Beszélgetésünk közben a székelyruhás lányok és fiúk énekszóval a kászonaltízi kápolna felé igyekeztek, hiszen a hagyomány szerint

Ott aztán a finom falatok és az innivaló mellett a száz hagyományőrző és a számos érdeklődő szeme láttára öltözött be a bika, amely tulajdonképpen egy szalmából készült jelmezbe bújt legény volt. Nyakába hatalmas kolompot akasztottak, a fejére pedig szarvakkal ellátott cserépfazekat helyeztek. Emellett a siratóasszonyoknak beöltözött legények is elkezdték a bikaütésre jellemező másik szokás felelevenítését:

A falatozást követően a gazda kivezette jószágát a plébánia elé, ahol rögtön került is egy vásáros, ám az árban hosszas alkudozás után sem tudtak megegyezni. A székelyruhás hagyományőrzők ezért táncra perdültek, ezt követően pedig a zenészek kíséretével elindultak Kászonimpér felé. Lakatos Tamás kulturális referens a helyszínen érdeklődésünkre elmondta,

Sem a falusi, sem a zsidó, de még a városi vásárossal nem tudott megegyezni, pedig a tízezer lejes árból gyakran több ezer lejt is kihagyott. Az alkudozást követően a fiatalok minden helyszínen tánccal örvendeztették meg a vendéglátókat, majd egy rövid evés-ivás után tovább indultak. Útközben a zenészek gondoskodtak a jó hangulatról, a fiatalok énekeltek, illetve több fiatal legény ostorcsapásaitól voltak hangosak az utcák.

Bár a bikára hárman-négyen is vigyáztak, néha mégis elszabadult, és riogatni próbálta az éppen arra járókat, ám a bikavezetők gyorsan visszaterelték a helyére. A körút végén a gazda még egyszer megpróbálta eladni a bikát a kászonimpéri nagy hídon, ahol rengetegen várták a végkifejletet. A hosszas alkudozás azonban a korábbiaknál is hangosabb vitába torkollt, és bár csak pár száz lejen múlt, mégsem sikerült a kiegyezés.

A feldühödött gazda ekkor váratlanul úgy döntött, inkább leüti az állatot, mintsem a kívánt ár alatt értékesítse. Fejszéjével a fejére csapott, a cserépfazék darabokra törött, végül pedig a szalmát is meggyújtották, ezzel szimbolizálva a téli időszak végét.

A siratóasszonyok elsiratták az elpusztult a jószágot, a tűz körül pedig a székelyruhás fiatalok ismét táncra perdültek. A bikaütés után a kászonimpéri közbirtokosság ebédre hívta a mulatozókat, este pedig bállal zárták a rendezvényt.