Hódító úton a veterán járgányok

A legnagyobb különbség, amiben eltérnek a veterán autók a hétköznapi négykerekű társaiktól, hogy ezeket az autókat tulajdonosaik nemcsak eszközöknek tekintik, nemcsak használják, hanem valósággal imádják. Szenvedélyüket lehet látni abban, ahogyan vezetik, ahogyan óvatosan törlik, festik és vaxolják. Ezt lehetett tapasztalni a székelyudvarhelyi városnapok záróprogramjai közé tartozó retroautók találkozóján is a múlt hétvégén. A városháza előtt harminchárom, nagyrészt Udvarhelyszékről érkező veterán jármű parkolt le. Akadt ezek között

sőt a hazai autógyártás gyöngyszemei, az ARO és Dacia.

A több tucat autó között a rangidős egy szemrevaló Chenard&Walcker volt. A Fenyédről érkező autó nemcsak látványával tűnt ki, hanem korával is, hiszen 1925-ben gyártották. A kilencvenkét éves járgány noha kicsit nehezebben indult el a felvonuláskor, mégis a közönség bámulatát és tapsát érdemelte ki.

Kubanek Levente és Lajos egy 1981-ben gyártott, meglepően jó állapotban lévő tűzpiros 1300-as Daciával parkolt le a városháza előtt. Idősebb tulajdonostól vásárolták meg, mintegy tíz éve. A többi retrojárgányhoz képest úgy vélik,

„Ez az egyik legkönnyebben szerelhető, és karban tartható autó” – szólt hozzá a beszélgetéshez egy másik résztvevő. Még elég könnyű alkatrészeket szerezni hozzá, ám a modell növekvő népszerűsége miatt ezek fokozatosan drágulnak. Kubanekék Daciájáért egyszer még 1500 eurót is ígértek, de nem engedték el.

Színesre festett, 1988-ban gyártott Trabantjával gurult be Csíkszeredából Székelyudvarhelyre Ladó Réka. Családjával és párjával érkezett, több veterán autóval. Mint elmondta, szenvedélye annak köszönhető, hogy veterán autók között nőtt fel. Családjukban mindenki megszállottja a veterán járgányoknak, van működő Trabantjuk, Wartburgjuk, Mercedesük, Daciájuk, Škodájuk, Ladájuk, IMZ-jük és egy Transporterük. Szenvedélyükkel lassan mindenkit megfertőznek, hiszen mára már az összes barátjuk vett veterán autót. Réka még dolgozik a saját járgányán, de a jelenlegi Trabant is különleges, a párja festette. „Ez volt az első autó, amit vezettem, miután megszereztem a jogosítványomat. A szívemhez nőtt” – magyarázta. Szerinte amúgy nem nehéz, de tapasztalat kell a régi típusok vezetéséhez.