Kopacz József számára meghatározó volt a labdarúgás. Egy életre szóló kapcsolat
Fotó: Prázsmári Tímea
Kopacz József egyik ismert és meghatározó alakja az elmúlt ötven év csíkszeredai labdarúgó-életének. Az élvonalból még tizenévesen tért haza, itthon pedig játékosként, majd játékvezetőként folytatta a zöld gyepen, belekóstolva az edzői munkába is. Jelenleg a megyei labdarúgó egyesület megfigyelőjeként tevékenykedik, és azt mondja, a sportág benne van a vérében.
2017. július 20., 13:412017. július 20., 13:41
2017. július 20., 14:062017. július 20., 14:06
Hargitafürdőn született 1951-ben, édesapja az ottani kaolinbányában dolgozott. Öt évre rá döntött úgy a családfő, hogy megannyi más székelyföldihez hasonlóan, ő is a Zsil-völgyében próbálja megalapozni életét, a jobb kereseti lehetőséget kínáló szénbányászatot választva. A család Lupényba költözött, Kopacz József ott kezdte iskoláit is, magyar tagozaton végezve el a nyolc osztályt.
– emlékezett.
Lupényban nem volt más lehetőség a sportolásra a labdarúgáson kívül,
„A városnak nagyon jó csapata volt a '60-as évek elején, az A-osztályban szerepeltek, jó játékosok voltak ott. Mi, gyermekek kijártunk minden mérkőzésre, rengeteg szurkoló volt kint a pályán. Úgy engedtek be minket, hogy el kellett menni szépen a bejárathoz, és megkérdezni azokat, akik érkeztek, hogy bácsi, bevisznek-e a mérkőzésre? Persze, be is vittek, megfogták a kezünket, és vittek be magukkal, így nem kellett fizetni. Ha hamarabb odaértünk, akkor lehettünk labdaszedő gyerekek a kapu mögött.
– emlékezett.
Az iskolában rendszeresen rendeztek osztályok közötti mérkőzéseket, egy ilyen alkalommal felfigyelt az adottságaira egy tornatanár.
Akkor nem volt olyan, hogy kötelezően kellett játsszon a csapatban ifjúsági játékos, meg kellett küzdeni ezért, nagy tehetség kellett ahhoz, hogy bekerüljön valaki a nagyok közé. Rengeteg máshonnan érkezett játékos volt a lupényi csapatban is, mert sokan jöttek az országból a Zsil-völgyébe – Nisipeanu, Creiniceanu, Mihalache és mások. Teltek a hónapok, megragadtam a csapatban, a Zsil-völgyében az első 3-4-helyen voltak az ifjúságiak, Craiova, Tg. Jiu, Petrozsény, Moreni, Parosény, Rovinari, Déva, Hátszeg ellen játszottunk rendszeresen” – elevenítette fel. Kopacz József középpályás poszton kezdett, és mivel jól fedezte, tudta tartani és osztogatni a labdát, tehetségesnek tartották.
Közben ipari szakközépiskolába készült, Brassóba ment felvételizni. Egy vizsgája volt hátra, amikor összetűzésbe keveredett román fiúkkal, és el kellett jönnie. Visszatért Lupényba, szakiskolát kezdett el, de már nem ott fejezte be.
– mondta el. A szakiskolát Csíkszeredában folytatta, itt fejezte be, majd dolgozni is kezdett a helyipari vállalatnál (IRMC). Lupényból először nem akarták elengedni, végül beleegyeztek a távozásába.
„Csíkszeredában két csapat volt akkor, a Textil és a Bányász. Először a Textilhez küldtek, ott volt két sportszerető szakember, Todoran János bácsi és Tasnádi György, akik engem felpártoltak. A Textilben akkor olyan játékosok játszottak, akik télen hokiztak, nyáron fociztak, Antal Imre, Bogyán János – a kapus, Krausz Károly és sokan mások. Aztán átvittek a Bányászhoz, miután megvertük őket 2-1-re. 1969-ben a Bányász a Gyergyószentmiklósi Jövővel játszott döntő mérkőzést, kikaptunk 1-0-ra, Gyergyó lett a megyei bajnok, és bejutott a C-osztályba. 1970-ben olyan játékosok voltak itt, mint Bíró József, Galaczi Tibor, Román János, az edző pedig Ambrus István volt, megnyertük a bajnokságot, de az osztályozón kiütött minket a Kézdivásárhelyi Fások. Nagy cirkusz volt, mert én hibáztam egyik gólnál, édesapám olyan dühös volt, hogy el kellett bújjak, úgy kergetett” – mesélte.
Rá egy évre, 1971-ben ismét megyei bajnokságot nyert a csapat, és bejutott a C-osztályba. Akkor jött edzőnek Bakucz László, aki korábban a Bukaresti Dinamo játékosa is volt. „Jó csapatunk volt, olyan csoportban szerepeltünk, ahol a Brassói Traktor, a Metrom és a Rulmentul is ellenfeleink voltak. Idehaza Laci bácsival egy szezont játszottunk együtt, ő sepregetett, és én előtte emberfogó voltam. Ő volt 40 éves, én 20. A Brassói Traktor ellen vezettünk a 71. percig, de Laci bácsi már nem bírta úgy az iramot, kaptunk két gólt, és kikaptunk. 1973-ban, miután összevesztem a vezetőséggel, elmentem Balánbányára futballozni. Két évet volt ott, egyszer a csíkszeredai csapatot 3-0-ra vertük meg. Az ambíció is dolgozott bennem, hogy mutassam meg, milyen vagyok. 1975-ben visszahoztak, az akkori autó- és traktoralkatrész gyárban dolgoztam.
– mesélte.
Labdarúgó pályafutása 1981-ben fejeződött be. „Akkor valamiért azt mondtam, én befejezem idén a futballozást, pedig nagyon jól ment a játék. Nem hitték el. Mivel elég önfejű vagyok, kitartottam mellette, és amikor megkezdődött a felkészülés, Publik Anti bácsi, az edző vezetett, azt mondtam, nem megyek többet játszani. Később Deáky Tibor, a traktorgyár igazgatója is kiküldött a pályára, de Anti bácsi azt mondta, nincs szükségem rád, Jóska, sajnálom, arról volt szó, hogy jössz, nem jöttél. Eltelt egy év, '82-ben hívtak egy csapatot Magyarországról, a Miskolci Vasutast, amelyik NB II-es csapat volt, és
– idézte fel.
Kopacz József labdarúgó játékvezetőként folytatta, először a megyei bajnokságban, majd néhány év után a C-divíziós keret tagja lett. „Ott tevékenykedtem egészen 1992-ig. Országszerte sok mérkőzést vezettem, egyedüli bíró voltam a megyében akkor, akinek nem volt eltiltása a szövetségtől.
– említette.
Edzőként is kipróbálta magát Kopacz József 1996-98 között, azért került oda, mert nem volt edzője a csíkszeredai csapatnak. Kétszer nyerték meg a megyei bajnokságot, az első osztályozón játékvezetői részrehajlás miatt kikaptak, egy évvel később viszont legyőzték a Bákó megyei bajnokot, az Aerostart.
„A labdarúgás benne van a véremben. Őszintén megmondom, sokszor felfogadtam, nem megyek el, mert úgy öl a méreg, amikor látom, hogy olyan a közönség, hogy nem tudják a szabályokat, de még megyek, ha hívnak. Előbb-utóbb viszont abba kell hagyni ezt is, jöjjenek a fiatalok.
– zárta a beszélgetést Kopacz József.
Csíkszeredában és Székelyudvarhelyen már átveszik a lejárt szavatosságú gyógyszereket, Marosvásárhelyen azonban csak most készül erre a sürgősségi kórház. Az egészségügyi minisztérium már tavaly szabályozta a készítmények leadásának módját.
A Szent György Napok irodalmi eseményeinek sorába illeszkedve hétfőn este közönségtalálkozót tartottak a sepsiszentgyörgyi unitárius templomban: egy házaspár, két közkedvelt alkotó rajongói töltötték meg a padsorokat.
A Vadon Egyesület a sepsiszentgyörgyi Erzsébet park felső sétányára várja az természetfotók iránt érdeklődőket április 24-én, szerdán 18 órakor. Ekkor nyitják meg ugyanis a Transnatura Természetfotó Klub Varázslatos természet című kiállítását.
A szabadságharc mécsesei – Női honvédek – 200 éve született Bányai Júlia, az 1848-as forradalom és szabadságharc honvédszázadosa címmel nyílik kiállítás Sepsiszentgyörgyön.
Több székelyföldi egyesület projektje nyert támogatást a MOL Románia és a Polgár-Társ Alapítvány Zöldövezet programjának idei kiírásán. Az eredményeket, a támogatásra javasolt egyesületek listáját közzétették a zöldövezet.ro oldalon.
Képekbe zárt haza címmel nyílik kiállítás szerdán 17 órakor a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban. A fotókat Weinstock Ernő készítette 1940–1944 között Észak-Erdélyben.
Az egészséges és aktív életmód előmozdítása érdekében indított támogató csoportot a kézdivásárhelyi idősek számára a Gyulafehérvári Caritas. Az első, bemutató jellegű találkozót kedden délután tartották.
Idén is megtartják a Hagyományőrző Napot a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Gimnáziumban április 25-én, csütörtökön. A 19. alkalommal megrendezett esemény fénypontja a népviseletbe öltözött ünneplők körtánca lesz.
Idén 50 éves az 1974-ben létrejött Gyergyószárhegyi Művésztelep. Az évfordulót méltó módon ünneplik meg, kiállításokkal, szakmai konferenciával és természetesen jubileumi művésztáborral.
A hadsereg súlyos létszámhiánnyal küzd, a tiszti állások 43 százaléka betöltetlen, de a közkatonák körében is meghaladja a 20 százalékot a létszámhiány.
szóljon hozzá!