Kós Károly-emlékelőadással kezdi az évadot az Udvarhely Néptáncműhely

A kulturális intézmény vezetőjének feladata, hogy tematizálja az évad előadásait, ezért kérte fel Orendi István, az Udvarhely Néptáncműhely igazgatója tavaly nyáron Könczei Árpádot egy olyan produkció létrehozására, amelynek témája, ha nem is közvetlenül, a centenáriumi évforduló. „A témát István adta, hiszen Kós Károly emlékére még nem született előadás” – magyarázta a rendező-koreográfus.

Kalotaszeg: a kezdet

Könczei öccsét, a Kolozsváron élő és tevékenykedő Könczei Csongor néprajzkutatót, aktív néptáncost is bevonta az alkotófolyamatba: ő jegyzi tehát a forgatókönyvet. „A Kiáltó szó elképzelés és az alap forgatókönyv Csongor ötlete. Mégpedig így indul: Kalotaszeg Trianon előtt. Azért Kalotaszeg, mert Kós Károly Erdélyt választotta Trianon után, Sztánán földet vásárolt, és felépítette akkor még nyári rezidenciának azt, amit úgy hívunk, hogy Varjúvár. Mivel ő sem tudta még 1910-ben, hogy mit hoz tíz év múlva a jövő, odaköltözött. Feleségül vette a türei pap leányát, és ott élt” – elevenítette fel az életrajzot Könczei.

Kalotaszeg: a vég

Az előadás közepe már az első világháborúba vezeti a nézőt: erdélyi katonasorsok a háborúban, egy, a front mögött lévő katonatársaság a kiképző őrmester hiányában kivetkőzik magából és mulat. „Ebbe a mulatságba szimbolikusan megjelennek az otthon maradt feleségek, szeretők is. Párhuzamos világ ez, ugyanis a nők csak a férfiak fantáziájában vannak jelen” – avatott be a rendező. A mulatságnak azonban rövidesen véget vet a kiképző őrmester érkezése, majd – az előadás csúcspontján –