegerszegről.
A család kálváriája tavaly novemberben indult, amikor egy délután az úton figyelmetlenül átszaladó hét és fél éves kisfiút elütötte egy autó. A gyermek nagyon súlyos sérülésekkel került kórházba, mély- majd éberkómás állapotba került. A szülei a világhálón akadtak rá a zalai kórház gyermek-rehabilitációs részlegére, ahová az összefogásnak köszönhetően elvihették Lacikát, közadakozásból sikerült a több millió forintos rehabilitációs költséget fedezni. Lacika több mint fél évvel ezelőtt egy babakocsiban feküdt, lesoványodott, nem beszélt, csak a tekintete élt. Vasárnap már megölelt, játszott, hozzásimult édesanyjához.
„Egy végtelenül kétségbeesett anyuka érkezett hozzánk a fiával, akivel gyakorlatilag nem lehetett kommunikálni. A kis beteg szempontjából az volt a legelkeserítőbb, hogy a baleset után nem kezdődött meg időben a rehabilitációja, s amire hozzánk került, az ízületei teljesen elmerevedtek. Nemhogy ő maga nem tudta mozgatni a végtagjait, de még a segíteni akaró gyógytornász sem. Ma ehhez képest önállóan étkezik, és bot nélkül képes jó pár métert megtenni. A memóriájával, a beszéd tisztaságával még gondok vannak, s az egyéb értelmi funkciók sem mind érték el a korának megfelelő szintet, de szép fejlődés mutatkozik. Mivel nagyon sok mindent kellett újratanulnia, jó ideig speciális szakemberek segítségére szorul még, kórházi kezelést azonban napi szinten már nem igényel” – nyilatkozta a Zalai Hírlapnak a kórházat elhagyó Lacikáról dr. Gárdos László osztályvezető főorvos.
Grosu Ibolya nagyon hálás. Mindenkit megölelne, és ha lehet, mindenkit megóvna a szenvedéstől. Szenvedett ő eleget – mondja. A Kötél Egyesület segítségével szombaton éjszaka értek haza Csíkszentmiklósra. „Lacikának két születésnapja van most már. December 22-én született, de a baleset után újraszületett. Nulla eséllyel hoztuk haza a marosvásárhelyi kórházból, és ma itt van” – jegyzi meg Ibolya, megsimogatva kisfia fejét. Lacika pedig köszönetképpen hatalmas puszit ad anyunak.
„Folytatnunk kell a rehabilitációt, gyógypedagógust kell fogadjunk melléje. Egy órarendet kell kialakítani neki a rendszeresség megtanulásáért. Még fejleszteni kell a rövidtávú memóriáját. A járása nem lesz százszázalékos, de jár. Probléma van még az egyensúlyérzékkel, fejleszteni kell az értelmi szintet. A tolószéket már elajándékoztam egy még súlyosabb állapotban lévő kisfiúnak, Lacikának egy járókerete van” – sorolja a tennivalókat Ibolya. Az iskola még várat magára, de remélik, fog még Lackó iskolapadban ülni.
Grosu Ibolya és férje hálás minden segítségért, jó szóért. Csoda, ami történt Lacikával – mondják. Csodálatos emberekkel hozta őket össze a sors Zalaegerszegen és itthon is, érzik a szeretetet, az összefogást, és a meghatódottságtól nehezen tudják szavakba önteni hálájukat.
A köszönet mellett még egy dolgot nagyon szeretne elmondani Ibolya. Nincs benne harag a Lacikát elgázoló gépkocsivezető iránt. „Lehet, hogy volt idő, amikor csúnyán beszéltem vele telefonon. Nagyon szenvedtem. De tudom, hogy ő nem hibás, és az is tudom, hogy neki is fáj a mi fájdalmunk. Bocsánatot szeretnék kérni, ha megsértettem” – törüli le könnyeit Ibolya, majd hozza a kis csizmákat és a télikabátot. Lacikával sétálni indulnak.
A háromnapos eseménysorozaton néptáncosok, gazdálkodók, helyi lakosok és városi látogatók találkoznak, hogy együtt elevenítsék fel a régi idők kaszáló hangulatát.
Helikopterrel jött Székelyföldre pénteken Ion Țiriac, Románia legismertebb sport- és üzletembere, aki jégpályákat nézett meg, valamint az utánpótlás-jégkorongról is tárgyalt. Úgy tudjuk, hogy Zsögödben Lénárd András üzletemberrel is találkozott.
Fakivágásra készülnek Csíkszeredában, Hargita Megye Tanácsának székelye körül, az érintett szakaszon útlezárásra kell számítani július 14-én, hétfőn.
Tizenöt éve indult útjára a Kaszáló Kaláka, amely idén is háromnapos eseménysorozattal várja a kézi kaszálás, a népi hagyományok, a közösségi lét és az értékőrző szórakozás iránt érdeklődőket Csíkszentkirályra.
Az utolsó csomagokat is elpakolta kedden a Városi Művelődési Házból a Hargita Székely Néptáncszínház, ezzel befejeződött az együttes költözése. Csíkszeredában több intézmény is ideiglenes helyszínen folytatja a középületek felújítási munkálatai miatt.
Közös táncban csúcsosodott ki az Ezer Székely Leány Napja szombaton a csíksomlyói nyeregben. A rendezvényre a nagy hőség ellenére is sokan kilátogattak, ki gyalog, ki lovas szekérrel, ki népviseletben, ki anélkül.
Az elmúlt harminc év szakmai munkásságát ismerte el Csíkszereda önkormányzata András Mihálynak, a Hargita Székely Néptáncszínház vezetőjének. A Pro Urbe díjat szombaton adták át a csíksomlyói nyeregben.
Folyamatban van a szerkezetépítés a csíkszentkirályi tanuszodánál, amelynek alapozását tavaly ősszel kezdte el a kivitelező. A munkával jól haladnak, így tarthatónak tűnik a határidő, amelynek értelmében idén el kell készülnie a létesítménynek.
Elkezdődött szombaton reggel az Ezer Székely Leány Napja a találkozó első állomása a csíkszeredai Szabadság téren zajlott, ahol szép számban gyűltek össze a székely népviseletbe öltözött leányok és legények.
Szombaton ismét székelyruhás fiatalok serege népesíti be Csíkszerda főterét, illetve a somlyói nyerget. Az Ezer Székely Leány Napját először 1931. június 7-én tartották meg ugyanitt – nézzük, miként vezették fel, értékelték a korabeli sajtóban.
szóljon hozzá!