Hazatért Buzău megyei bevetéséről az Erdély Mentőcsoport

„Ha 4-5 nappal hamarabb mentünk volna, többet segíthetünk, de személy szerint örvendek, hogy egyáltalán elmentünk. Olyan emberekkel is találkoztunk, akik megöleltek, sírva fogadták a segítséget” – számolt be a Buzău megyei bevetésről Tusa Szilárd, az Erdély Mentőcsoport gyergyószéki szervezetének vezetője. Elmondása szerint a kétnapos ott tartózkodás alatt a csapat több mint negyven hólepte ház bejáratát szabadította fel, háztájakról és tetőkről takarították el a havat, közel 30 esetben végeztek elsősegélynyújtást, és élelmiszeradományt is osztottak szét.

„Volt olyan is, hogy kerültük a házat. Láttuk, hogy füstöl a kémény, aztán egy féreglyukat találtunk, ahol a bácsi s a kutyája ki tudott jönni. Kérdeztük, segíthetünk-e? A bácsi mondta, ha elhányjunk a havat, jó, ha nem, ugyanannyi. Ételt sem kért, belülről javítgatta a házát” – vázolta az átélt helyzetek egyikét Tusa Szilárd. Elmondta, ahhoz, hogy egy hólepte ház bejáratáig egy keskeny ösvényt képezzenek ki, három személynek több mint kétórás lapátolásába tellett. A csapat egyébként szervezetten dolgozott: egy részük lapátolt, egy képzett csoport elsősegély-nyújtást végzett, a felderítők pedig felmérték, merre kell folytatni a munkát.

Hó és hidegzuhany

A csapat tagjait néhány esetben a bajbajutottak magatartása hökkentette meg. Állítják, egyik településen például egyenesen „kampányíze” volt annak, ahogyan és amiért a polgármester segítségüket kérte. Szintén nem a felemelő élmények közé sorolják azt az esetet, amikor az egyik csapattag bekérezkedett egy házba, hogy feltöltse kamerája akkumulátorát, és a háziasszony – utalva a magyarországi segítőkre – rosszallóan vette, hogy ők nem románul beszélnek. Az sem volt felemelő, amikor egy nénike elmesélte, hogy kemény összeget fizetett azért, hogy a falubeli fiatalok kiássák őt a házából, akárcsak annak látványa, hogy a helyiek inkább hagyatkoznak a segítőkre, minthogy ők maguk mutassanak összefogást közösségük érdekében.

„Függetlenül nemzetiségtől, akár rosszindulatú megjegyzésektől, elégtétellel tölt el, hogy ott lehettünk, segíteni tudtunk. A hasonló negatívumok hozzátartoznak az ilyen jellegű munkákhoz, engem személyesen nem lepnek meg. Ezeket tudni kell kezelni” – mondta el a Székelyhon.ro megkeresésére Kiss Olivér, az Erdély Mentőcsoport médiafelelőse.

Adományokat is juttattak a rászorulóknak

A szakmai és kétkezi segítségnyújtás kiegészítéseként az Erdély Mentőcsoport értékes élelmiszer- és gyógyszersegélyt juttatott el a rászorulóknak. Az adományok a Gondviselés Segélyszervezettől (az Erdélyi Unitárius Egyház segélyszervezete), Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusától, Boros Csaba székelyudvarhelyi vállalkozótól, a Csibész Ifjúsági Egyesülettől, továbbá erdővidéki, gyergyószéki és kolozsvári magánszemélyektől származnak.

Az akció kivitelezésében az Erdély Mentőcsoporttal elsősorban a magyarországi KARISZ – Nemzetközi Speciális Mentő Szövetség és a Gondviselés Segélyszervezet működött együtt.