Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

11:35

NHL-t megjárt bekkel bővült a csíkszeredai hokicsapat kerete

11:23

Ideiglenes megoldásokkal kezelik az Orbán Balázs utcai kátyúproblémát Székelyudvarhelyen

11:16

Nagyon nem akaródzik elfogadni a különleges nyugdíjak csökkentését

11:03

Megvan a legfrissebb nettó átlagfizetés szintje – mire elég ez?

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Holtan találtak egy fiatalembert egy vendéglő padlásterében

Megszólalt a kormány a megemelt adók ügyében

Közel 550 sofőr jogosítvány nélkül kezdi a hetet

Gyilkosságot jelentett be egy fiú, de a rendőrség hiába mozgósított nagy erőket

Akik már az első órákban befizették a megemelt helyi adókat

Megvan a magyarországi országgyűlési választások időpontja

Antal Árpád: rossz volt a döntések alkalmazásának sorrendje, de az adóemelés elkerülhetetlen lépés volt

Adófizetői kedv Székelyudvarhelyen: „kevesebb úgysem lesz, de több még lehet”

Rohamosan emelkednek az állami költségvetési intézmények tartozásai

Ilie Bolojan lesz az ügyvivő oktatási miniszter

Kemény János emlékének bemocskolása ellen küzd az unoka

Nagy-Kemény Géza az igazságért küzd

Fotó: Haáz Vince

Báró Kemény János író, mecénás, irodalomszervező, színháztámogató, a marosvécsi kastély volt tulajdonosa emlékét próbálják beszennyezni azzal a perrel, amelynek július 3-án lesz az utolsó tárgyalása, és amelyet ha a család elveszít, akkor elveszíti mindazt, amit sikerült eddig a román államtól visszakapnia.

Antal Erika

2020. június 05., 18:052020. június 05., 18:05

Egyelőre 64 hektár erdőről van szó, de ha a pert elveszíti a család, az precedensértékű lehet, és következhet a 3000 hektárnyi erdő is – mondta a Székelyhonnak Nagy-Kemény Géza. A néhai báró unokája érdeklődésünkre arról számolt be, hogy 12–13 éve kapták vissza jogerős ítélettel az erdőket, de soha nem helyezték azokat birtokba, és azóta folyton támadják őket.

A törvényszéki pereket mindig más-más megyébe helyezik, mert nem bíznak a helyi bírákban, attól tartanak, hogy lefizetjük őket

– magyarázta az unoka, hozzátéve, hogy most nem is annyira a 64 hektárnyi erdő a legfontosabb számára – bár az is jelentős összeget jelentene, amiből fel lehetne újítani a vécsi kastélyt –, hanem az igazság, a család becsülete, a nagyapa emléke.

A marosvécsi Kemény-várkastély

Fotó: Haáz Vince

„Eddig tíz kiló perirat, két doboznyi dosszié gyűlt össze” – mondta Nagy-Kemény Géza, aki attól tart,

most a nagyapja emlékét próbálják beszennyezni, hogy kimondhassák az ítéletet, miszerint háborús bűnös volt, és akkor semmit nem kaphat vissza a családja, illetve amit eddig visszakapott, azt is elvehetik tőle.

„Pedig nagyapám emlékét most is tisztelik, tudják róla, hogy tökéletesen beszélte a román nyelvet, a kastélyába pedig a magyar írók és költők mellett a román irodalom jelentős személyiségeit is meghívta, regényeiben számos román havasi embert ábrázolt” – magyarázta az unoka, aki szerint azok, akik a pert indították, nem ismerik sem a történelmet, sem az ő nagyapjának az élettörténetét.

Kemény János sírja a marosvécsi kastélykertben

Fotó: Gálna Zoltán

Kemény János nem hagyta el az országot, itthon maradt a legnehezebb körülmények ellenére is, az irodalmi élet támogatója és szervezője volt, a színház mecénása, aki saját zsebéből biztosította a színészek fizetését, de aztán, amikor már fizetést kaptak, kirúgták őt a színháztól, még azt sem engedték meg neki, hogy az irodájából a személyes tárgyait magához vegye – részletezte a Kemény-leszármazott.

Református lelkészként Kemény Jánosnak jogában állt keresztelni, így sok embert mentett meg a zsidótörvények hatálya alól, az elhurcolás elől.