A székely mártír húgának emlékiratai

Az orbaiteleki Horváth–Deák-kúria, ahol a szerző született •  Fotó: kastelyerdelyben/Szabó Tamás

Az orbaiteleki Horváth–Deák-kúria, ahol a szerző született

Fotó: kastelyerdelyben/Szabó Tamás

A székely hősök emléktáblájába aranybetűkkel kellene bevésni a teleki Horváth Károly nevét, akit többedmagával végeztek ki a marosvásárhelyi Postaréten. Testvérhúga majd száz évvel később mondta tollba a történteket, emlékiratát kedden mutatják be.

Kocsis Károly

2024. december 10., 14:232024. december 10., 14:23

A Somogyi Gréta szakértő gondozásában a Kriterion Téka-sorozatában megjelenő, Horváth Janka visszaemlékezései és elbeszélései című kötetet december 10-én, kedden 18 órától mutatják be a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtárban. A munkáról, illetve a székely múlt általa megidézett korszakáról, valamint a könyv szerzőjének és szereplőinek életéről Nagy Zoltán történész beszélget a szerkesztővel.

„A visszaemlékezések, emlékiratok nagyon fontos forrásai a történészeknek, hiszen egyéni véleményt fogalmaznak meg, de éppen emiatt némi fenntartással kell ezeket kezelni. Közreadásuk indokolt, mert olyan társadalom-, család- és kortörténeti új információkkal gazdagítják a tudományt, ami segít az események szélesebb spektrumú megértésében és elemzésében. A ’48-as szabadságharcot és következményeit szubjektív szemszögből rögzítő visszaemlékezések erdélyi szinten amúgy is ritkaságnak számítanak, de a Makk-féle összeesküvésben játszott szerepéért épp 170 éve, 1854-ben kivégzett Horváth Károly húgaként a szerző a szokásosnál is mélyebb érintettséggel eleveníti fel a történteket, és próbálja értelmezni azok következményeit” – olvashatjuk a kötet előszavában.

A székely mártírok postaréti emlékműve Galéria

A székely mártírok postaréti emlékműve a Vasárnapi Újság egyik 1875. évi számában

Fotó: Vasárnapi Újság (1875)

Nagyváradi és teleki Horváth Janka nem saját kezűleg vetette papírra visszaemlékezéseit a szabadságharcról és az azt követő erdélyi eseményekről, hanem Okolicsányi Kuthy Dezsőné szül. báró Horváth Ilonának mondta tollba 80 éves korában, 1919-ben. A következő évben, 1920. április 28-án aztán meg is halt Budapesten, de előbb még alaposan átnézte a kéziratot, és ahol szükségesnek vélte, belejavított.

Kilencévesen árván

Maga a szerző 1839-ben született, anyja, Béldi Jozefa 1847 januárjában, 55 éves korában hunyt el, apja, Horváth Károly, Csíkszék – Orbaiszékre is kiterjedő joghatósággal bíró – alkirálybírója jó másfél évvel később, a szabadságharc idején. A családfő szerepe ekkor az alig 20 éves Károlyra hárult, Janka pedig Zeyk Jánosné Béldi Johannához került Brassóba, azaz ellenséges környezetbe. A város Bem serege általi elfoglalásakor, 1849 márciusában nagynénje házában személyesen is találkozott az öt hónappal később, immáron hadifogságban életének önkezével véget vető Kiss Sándor ezredessel és Czetz János későbbi tábornokkal; az utóbbi nevével fémjelzett mindkét bálon szorgalmason táncolt.

Idézet
Ott voltam, láttam, amíg el nem nyomott az álom

– emlékezett vissza élete alkonyán. A szabadságharc bukása után Károly bátyja a nénjével együtt Telekre hívta őket, ahol aztán maga is segédkezett a tőlük menedéket kérő volt vagy éppen szervezkedő szabadságharcosok, köztük Rózsafi Mátyás republikánus újságíró vagy Váradi József rejtegetésében.

A Horváth-család partiumi származású, de nem tudni, mikor és hogyan kerültek az orbaiszéki Telekre, „a világ középére”, ahogy az ottaniak előszeretettel nevezik falujukat. A 17. században már biztosan ott éltek, mert okiratok tanúskodnak itteni pereskedéseikről, a közvetkező században pedig a ma álló kúria is megépült, ahol később Károly, Janka és testvéreik születtek.

A Horváth család a szabadságharcban

1848-ban a család nem sokat gondolkodott, hogy melyik oldalra álljon, pedig például Teleki Horváth Miklós előbb császári és királyi hadfőhadnagyként szolgált, hogy aztán honvédként haljon hősi halált a híres piski csatában, Horváth Ignácz honvédezredes pedig az aldobolyi hídnál sebesült meg Háromszék önvédelme során. Janka testvérei közül a legkisebb,

Gyula (1843–1897) még csak ötéves volt ugyan a szabadságharc kitörésekor, de 1860-ban belépett az olaszországi magyar légióba, és Garibaldi kitüntetésére is rászolgált.

A kiegyezést követően aztán egészen a képviselőház alelnöki tisztségéig vitte, 1891-ben pedig kulcsszerepet játszott a Magyar Hírlap újraindításában, melynek első főszerkesztője volt.

A postaréti emlékmű 1899-ben •  Fotó: Korabeli képeslap Galéria

A postaréti emlékmű 1899-ben

Fotó: Korabeli képeslap

Kisebbik bátyja, az eleve katonának tanuló

László (1835–1908) már 13 évesen futárszolgálatot vállalt, és megbízhatóságáról mindent elmond az, hogy 1849 júniusában Kiss Sándor ezredes rábízta a zászlóalj pénztárát.

Ő is harcolt Garibaldi zászlója alatt, itthon Segesvár tanfelügyelőjeként munkálkodott az erdélyi oktatás fellendítésén.

Honvédhuszár főhadnagy Mihály bátyja (1830–1898) az utolsó óráig kitartott, 11 nappal Világos után, Zsibónál adta meg magát,

ám 1870-ben Fogaras, majd Küküllő vármegye főispáni székébe ülhetett be. A legidősebb testvérhez,

Károlyhoz (1829–1854) már nem volt ilyen kegyes a sors.

A marosvásárhelyi kollégiumban tanult, az erdélyi királyi táblánál dolgozott kancellistakét, ám édesapja betegsége, illetve halála okán kénytelen volt hazaköltözni Telekre, birtokot irányítani, a család ügyeit igazgatni. 1848 novemberében azonban már nemzetőr tisztként harcolt a vesztes marosvásárhelyi ütközetben.

A székely mártírok emlékműve napjainkban •  Fotó: Haáz Vince Galéria

A székely mártírok emlékműve napjainkban

Fotó: Haáz Vince

Az elárult összeesküvés

A feddhetetlen jellemű Kossuth-huszár utána Háromszékre menekült, végül ő is Zsibónál tette le a fegyvert, majd a teleki kúriában húzta meg magát. Csakhamar a Makk-féle összeesküvés egyik főszereplőjévé vált, annak szervezői az ő balavásári présházában dolgozták ki a tervezett fegyveres felkelés részleteit, nem sejtvén, hogy Bíró Mihály személyében áruló férkőzött be közéjük.

Horváth Károlyt 1852 tartóztatták le, 1854. március 10-én akasztották fel a marosvásárhelyi Postaréten,

közvetlenül volt tanára, Török János és annak sógora, Gálffy Mihály kivégzése előtt. A csíkszéki mozgalom vezetőjét, Veress Ignácot már 1851 decemberében letartóztatták Pesten, és Pozsonyban akasztották fel, Váradi Józsefet és Bartalis Ferencet a sepsiszentgyörgyi Őrkőn küldte halálba a hóhér 1854. április 29-én, a fogságból megszökő, és így némi időt nyerő, erdővidéki Bertalan Lászlót és Benedek Dánielt pedig ugyancsak a Postaréten, május 27-én. A kegyelemben részesülteket 15–18 évi várfogsággal sújtották.

Az emlékezés lángja •  Fotó: Haáz Vince Galéria

Az emlékezés lángja

Fotó: Haáz Vince

Janka a kiegyezést után, szülőföldjét végleg elhagyva Budán – 1873-tól számítva tulajdonképpen Budapesten – élt, közismert írónőnek számított. Több lapban jelentek meg tárcái, versei, 1896-ban pedig első regénye is Fátum címmel, amelyet Benedek Elek egyszerűen „letehetetlennek” minősített. Sosem ment férjhez, gyereke nem született – de most hadd ne feddjünk fel több részletet kalandos életéből, hogy a kötet megvásárlóinak is maradjon izgalmas olvasnivaló.

„Menekült nélkül soha nem volt a ház. Több hónapon át volt nálunk Váradi Józsi, akit kivégeztek. Szép, magas fiatalember volt. Gyönyörű tenor hangja esténként nem egyszer gyönyörködtette a társaságot. Károllyal duettet énekeltek. Neki szép bariton hangja volt. Bátran, nem nagyon ügyelgetve jobbra-balra mulatoztak. Tudták, hogy közöttünk és a falubeliek közt nem akad áruló. Telek népe feltétlenül ragaszkodott hozzánk, és testével megvédelmezte volna a családhoz tartozókat.

Akkor tanultam megismerni a székelyek sajátságos jellemét. Nagyon bajos azt a népet uralni, ravasz, bizalmatlan, óvatos és bátor. De ha meg van győződve arról, hogy valaki feltétlen becsületes, épp oly bátor és okosabb, mint ő, annak meghódol, vakon engedelmeskedik és ahhoz hűségesen ragaszkodik. Azért ragaszkodott a székelység annyira Bemhez, mert látta, hogy ezek az általa sokra becsült tulajdonságok mind megvannak benne, szavát sem értette, mert hiszen Bem alig tudott egy-két szót magyarul, mégis lelkesedéssel követték őt a harcba.”

(Részlet Horváth Janka visszaemlékezéséből)

szóljon hozzá! Hozzászólások

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei

2025. szeptember 16., kedd

Elindult a jelölés a Best of Sepsi díjra

Szerdától, azaz szeptember 15-től egészen október 5-ig várja a jelöléseket Sepsiszentgyörgy Önkormányzata a Best of Sepsi kezdeményezés második kiadására.

Elindult a jelölés a Best of Sepsi díjra
Elindult a jelölés a Best of Sepsi díjra
2025. szeptember 16., kedd

Elindult a jelölés a Best of Sepsi díjra

2025. szeptember 15., hétfő

Hármas ünnep a székelység kincsesházában, a Székely Nemzeti Múzeumban

Másfél évszázada őrzi a székelység értékeit a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum. Az évfordulót a megújult Bartók Béla díszterem felavatásával, a múzeumalapító örökségének felelevenítésével és muzsikaszóval ünnepelték.

Hármas ünnep a székelység kincsesházában, a Székely Nemzeti Múzeumban
2025. szeptember 15., hétfő

Tudás, hit, hivatás és elköteleződés neveli a jövő értelmiségijeit a Sapientián

Ötvenhárom elsőévessel kezdte meg az idei tanévet a Sapientia EMTE Sepsiszentgyörgyi Kara, további nyolc hallgató a Pécsi Tudományegyetem (PTE) kihelyezett képzőművészeti tanszékén. Az egyetemi tanévnyitón jó híreket is közöltek.

Tudás, hit, hivatás és elköteleződés neveli a jövő értelmiségijeit a Sapientián
2025. szeptember 15., hétfő

Még a polgármestereknek sem egyértelmű, hogy hány alkalmazottból hányat kell elküldeniük

Sokkal bonyolultabb válaszolni arra a kérdésre, hogy hány alkalmazottja van egy önkormányzatnak, mint gondolnánk. Az azonban biztosnak tűnik, hogy a kormány által tervezett leépítések a polgármesterek és alkalmazottaik életét is felforgatják.

Még a polgármestereknek sem egyértelmű, hogy hány alkalmazottból hányat kell elküldeniük
2025. szeptember 14., vasárnap

A tehetséggondozást is ellehetetlenítheti az óraadó tanárok bérének csökkentése

Míg tavaly még 34 csoportban dolgoztak a gyerekekkel a Kovászna Megyei Kiválósági Központban, idén 16-tal kezdik a munkát: ezt eredményezte az óraadó tanárok bérének drasztikusan csökkentése.

A tehetséggondozást is ellehetetlenítheti az óraadó tanárok bérének csökkentése
2025. szeptember 12., péntek

Székelykapu fogadta az Erdővidékre bevonuló honvédeket

A második bécsi döntés értelmében a magyar honvédség 1940. szeptember 5-én átlépte a trianoni határt, az észak-erdélyi települések sorra tértek vissza az anyaország kebelébe. Erdővidéken székelykapu várta a szeptember 12-én érkező felszabadítókat.

Székelykapu fogadta az Erdővidékre bevonuló honvédeket
2025. szeptember 12., péntek

Természetfotók a papolci termésnapokon

Második alkalommal tartanak termésnapokat az orbaszéki Zágon községhez tartozó Papolcon szeptember 20–21-én. Az ünnepélyes felvezetés fénypontját Bede Erika első, természetfotókból összeállított kiállításának megnyitója képezi.

Természetfotók a papolci termésnapokon
Természetfotók a papolci termésnapokon
2025. szeptember 12., péntek

Természetfotók a papolci termésnapokon

2025. szeptember 12., péntek

Már nincs sok hátra: év végéig megújul egész Erdővidék úthálózata

A munkálatok ütemterv szerint haladnak, év végéig befejezik a 131-es és a 122-es megyei utak teljes korszerűsítését – tájékoztatta a Székelyhont a Kovászna megyei útosztály igazgatója. A nagyberuházással Erdővidék közlekedését emelik új szintre.

Már nincs sok hátra: év végéig megújul egész Erdővidék úthálózata
2025. szeptember 12., péntek

Napszentület: misztikus táncjáték életről, halálról

Álomszerű világba kalauzol a Háromszék Táncszínház szeptember 18-án bemutatandó, legújabb előadása. A Napszentület című misztikus táncjáték rólunk, emberekről szól: része a születés, elmúlás, és az utolsó átváltozás – az élet csodája.

Napszentület: misztikus táncjáték életről, halálról
2025. szeptember 12., péntek

Túlvállalták magukat a PNRR-beruházásokkal a minisztériumok

Nem tragédia a városnak, ha le kell mondani néhány, az Országos Helyreállítási Terv (PNRR) által támogatott beruházásról – jelentette ki Antal Árpád Sepsiszentgyörgy polgármestere. Az biztos, hogy a tanintézmények számára lesz finanszírozás.

Túlvállalták magukat a PNRR-beruházásokkal a minisztériumok