Kovács Gergely gyulafehérvári érsek: az egyedüli biztos alap a Jóisten

A szekeret nem lehet tíz felé húzni, azt egy irányba kell húzni, tolni, támasztani. Szerintem jó irányba haladunk. Menet közben mindig kell egy picit újrakalibrálni, egy kicsit újratervezni, mint a GPS. A körülöttem lévő csapat jó, mert egyedül nem lehet, csapatban kell dolgozni. Nagyon jól összeszoktunk már, együtt gondolkodunk, és úgy látom, hogy az egész egyházmegyében jó a hozzáállás. Emberek vagyunk, sokfélék, ki így látja, ki úgy, de úgy érzem, hogy pozitív a hozzáállás mind a paptestvérek részéről, mind a hívek részéről” – fejtette ki az egyházfő.

De gyakorlatilag annyi a teendő, hogy nem győznek mindent elvégezni. Szabadkozik, hogy egyenesen két órás Zoom-beszélgetésről érkezik kissé fáradtan, és egy óra múlva egy következő programja van, ahol gazdasági kérdésekben kell tárgyalni. „Ez napirenden így van, sokrétű a program. Közben többször szól a telefonom, akiket csak este tudok visszahívni. Egyszerűen nincs idő megállni. Még akkor sem, ha igyekszem a feladatok egy részét leosztani a munkatársaknak. Állandó pörgésben vagyunk, és valóban túlterhelt a program.

– avatott be a mindennapok kihívásaiba.

És hogy mi erősíti meg, mi viszi tovább a mindennapokban? Mindenképp az Istenhit és a Jóistennel való párbeszéd a fő erőforrás – válaszolja határozottan. Felelevenítette, hogy amikor őt pappá szentelték, azt a képet választotta, amikor a bárkából Jézus hívó szavára Péter apostol kilép, és arra az „őrültségre” vállalkozik, hogy a vízen járva elinduljon Feléje. „Igazából mi, papok is ezt tesszük, akkora feladatra vállalkozunk, ami emberileg lehetetlen. Senkinek nincs meg az az adottsága, talentuma, képessége, hogy ezt önerőből meg tudja valósítani, csak a Jóisten segítségével.

Természetesen a mindennapi életben megerősít az, ha azt látom, hogy jobbnál jobb ötletek, meglátások, javaslatok vannak, sőt, még építő kritikák is, és ezeket nem csak elmondják, hanem azt is hozzáteszik, hogy «érsek úr, itt vagyunk, hogy tegyünk». Megerősít, amikor látom, hogy odaállunk és közösen próbálunk tenni.”

Úgy látja, az egyház életére igenis nagyon ártalmas. A hívek is nagyon eltérő módon viszonyulnak ehhez a helyzethez. Mert amíg egyes területeken nagyon példamutatóak és betartják az előírásokat – maszk viselése, távolságtartás, fertőtlenítés – máshol szinte semmibe veszik ezeket, mintha nem is létezne a vírus, és még csak azért sem tesznek maszkot.

A másik, amit látok, az a bizalmatlanság. Nem tudjuk már, hogy miben bízzunk, kinek higgyünk, és ilyenkor sajnos az internet nagyon negatív tényező, ahol mindenféle zöldséget összeolvasunk és hiszünk neki, mert tetszik. Ha valaki azt írja, hogy a kertünkben ott van a ráknak a megoldása, csak az orvosok elhallgatják, akkor sokan mindjárt megosztják, és hiszik, hogy így van. Én nagyon aggódom.

Én már a harmadik oltást is megkaptam, azért, mert meg vagyok győződve, hogy a jelen helyzetben ez a megoldás. Más, jobb megoldás jelenleg nincs. Aztán, hogy ezen túl mi van pro és kontra, politikai, gazdasági érdekek, az egy másik kérdés…

Kovács Gergely hangsúlyozta, az egyedüli biztos alap a Jóisten. Ő nem ígérget, nem csap be. Ő kitart és akkor is szeret, amikor nem érdemeljük meg: ez a hívő embernek a biztos fogódzkodója. „Ezt még a vírusjárvány közepette, a kórházban is megtapasztaltam, amit nagyon értékeltem. Gyulafehérváron voltam a kórházban, és orvosok, ápolónők, mindenki ezt mondta, hogy »mi, amit tudunk, orvosilag megteszünk. De ehhez szükséges az ön hite. Mert, ha ön nem hisz, ha nem akar meggyógyulni, ha nincs reménye, nincs életcélja, akkor hogy gyógyul meg?« És ez egy olyan fontos tényező, ami épp ezt erősíti meg, hogy a Jóisten az egyedüli biztos fogódzkodó pont a mindennapjainkban is. Elfogadjuk, vagy nem.”

Ha én úgy döntök, hogy nem élek egy lehetőséggel, akkor vállaljam fel azt is, hogy annak mi a következménye” – zárta az érsek.