A hétköznapok lezserebbek voltak, hétvégén, szombaton és vasárnap is volt buszjárat déli egy órakor Csíkszeredából, amelyik mindig tömve volt. Működött a bánya is, Hargitafürdőn akkor másfajta élet volt amiatt, hogy inkább ipari jellege volt, ami megszűnt, miután a bányát felszámolták. Az állandó lakosság kilencvenkilenc százalékban a bányánál dolgozott valamilyen beosztásban. Ezért maga Hargitafürdő kilencven előtt egy kis bányásztelepülés volt, mintsem egy turisztikai központ, amilyen ma, vagy amilyenné szeretnék tenni” – emlékezett vissza Tőke Dénes, a CSEKE oszlopos tagja.

Egyetlen szálláshely

Mint említette, más szálláslehetőség nem volt Hargitafürdőn, itt ételt és italt is kaphatott a betérő.

– elevenítette fel az emlékeit.

Átvették a működtetését

A csicsói közbirtokosságnál megvan az a jegyzőkönyv is 1941-ből, amely arról szól, hogy a közbirtokosság átadja a területet az Erdélyi Kárpát Egyesületnek házépítésre. A menedékház mostani tulajdonosai a ház alatti területet telekkönyveztették, az udvar még kérdéses, hogy területileg a városé vagy a csíkcsicsói közbirtokosságé lesz – tudjuk meg, amint a kanyargós úton Kovács Attilával haladunk Hargitafürdő felé.

– magyarázza Kovács. Mint mondta, minden évben valamit újítottak. A csempekályhákat lecserélték, az emeletes vaságyakat, a húsz személy befogadására alkalmas közös hálókat felszámolták, helyettük kisebb, két- és négyágyas szobákat alakítottak ki, összesen tizenötöt, mindenikhez külön fürdőszoba tartozik. A padlásteret beépítették, így most ötven személynek tudnak szállást biztosítani.

Átfújt a szél rajta

„Ismertük a menedékházat korábbról, és szívügyünk is volt, hogy megmentsük az akkori üzlettársakkal. Nem állt éppen romokban, működött, csak el volt hanyagolva. Az alapból ki voltak a kövek fordulva, elöl az oszlopok a két feljárat előtt a levegőben voltak. Noha volt bent is mosdó, azokat nem lehetett használni, kint a kertben volt egy favécé. A vendégek vágták a fát a fásszínben, és vitték fel a szobába.

A falak megrongálódtak, a vakolat lehullott, a nád látszott, a lambéria kívül összeszáradt, így, amikor fújt a szél, akkor befújt a szobákba. Amikor télen kialudt odabent a tűz, egyből olyan hőmérséklet lett, mint odakint. Aztán lassanként egy emeleten megoldottuk a központi fűtést, majd a másikon is, aztán lecseréltük korszerűbbre, más kazánra. Mindig van, amit csinálni” – emlékezett vissza a tulajdonos.

Edit asszony, Attila felesége jön-megy, gondoskodik arról, hogy minden rendben legyen.

– mondja kacagva a tulajdonos. Az időjárásra terelve a szót, többnyire hat hónapig kell fűtsenek itt, októberben, novemberben begyújtanak, és márciusig, áprilisig tüzelni kell. Egy télre száz-százhúsz méter fát kell beszerezniük.

„Minden turista háza – ezt a jellegét próbáltuk megőrizni. Előd, a fiam is segít ebben. Bármit csináltam, mindig megkérdeztem előtte Tövissi Zsolt műépítészt” – meséli Kovács, miközben végigvezetnek a menedékházban.

Uz Bence emléke

A feljegyzések, elbeszélések szerint, mivel Nyirőnél tüdőgyengeséget állapítottak meg, javasolták, hogy tüdőtisztító kúraként töltsön időt a hegyekben. Székelyvarságra érkezve ismerkedett meg Pál S. Dénes vadőrrel, akiről regénye központi alakját, Uz Bencét is mintázta.

– olvasható a regényben.

Ez a csavaros eszű székely ember, aki egyenlő társként tekintett a természetre, lett az EKE hargitafürdői menedékházának a névadója is. Kovács Attila elkészíttetett egy kopjafát Uz Bence emlékére, amelyet vagy a menedékház előtt vagy Pál Dénes varsági sírjánál szeretne felállíttatni.

„Beszéltem az ottani polgármesterrel is erről, hogy a család engedje meg, hogy állítsuk fel a sírnál. Szeretnénk egy túraútvonalat kiépíteni Székelyvarság és Hargitafürdő között, és évente ezt a túrát bejárni. Egy emléknapot is lehetne szervezni. Hargitafürdőnek hiányossága, hogy nincs szervezett szórakozás. Tíz évvel ezelőtt kétszáz szálláshely volt, most kétezer van, de ma már nem elég a turistának a szoba és az ellátás, egyebet is kell nyújtani. A bicikliút nincs feltöltve tartalommal. Igaz, ott van a Balu Park, télen a téli sportok, sípályák és kellemes az éghajlat itt télen” – sorolta Kovács Attila.

Szedelőzködni kezdünk, Edit asszony kikísér.

– mondja miközben férje a láncfűrészt teszi be az autó csomagtartójába. Elromlott, javítani kell. Még elhangzik, hogy ősszel a hetvenöt éves évforduló alkalmából ünnepséget is szerveznek, karöltve a CSEKÉ-vel, amelyre várnak szeretettel.

Lefele ereszkedve Hargitafürdőről hol kisüt a nap, hol elered az eső.