Kacsó Andrásról

Kacsó András 1932. április 20-án született Alsósófalván, apja Kacsó Dénes, édesanyja Sükösd Ilona, tehetős földművesek. Öccse, Dénes, korán meghalt; húga, Ilona, óvónőként Gyulakután telepedett le, ahol családot alapított. A család életét döntő mód befolyásolta a világháború, az apa korai halála – 1951 januárjában a fa ütötte meg – és a háborút követő társadalmi változás. Elemi iskoláit szülőfalujában végezte, majd Székelyudvarhelyen folytatta és fejezte be tanulmányait a Római Katolikus Gimnázium és a Fémipari Műszaki Középiskola növendékeként. Előbb tiszti iskolába ment, de innen hamar visszahozza apja korai halála, később a marosvásárhelyi cukorgyárban mint műszaki rajzoló dolgozott 1954-ig. A közvetlenül alakuló családi helyzet, a zaklató társadalmi körülmények ellenére sem veszítette el alkotókedvét, fiatalos lendületét, mely elsősorban a néptánc és a népi értékek művelése felé irányult. Már székelyudvarhelyi diákévei alatt tánccsoportot alapított, de a néptánc iránti szeretete tovább kísérte Marosvásárhelyre is. 1953-ban szólótáncosként országos harmadik díjat nyert a bukaresti döntőn. Ezt követően Kolozsváron néptánc-oktatói tanfolyamot végzett el. 1954. novemberében saját kérésére áthelyezték Székelyudvarhelyre, ahol a Gábor Áron üzemben kapott állást. 1955-től a székelyudvarhelyi Rajoni Kultúrházban szakirányítóként folytatta életpályáját. Ugyanabban az évben megnősült, felesége Fülöp Lídia, szintén alsósófalvi származású tanítónő volt. Munkásságának további részét táncoktatóként, művészeti szakirányítóként és folklórgyűjtőként folytatta a székelyudvarhelyi kultúrház, később a megyei szaktanács alkalmazottjaként. Több évtizedes munkássága alatt fiatalok százaiba oltotta be a néptánc, népi értékek iránti szeretetet, az általa feldolgozott néprajzi gyűjtések és színpadi előadások emberek ezreit részesítették művészi élményben. Tanítványai közül sokan az időközben megalakuló marosvásárhelyi, sepsiszentgyörgyi és csíkszeredai Székely Népi Együttesek szakirányítóivá vagy táncosaivá váltak.