– emlékezett.

Labdaszedőként kezdte

Lupényban nem volt más lehetőség a sportolásra a labdarúgáson kívül,

„A városnak nagyon jó csapata volt a '60-as évek elején, az A-osztályban szerepeltek, jó játékosok voltak ott. Mi, gyermekek kijártunk minden mérkőzésre, rengeteg szurkoló volt kint a pályán. Úgy engedtek be minket, hogy el kellett menni szépen a bejárathoz, és megkérdezni azokat, akik érkeztek, hogy bácsi, bevisznek-e a mérkőzésre? Persze, be is vittek, megfogták a kezünket, és vittek be magukkal, így nem kellett fizetni. Ha hamarabb odaértünk, akkor lehettünk labdaszedő gyerekek a kapu mögött.

– emlékezett.

Az élvonal küszöbén

Az iskolában rendszeresen rendeztek osztályok közötti mérkőzéseket, egy ilyen alkalommal felfigyelt az adottságaira egy tornatanár.

Akkor nem volt olyan, hogy kötelezően kellett játsszon a csapatban ifjúsági játékos, meg kellett küzdeni ezért, nagy tehetség kellett ahhoz, hogy bekerüljön valaki a nagyok közé. Rengeteg máshonnan érkezett játékos volt a lupényi csapatban is, mert sokan jöttek az országból a Zsil-völgyébe – Nisipeanu, Creiniceanu, Mihalache és mások. Teltek a hónapok, megragadtam a csapatban, a Zsil-völgyében az első 3-4-helyen voltak az ifjúságiak, Craiova, Tg. Jiu, Petrozsény, Moreni, Parosény, Rovinari, Déva, Hátszeg ellen játszottunk rendszeresen” – elevenítette fel. Kopacz József középpályás poszton kezdett, és mivel jól fedezte, tudta tartani és osztogatni a labdát, tehetségesnek tartották.

Tizenévesen tért haza

Közben ipari szakközépiskolába készült, Brassóba ment felvételizni. Egy vizsgája volt hátra, amikor összetűzésbe keveredett román fiúkkal, és el kellett jönnie. Visszatért Lupényba, szakiskolát kezdett el, de már nem ott fejezte be.

– mondta el. A szakiskolát Csíkszeredában folytatta, itt fejezte be, majd dolgozni is kezdett a helyipari vállalatnál (IRMC). Lupényból először nem akarták elengedni, végül beleegyeztek a távozásába.

Eredményes évek

Rá egy évre, 1971-ben ismét megyei bajnokságot nyert a csapat, és bejutott a C-osztályba. Akkor jött edzőnek Bakucz László, aki korábban a Bukaresti Dinamo játékosa is volt. „Jó csapatunk volt, olyan csoportban szerepeltünk, ahol a Brassói Traktor, a Metrom és a Rulmentul is ellenfeleink voltak. Idehaza Laci bácsival egy szezont játszottunk együtt, ő sepregetett, és én előtte emberfogó voltam. Ő volt 40 éves, én 20. A Brassói Traktor ellen vezettünk a 71. percig, de Laci bácsi már nem bírta úgy az iramot, kaptunk két gólt, és kikaptunk. 1973-ban, miután összevesztem a vezetőséggel, elmentem Balánbányára futballozni. Két évet volt ott, egyszer a csíkszeredai csapatot 3-0-ra vertük meg. Az ambíció is dolgozott bennem, hogy mutassam meg, milyen vagyok. 1975-ben visszahoztak, az akkori autó- és traktoralkatrész gyárban dolgoztam.

– mesélte.

Búcsúmérkőzést szerveztek

Labdarúgó pályafutása 1981-ben fejeződött be. „Akkor valamiért azt mondtam, én befejezem idén a futballozást, pedig nagyon jól ment a játék. Nem hitték el. Mivel elég önfejű vagyok, kitartottam mellette, és amikor megkezdődött a felkészülés, Publik Anti bácsi, az edző vezetett, azt mondtam, nem megyek többet játszani. Később Deáky Tibor, a traktorgyár igazgatója is kiküldött a pályára, de Anti bácsi azt mondta, nincs szükségem rád, Jóska, sajnálom, arról volt szó, hogy jössz, nem jöttél. Eltelt egy év, '82-ben hívtak egy csapatot Magyarországról, a Miskolci Vasutast, amelyik NB II-es csapat volt, és

– idézte fel.

A sípot is fújta

Kopacz József labdarúgó játékvezetőként folytatta, először a megyei bajnokságban, majd néhány év után a C-divíziós keret tagja lett. „Ott tevékenykedtem egészen 1992-ig. Országszerte sok mérkőzést vezettem, egyedüli bíró voltam a megyében akkor, akinek nem volt eltiltása a szövetségtől.

– említette.

Edzőként is kipróbálta magát Kopacz József 1996-98 között, azért került oda, mert nem volt edzője a csíkszeredai csapatnak. Kétszer nyerték meg a megyei bajnokságot, az első osztályozón játékvezetői részrehajlás miatt kikaptak, egy évvel később viszont legyőzték a Bákó megyei bajnokot, az Aerostart.

Elégtételt nyújtott a sport

„A labdarúgás benne van a véremben. Őszintén megmondom, sokszor felfogadtam, nem megyek el, mert úgy öl a méreg, amikor látom, hogy olyan a közönség, hogy nem tudják a szabályokat, de még megyek, ha hívnak. Előbb-utóbb viszont abba kell hagyni ezt is, jöjjenek a fiatalok.

– zárta a beszélgetést Kopacz József.