Ha magunk szeretnénk elkészíteni az alapanyagot, akkor disznó hasi részénél a bőrtől kezdődően befele haladva, a bordákat is beleértve vágjunk le tíz centis darabokat, amelyeket aztán áztassunk sós vízbe – maximum hetvenkét órán át. Ennek végeztével pedig legalább egy napig, három óránként füstöljük meg bükkfa moszttal.

A csontos, szalonnás húst ilyenkor nagyjából 50–70 centiméterre kössük fel a fűrészpor fölé. A kicsontozott, töltött császárszalonna esetében is hasonlóan kell eljárni: miután kivettük azt a sós vízből, akkor helyezzük a közepébe a kolbászhúst, majd göngyöljük fel és jó erősen kötözzük össze. Ezután hatvan-nyolcan Celsius-fokos – szemes borssal, babérlevéllel és fokhagymával ízesített – vízben kell harminc percig előfőzni a hozzávalót, végül pedig a füstölés következik. Ez utóbbi a korábban leírt módon zajlik.

Irány a serpenyő

Mindenképp figyeljünk arra, hogy amennyiben a császárszalonna túl sós, áztassuk ki sós vízben. Ő először a csontos alapanyag elkészítésébe fogott, amelyet a bordák mentén feldarabolt, majd forró, fokhagymával ízesített olívaolajban le is pirította. Ekkor adagolt az edénybe az apróra vágott vöröshagymát, amelyet őrölt brossal és édes nemes paprikával fűszerezett.

Miután üvegesre pirult a hagyma, akkor tette a serpenyőbe a vékony csíkokra vágott savanyú káposztát, amelyből előzőleg szintén hideg vízzel vonta só egy részét. Az ételt ezután babérlevéllel, illetve köménymaggal ízesítette, majd feltöltötte másfél deciliter vízzel, hogy lefedve megpárolódjon. Húsz perc múlva ellenőrizte a serpenyő tartalmát és ismét öntött némi vizet hozzá, amit teljesen elfőzött. Megjegyezte,

A töltött császárszalonna elkészítése volt a legegyszerűbb, hiszen azt egy centiméteres vastagságú szeletekre vágta és további fűszerezés nélkül pirosra sütötte mindkét oldalát fokhagymás olívaolajban.

Az ételt tálaláskor üde koktélparadicsommal, uborkával, illetve frissen letépett csomborszárral díszítette.