Fekete pont: nem csoda, hogy „megkukul” a gyermek ebben az oktatási rendszerben

Szimler Bálint, a Locarnói filmfesztiválon két kategóriában díjazott filmje (különdíj a rendezésért és a legjobb színésznőnek járó elismerés a Juci nénit alakító Mészöly Annának) a gyerekek és a tanárok szemszögéből mutatja be a közoktatás jelenét, ami legtöbbször a szabályok kényszerű betartásáról és betartatásáról szól, ahol az iskolai kapus annyira szőrszálhasogató, hogy ha a kijárati ajtón jön be a gyerek, akkor visszaküldi, hogy a bejáraton jöjjön be újra, és ahol egy törött ablak kicserélése megoldhatatlan akadálynak bizonyul egy, az adminisztrációs feladatokkal megbízott technikatanár számára.

A film hol komikus, hol pedig rendkívül súlyos szituációkat mutat be, azonban a feloldozást egy jelenetnél sem kapjuk meg. Palkó egyre jobban szenved a kiközösítéstől – még a nehéz szövegű, a gyerek számára majdhogynem érthetetlen színdarabban sem kap szerepet – a barátai is elfordulnak tőle, később pedig ő utasít el mindenféle közeledést, Juci néni pedig látva, hogy a tornatanár abuzálja őt, feljelentést készül tenni az igazgatónál, amiről egy másik, fiatalabb kollégája próbálja őt lebeszélni.

A Fekete pont amellett, hogy időnként komikus és meglehetősen abszurd tud lenni, elképesztően súlyos témákat boncolgat, azt mutatja be, hogy

Szimler Bálint filmje akár Erdélyben, Romániában, de bármelyik kelet-európai iskolában is játszódhatna, hiszen az itteni oktatási rendszerek is ugyanezekkel a beidegződésekkel küzdenek. Természetesen nem csak a filmben látottakra van példa, hiszen a legtöbb pedagógus mindent megtesz annak érdekében, hogy a gyerekek jól érezzék magukat és fejlődjenek, ám