Kotta nélkül húzzák az abásfalvi cigányok

Próbára tettük

Arra gondoltunk, hogy már az interjú előtt próbára tesszük a zenészeket, így magunkkal vittük Fábián Annamária népdalénekes egyetemi hallgatót, akit arra kértünk, énekeljen a muzsikusoknak ismeretlen dallamú népdalokat. Élmény volt megtapasztalni, hogy

Hat-hét tag kellene

„Édesapám és az ő édesapja is zenész volt, ez öröklődött a családban, így a hagyományokat továbbvíve én is erre tanítottam a gyerekeimet, hogy mindig legyen egy zenekarunk” – magyarázta lapunknak a legidősebb Kalo József. Generációk óta Abásfalván élnek, és zenélésükkel a régi Homoród menti népdalokat is továbbörökítik. Mint mondta, a gyerekeket már öt-hat éves korukban elkezdik tanítani hangszeren játszani, méghozzá azon, amelyre a legnagyobb tehetsége mutatkozik. Persze az is fontos, hogy mindig minden hangszerből legyen utánpótlás a zenekarban. A nagybőgőn játszó édesapa fia, József hozzátette,

„El kell vegyüljön a vérrel”

„Már nagyon fiatal korukban látszik a gyerekeken, hogy mihez van tehetségük, hiszen maguktól elkezdik utánozni egy bizonyos hangszer játszásához szükséges mozdulatokat. Egyszerűen hangszert választanak maguknak” – mondta a zenekar prímása. A gyerekek egyébként tízéves korukra már nagyon jól megtanulnak zenélni édesapjuktól. Kalo József elmesélte, hogy annak idején ő is ölébe vette a most tízéves fiát, ráhelyezte pici ujjait a hegedű húrjaira és a vonóra, így segített neki előcsalni a hangokat. Ezután nagyon sok gyakorlás következett, aminek meg is lett az eredménye, hiszen a gyerek mára klarinéton és hegedűn is szépen játszik, ráadásul az együttes másodprímása lett.

„Persze tehetsége is kell legyen a gyereknek a zenéléshez, hiszen van, aki tíz éve játszik, mégsem igazán jó zenész. Valahogy a génekben kell ez legyen. A cigánymuzsika olyan, hogy el kell vegyüljön a vérrel. Szívből, lélekből kell jöjjön” – így a hegedűs.

Miért nem zenélnek a lányok?

„Mi a lányokat is szívesen tanítjuk zenélni, ha akarják, de a tapasztalat az, hogy ők borzasztóan szégyenlősek. Szabályosan szégyenlik elvenni a hegedűt, hogy tanuljanak. Pedig a génjeikben nekik is benne van a muzsikálás, és ha tanulnának, úgy tudnának játszani, mint bármelyik férfi” – jelentette ki a zenekar prímása. Elmondta, mivel a lányok nem szívesen tanulnak meg hangszeren játszani, így ők inkább énekelnek vagy táncolnak. Persze mindkét nem számára fontos az is, hogy valamilyen szakmát elsajátítsanak az iskolában.

„Szöveget muzsikál”

A prímás feladata vezetni a zenekart, eldönteni, hogy milyen dalokat játsszanak egy rendezvényen, és vigyázni arra, hogy ezek ne nagyon ismétlődjenek – vázolta fel szerepkörét Kalo József. „A prímás szöveget muzsikál, a szekunder pedig ezt kíséri, segítve, hogy minél jobb legyen a hangzás. Röviden: díszíti azt, hiszen két hegedű jóval szebben szól, mint egy” – mondta Kalo, hozzátéve, hogy a zenekar többi tagja szintén kíséretet játszik. Egyébként néha az érdekesség kedvéért hagyni szokta, hogy más hangszer vezesse a formációt zenélés közben.

„A jó muzsikához mindenkire szükség van” – fogalmazott. Büszke rá, hogy a faluban övék az egyetlen olyan zenekar, amelyben csak családtagok zenélnek. Meggyőződése, hogy szebben tud muzsikálni egy olyan csapat, amely folyton együtt gyakorol, jobban össze van szokva, mint egy olyan, ahová külsős tagot is kell hívni.

„Nemcsak muzsikálni kell tudni, hanem meg kell mulattatni a népet. Éppen ezért előadni is tudni kell, aminek szintén szívből kell jönnie, hiszen ha valaki ezt megjátssza, azt rögtön megérzi a közönség. A talpuk alá kell húzni a zenét, hogy ne csak a zenész érezze jól magát, hanem a jelenlévők mindegyike. Ehhez fontos egy összeszokott csapat” – magyarázta.

Régi hangszerek

Kétszáz évnél is idősebb az a nagybőgő, amelyen id. Kalo József játszik, ezen kívül pedig egy hasonló korú hegedűje is van a családnak. Noha sokan kérték őket, hogy adják be a múzeumba vagy adják el a régi hangszereket, ezt sosem tennék meg. Vigyáznak rájuk, hiszen örökségükről van szó. Egyébként

Muzsika a mindennapokban

„Nagyon szeretem ezt a zenét, hiszen ebben nőttem fel. Rengeteg szép helyre eljutottunk a zenekarral, ahol megannyi gyönyörű élményben volt részünk. Sok jó énekest és táncost is megismertünk” – mesélte id. Kalo József, akinek mosolyt csaltak az arcára az emlékek. Érzelmileg is sokat jelent számára hangszere, amely a hétköznapokban is sokszor kezébe kerül, amikor egy általa kedvelt dalt játszik el, vagy egy épp egy ismeretlen dallamot próbál begyakorolni.

Kissé szégyenlősebb volt a zenekar legifjabb tagja, József, aki csak annyit mondott, hogy nagyon fontos számár a zene, és boldog, hogy együtt muzsikálhat a zenekarral. Akkor tud igazán kikapcsolódni, ha kezében van a hegedű. „A muzsikálásra való tehetség egy Istentől kapott ajándék” – tette hozzá édesapja. Szerinte ugyanakkor

Van jövője a cigányzenének?

A kilencvenes évektől kezdődően nagyon divatba jött az elektronikus zene, amit a muzsikusok is megéreztek, azonban manapság ismét egyre nagyobb az igény a cigányzenére – magyarázta id. Kalo József. Zenekaruk nemcsak Hargita megyei, de a környező megyékben lévő rendezvényekre is rendszeresen meghívást kap, van úgy, hogy hetekkel előre be vannak táblázva. Egyebek mellett keresztelőkön, temetéseken, esküvőkön, falunapokon, születés- és névnapokon is zenélnek, de bárhova elmennek, ha szükség van rájuk. Román, magyar és cigány népzenét, illetve könnyűzenét is tudnak játszani. Elárulta, a székelyek főleg a katonadalokat kérik.

„Az igényeket követve elektronikus hangszereken is megtanultunk játszani, de a hagyományos zenélést szeretjük legjobban” – fogalmazott a fia. Rámutatott,

Egyébként több más zenekar is van Abásfalván, amelyek hozzájuk hasonlóan rendezvényekre járnak muzsikálni. Vannak viszont olyanok is, akik a gazdák udvarára kérezkednek be zenélni, és ha szerencséjük van, némi pénz is kerül a vonóba.

Többet szeretne fiának

Tehetsége miatt rengetegen dicsérik a tízéves Kalo Józsefet, és apja is látja, hogy nem hiába, így azt szeretné, ha a továbbiakban művészektől tanulhatna, és nem ragadna meg Hargita megyében. „Szeretnénk, ha zeneiskolába járna, ahol egyebek mellett a kottát és sok mást is megtanulna, később pedig jobban élhetne, mint mi” – szögezték le az idősebbek. Éppen ezért arra gondoltak, hogy a gyerek jövő évtől eljárhatna a Szentegyházi Gyermekfilharmóniába tanulni.