Mezei a „boszorkányüldözés” egy évéről

– Ma egy éve, hogy a városházát „megszállták” a DNA ügyészei, és elindult ön ellen az eljárás. Hol tart most az ügy?

– 365 napja kezdődött el a boszorkányüldözés. Azért nevezem boszorkányüldözésnek, mert azóta sem történt lényegi előrelépés, a tényleges bírósági eljárás el sem kezdődött, a kivizsgálási szakaszban van az ügy azóta is. A bíróság elemzi az ügyészség által letett vádiratot, hogy az megalapozott, legális-e. Egyetértek azzal, hogy bármilyen feljelentést ki kell vizsgálni, utána kell járni, de azzal nem, hogy a megszorító intézkedéseket, eltiltásokat már az előtt meghozzák, mielőtt esetleg bármilyen vádat bebizonyítanának.

– Ezek következménye, hogy azóta sem dolgozhat polgármesterként.

– Nem dolgozhatok, a tisztségből felfüggesztettek, hatósági felügyelet alatt állok, minden második nap jelentkeznem kell a rendőrségen, nem hagyhatom el az országot. Úgy érzem magam, mint egy üldözött ember. Bizonyos személyekkel nem találkozhatok, vigyáznom kell, hogy hová megyek, még a templomban is figyelnem kell, hogy ne találkozzak azokkal, akikkel nem szabad. Anélkül, hogy bármit is tettem volna és anélkül, hogy a korrupcióellenes ügyészség vádjai megalapozottak lennének. 28 rendben kellett már bíró előtt megjelennem, de a 28 alkalomból egyszer sem tárgyalták érdemben az ügyet, nem mondhattam el az én álláspontomat, nem állíthattam fel a védelmet, hiszen erre még nem volt lehetőség.

– Nem dolgozhat, de nyilván követi a városban az eseményeket, hogyan látja a történteket?

– A tavalyi költségvetés összeállítását még én végeztem, az év annak alapján volt megszervezve, többnyire teljesültek is az ügyek. Erre az évre már nincs ráhatásom, de bízom abban, hogy a jelenlegi városvezetés a négy évvel ezelőtt megállapított ütemtervet tartani tudja. Persze nem könnyű a dolguk.

– Választások közelednek. Készül?

– Természetesen felmerülnek a kérdések, de még korai kijelenteni, hogy indulok vagy nem. A polgári párton belüli egyeztetések után lehet bármit is kijelenteni. A tárgyalások folynak a pártelnökségben. Helyi szinten azonban nem kommunikálhatok a párttársaimmal, hiszen Nagy Zoltánnal és másokkal, a csapattal nem kommunikálhatok sem direkt sem közvetett módon, így nincs mód megbeszélni a választásokkal kapcsolatos kérdéseket, szempontokat. Még sem igent, sem nemet nem mondhatok.

– Ha az MPP önt indítaná, vállalná?

– A törvényes feltételek megvannak, hogy indulhassak. A bírósági eljárás nem jelenti azt, hogy bűnös vagyok. Amíg nincs végleges elítélő döntés, addig nincs akadálya az indulásnak. Persze ez nem csak rólam szól, nem én vagyok a tét. A város érdeke a legfontosabb, ez a legelső szempont. Ha úgy látom, és úgy látja a csapat, hogy a városnak akadályozó szempont ha újabb mandátumot vállalok, akkor nem jelentkezek újabb mandátumért. Ha azonban úgy látják, ha az körvonalazódik, hogy a városnak ez nem hátrányos, akkor valószínű, hogy indulok.

– Ön is olvashatta, közöltük, az MPP helyi vezetői kijelentették, ön a párt jelöltje.

– Egyelőre én vagyok a jelölt. Hogy valóban maradandó dolgot lehessen elérni egy város életében, szükséges a három mandátum. Utána érdemesebb átadni a tisztséget egy fiatalabb, lendületesebb személynek, hiszen három mandátum alatt mindenki megkopik. És az ember nem robot, nehéz elvégezni ekkora mennyiségű munkát. Nekem most jönne a harmadik mandátum. Ez volt a korábbi elképzelés. A városi MPP-vezetők, úgy gondolom, ennek a régebbi elképzelésnek alapján mondták, hogy én vagyok a jelölt. Végleges, erről szóló megállapodás azonban nem született.

– Egy éve zajlik ön ellen az eljárás. Milyen következtetéseket vont le ezalatt?

– Kiábrándító, ami az országban történik. Mivel érintettje vagyok, látom ennek súlyát. Ha egy személy legjobb tudása szerint tisztességesen dolgozni szeretne egy olyan tisztségben, amelybe megválasztották, az még veszélyes is lehet. Én nem akartam mást a Monturisttal kapcsolatosan, minthogy a város megkaphassa azokat az összegeket, amelyeket a cég adók és illetékek formájában be kellene fizessen. Ebben akadályoztatnak. Picit szkeptikus vagyok a jövő szempontjából, hiszen bárki más is, aki jó úton jár, az én helyzetembe kerülhet. Maga a tény, hogy egy év alatt sem indult el a bírósági eljárás, azt jelzi szerintem, hogy alaptalanok ellenem felhozott vádak. Bízom abban, hogy hamarosan kiderül ez, és az igazság napfényre kerül. Szeretném, ha már elkezdődne az érdemi bírósági eljárás, hogy váljanak nyílttá a tárgyalások, bárki meghallgathassa az ott elhangzottakat. Az ártatlanság vélelme járjon nekem is, ahogy a törvény előírja. Ne az történjen, hogy egy rosszindulatú feljelentésre végleges ítélet nélkül hoz drasztikus döntéseket a bíróság, amellyel távol tartja, akadályozza, korlátozza egy személy tevékenységét. Ez nemcsak Mezei Jánosra hat ki, hanem a városra is.