Hogy ne kelljen félni a biciklin a forgalomban – kerékpáros oktatást tartanak a diákoknak Székelyudvarhelyen

Van még mit tanulni
A Gimi egyik kilencedik osztályának tartott elméleti órára tegnap magam is beültem. Simon Szilárd először jelenléti íveket osztott szét, majd kivetítve bemutatta a kerékpár, illetve a kerékpáros kötelező és ajánlott felszereléseit, a két keréken közlekedés feltételeit és a KRESZ-táblákat. Az óra végén feladatot kaptak a diákok: a kiosztott jelzéseket a megfelelő kategóriákhoz kellett társítaniuk. A következő alkalommal a szabályokkal, közlekedési helyzetekkel fognak ismerkedni. Egy gyors helyzetfelmérés szerint a huszonhárom diák majd’ mindenikének van kerékpárja, használni azonban csak fele szokta rendszeresen, közútra pedig csupán három fiú merészkedik. Egyikük – friss személyigazolvány-tulajdonosként – első alkalommal meg is járta, hogy igazoltatták, „de mindent rendben találtak, csak a magyaróráról elkéstem”. Amúgy iskolába azért nem jár biciklivel, mert öt percnyire lakik. Egy másik fiúnál épp ennek fordítottja a probléma: „Elég messze lakom, és nem is hosszú távra való a bringám. Szívesen jönnék azzal iskolába, de most az idő sem olyan. Néha a városba eljárok, de azt tapasztalom, hogy az autósok nem igazán figyelnek ránk, nagyon hajtanak. Ráadásul ahhoz, hogy tudjak közlekedni, ismernem kellene a szabályokat.” A harmadik srác figyelmesen ülte végig az órát, látszott rajta, hogy nagyjából tisztában van a szabályokkal. „Amikor utazunk, mindig kérdezem a szüleimtől, hogy melyik jel mit jelent. Igyekszem is betartani a szabályokat, bár most rájöttem, hogy a kerékpárom nem éppen úgy van felszerelve, ahogyan kellene, nincs első lámpája, se macskaszeme.” Ő elég gyakran szokott a városban bringázni, nem fél kimenni az útra, „de oda kell figyelni, mert megesik, hogy nem figyelnek az autósok, bár nem olyan durvák, mint hittem”.