Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

15:49

Botlott Zágonban a listavezető, két mérkőzést elnapoltak a Kovászna megyeiben

15:39

Könnyű ételek a mindennapokra

15:31

A két legfontosabbat, a döntő meccseit veszítette el a Gyergyóremetei Kereszthegy

15:24

Bemutatják az Udvarhelyszék népviseleteit összegző kötetet

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Tragikus baleset Csíkszereda közelében: 17 éves fiú vesztette életét

Felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték Gálfi Árpádot

Ferenc pápa által kinevezett megyés püspök lesz a csíksomlyói pünkösdi búcsú szónoka

Egy kisvárosban a legjobb az életszínvonal Székelyföld-szerte

14 és 16 éves kamaszok erőszakoltak meg egy 13 éves lányt

Megtudtuk, hogy melyik faluba viszik a csíkszeredai kutyamenhely lakóit

Orbán Viktor: mától liberális kormány vezeti Magyarországot

Nicușor Dan: nem kell túl komolyan venni azt, amit Vlagyimir Putyin mond

Magyar Péter: négy év után megszűnik a háborús veszélyhelyzet

Megalakult a Tisza-kormány

Kizöldült a színház is – újrakezdés két hónap után

Andersen és Kelemen Kató szerepében Bilibók Attila és Tóth Jess

Fotó: Veress Albert/Csíki Játékszín

December 11-én mutatta be a Csíki Játékszín az Én és a kisöcsém című operettet, és ezzel az első székelyföldi színház lett, amely az októberi bezárás óta közönség előtt játszhatott. Az előadást december 20-ával bezárólag nyolc alkalommal játszották a tavalyi évadból maradt bérletek tulajdonosainak, valamint 30-án is ezzel a művel zárják az évet. Milyen volt két hónapig úgy próbálni a darabot, hogy nem tudták, mikor adhatják majd elő? Milyen volt visszatérni a 150 főre korlátozott, de végre személyesen jelenlévő közönség elé? Erről kérdeztük a Csíki Játékszín színészeit a 20-ai előadás után, és néhány kulisszatitkot is megpróbáltunk kideríteni.

Székelyhon

2020. december 30., 10:392020. december 30., 10:39

2020. december 30., 10:422020. december 30., 10:42

A színház előterében vasárnap este egyre dagadó sorban várták a nézők, hogy a járványügyi intézkedéseknek megfelelően beengedjék őket a nézőtérre. Számuk hamar elérte e megengedett maximumot, felcsendült a jól ismert figyelmeztetés a telefonok kikapcsolására, bezárultak az ajtók, kialudtak a fények, és elkezdődött az előadás, amely – a hatályos törvények értelmében – szünet nélkül zajlott. Utóbbi, úgy tűnt, senkinek nem jelentett gondot. A színházra éhező nézők „panasz” nélkül ülték végig a kétórás előadást – sőt háromszoros vastapssal adtak hangot tetszésüknek, majd a kijelölt oldalajtón távoztak.

Átöltözés után több szereplőt – Bilibók Attilát, Tóth Jesst, Szabó Enikőt és Zsigmond Éva Beátát – kérdeztünk a színház nagy visszatéréséről. Mint elmondták, a Csíki Játékszínben folyamatosan próbálnak, így szerencsére ez az előadás is készen állt a bemutatásra, mire kiderült, hogy ismét közönség elé állhatnak. Azt, hogy ismét nézők előtt játszhatnak, ők is csak a december 11-ei bemutató előtt körülbelül egy héttel tudták meg, de izgatottan várták a visszatérést.

Bilibók Attila

Fotó: Veress Albert/Csíki Játékszín

A tény, hogy senki nem tudta, mikor lehet bemutatni a felkészülésük eredményét, mindenkire másképp hatott. Bilibók Attila elmondta, rá is úgy hatott ez a bizonytalan helyzet, mint a többiekre: úgy érezte, van még idő, nem kell annyira sietni, de ugyanakkor „készenléti állapotban” is kellett lenni, arra az esetre, ha kedvezően alakulna a helyzet a színházak számára.

Reménykedett abban, hogy lesznek, akiket nem rettent el a járványhelyzet, és veszik a bátorságot, hogy színházba jöjjenek.

A visszajelzések azt igazolják, hogy a nézők lelkesednek ezért az előadásért.

Tóth Jess

Fotó: Veress Albert/Csíki Játékszín

Tóth Jess azt mesélte, hogy ő sem lazított, bízva abban, hogy előbb-utóbb úgyis közönség elé kerül a közös munka gyümölcse. Mint mondta, számára is nagyon inspiráló volt a próbafolyamat. Szabó Enikő elárulta, a két órás időkorlát miatt a darabot alaposan át kellett dolgozni dramaturgiailag, figyelve arra is, hogy a történet érthető maradjon, a nézőnek ne legyen hiányérzete.

Vadász Frici szerepében Szabó Enikő

Fotó: Veress Albert/Csíki Játékszín

A visszajelzések alapján a feladatot Kányádi Szilárd rendező sikeresen megoldotta, és a nyolc főre csökkent szereplőgárdával, a zenészekkel, valamint a többi közreműködővel együtt egy nagyon élvezhető, jól működő, pörgős előadást állítottak össze.

Bilibók Attila és – Piri szerepében – Zsigmond Éva Beáta

Fotó: Veress Albert/Csíki Játékszín

Természetes, hogy jó hatással volt ránk az élő közönség, hisz a színház értük van, szükség van rájuk

– mondta Zsigmond Éva Beáta, aki talán jobban várta a premiert, mint a többiek, hisz a nyári, Mikó-várban tartott előadásokban ő nem szerepelt.

Akik felléptek a nyári szabadtéri rendezvényeken, arról számoltak be, hogy az talán még nagyobb visszatérés volt, a nagy tavaszi leállás után. A fiatal, pályakezdő Tóth Jessnek például ez volt az első szabadtéri fellépése. Mint mondta, ezek az előadások azért is különlegesek voltak, mert

ekkor találkoztak először maszkos nézőkkel, ami elsőre furcsa élménynek bizonyult, de idővel megszokták, és a színpadra lépés öröme is feledtette a helyzet szokatlanságát.

Bilibók Attila és Tóth Jess

Fotó: Veress Albert/Csíki Játékszín

A házi bemutatón, valamint a nyolc egymás utáni előadáson a színészek azt vették észre, hogy ahogy terjedt a nyitás híre, egyre több bérletes néző érkezett, és a jegyek is egyre nagyobb számban fogytak. „Ma játszottuk sorozatban kilencedik alkalommal ezt az előadást, és talán most volt legfelszabadultabb a közönség, mintha soha nem létezett volna ez a pandémia” – mondta Szabó Enikő. Bilibók Attila hozzátette, a sok néző ezen az estén egymás lelkesedését is növelte, ez lehetett a siker egyik oka.

Fotó: Veress Albert/Csíki Játékszín

Aki az eddigi előadások egyikére sem jutott el, annak januárban többször is lesz lehetősége megnézni Eisemann Mihály és Szilágyi László művét. Jegyek már kaphatók a színház titkárságán.

Mihálykó Tihamér