Cărceanu Oliver az Olt megyei Balşban született, és 1999 óta Székelyudvarhelyen él feleségével és két gyerekével. Moraru Adrian Kolozsváron született, 1995 óta katona, és 15 évvel ezelőtt helyezték Csíkszeredába. Azóta itt él feleségével, aki rendőrként dolgozik, két gyereket nevelnek.

A katonák érdeklődésünkre elmondták,

Ismeretlen a pontosság

Amikor a küldetés céljáról kérdeztük őket, Moraru elmondta, mindenki láthatta, hogy milyen események történtek Európa több nagyvárosában az elmúlt időben. Az afgán rendőrség és hadsereg kiképzésének célja pontosan a hasonló terrortámadások megelőzése még a kezdeti fázisban.

Tolmács és őrangyalok

A katonák beszámolója szerint a küldetések elején minden tanácsadó kap maga mellé egy tolmácsot, és két katonát, akik a védelmükért felelnek, vagy ahogy ők nevezik, „őrangyalt”. Ők mindig a katona mellett vannak, olyanok, akár az árnyékuk, és segítik a munkáját. A tolmácsok amerikaiak vagy helybéliek, a lényeg, hogy jól ismerjék a különböző nyelveket, hiszen a pontos fordítás elengedhetetlen az afgán erők felkészítéséhez. Ezáltal egy-egy katona sikeressége a tolmácsával kialakított kapcsolatától is függ, amennyiben ez rossz, a katona nem tud tanácsadóként érvényesülni, hiszen nem tud kommunikálni azokkal, akiket fel kellene készítenie. A hargitai katonáknak nem volt hasonló problémájuk,

Embert próbáló hőség

A déli regionális parancsnokság székhelye Kandahárban van, Moraru Adrian szerint átlagon felüliek az ottani körülmények. Cărceanu Oliver továbbá elmondta, északon is hasonló a helyzet, az ottani székhely azonban európaiasabb, mint a déli. A szállás és az étkeztetés kiváló minőségű mindkét helyszínen, az épületek pedig légkondicionáltak a hőségre való tekintettel. Emellett teljeskörű telefon- és internethozzáférést biztosítottak számukra, így akkor beszélhettek a szeretteikkel, amikor csak akartak.

Csak a színe különbözik

A katonák azt is elárulták, hogy az Afganisztánban használt katonai felszerelés csak színében különbözik az itthon használttól, tehát a román hadsereg felszerelése megfelelő az ilyen jellegű küldetésekre is. Hozzátették, a mellényt és a sisakot itthon nem használják, csupán gyakorlatok alkalmával. A koalíció többi tagja is hasonló felszerelést használt, a fegyverzet azonban országonként eltérő lehet. Az alapelv az, hogy mindenkinek van „egy rövid és egy hosszú csövű” fegyvere. Az országok zöméhez igazodva a román hadsereg is 9 milliméteres pisztolyokat használ, továbbá nemzetektől függetlenül a golyók is egyformák, ezért probléma nélkül lehet cserélni őket.

Visszamenni? Akár

Moraru Adriannak ez volt az első afganisztáni küldetése, de elmondása szerint amennyiben ma azt mondanák, hogy indulhat egy újabb küldetésre, azonnal menne. Cărceanu Oliver számára azonban ez már a harmadik alkalom volt, és a családja miatt érzékenyebben érintené a visszatérés kérdése, azonban, mint fogalmazott, ha ezt kérné tőle a román állam, biztos, hogy visszamenne. Moraru legszebb afganisztáni emléke a képzésekhez kapcsolódik, hiszen

A legnehezebb dolog a távolság

A legnehezebb mindkettejük számára a család hiánya volt, és elmondásuk szerint a végén már minden hazai apróságot hiányoltak. Alig várták, hogy paszulyt, hagymát és töltelékes káposztát egyenek. A hazatérés pillanata mindkettejük számára érzelmes volt, Cărceanut Brassóban várták a szerettei, és amint egyenruhában kilépett a busz ajtaján, a gyerekei hozzá szaladtak, és fél óráig el sem engedték. A Hargita megyei katonáknak ottlétük során nem volt kapcsolatuk felkelőkkel, és a 21 fős küldöttség egyetlen tagja sem szenvedett sérülést.