Egyelőre nincs tartós megoldás a kóborkutya-kérdésre

Az utcán magányosan vagy csapatokban csatangoló ebek helyzetét különböző módon próbálják megoldani az önkormányzatok. Míg Csíkszeredában a városházának egy alapítvánnyal van szerződése, Székelyudvarhelyen a hulladékkezeléssel is foglalkozó cég gyűjti be a kóbor kutyákat, Marosvásárhelyen pedig az önkormányzat tart fenn kutyamenhelyt. Csíkszeredából és Marosvásárhelyről évente több száz négylábút adnak örökbe Németországba.

Székelyudvarhelyen a polgármesteri hivatalnak az RDE Hargita Kft.-vel van szerződése a kóbor kutyák összegyűjtésére, és mint Ember Attilától, a városháza sajtószóvivőjétől megtudtuk, az utóbbi években nem változott a befogott kutyák száma.

Ha olyan kutyát fognak be, amelynek chipje, vagyis azonosítója van, azt visszaadják a gazdának” – tájékoztatott Ember Attila.

Marosvásárhelyen az önkormányzat tartja fenn a kutyamenhelyet, ahol évente többször is nyílt napot tartanak, hogy bátorítsák az embereket az állatok örökbefogadására. Az utcán csatangoló ebeket sintérek fogják be. Minden állatot ivartalanítanak és számon tartanak. Amennyiben chippel rendelkező állatot találnak, értesítik a gazdáját, és kifizettetik vele a 200 lejes befogási díjat, valamint a napi ellátást. Ha nem akarja átvenni a kutyáját, feljelentik a rendőrségen, és jelentős pénzbírságra is számíthat. A városháza tájékoztatása szerint tavaly 360 gazdátlan ebet vittek be a menhelyre. Mint megtudtuk, az önkormányzatnak együttműködési szerződése van egy németországi alapítvánnyal, amely rendszeresen örökbefogadó családokat keres a vásárhelyi négylábúaknak.

Tavaly például 244 kutyát szállítottak ki  Németországba.

A marosvásárhelyi városháza szakigazgatóságának pár évvel ezelőtt volt egy kezdeményezése, melynek értelmében nyilvántartásba akarták venni és ivartalanítani a többnyire romák által lakott utcákban és a Hidegvölgyben lévő kutyákat. Az indoklás szerint ezzel részben megakadályozták volna az ebek túlzott elszaporodását és felleltározhatták volna az esetleges harci kutyákat is. A tervezetet azonban az önkormányzati képviselők egy része nem támogatta, így nem valósult meg. Marosvásárhelyen egyébként nemcsak a romák által lakott városrészekből, hanem a környező településekről is gyűlnek a kutyák, a polgármester szerint autókkal hozzák a város határáig a megunt ebeket, majd ott szabadon engedik őket.

A csíkszeredai Pro Animalia Alapítvány ügyvezető igazgatója, Száva Emese érdeklődésünkre elmondta, hogy évek óta változatlanul nagy számú kutya kerül hozzájuk. Tavaly 260 ebbel kezdték az évet, és 450 új egyedet fogadtak. Ezek közül 164-et a polgármesteri hivatal fogatott be, a többit gazdáik vagy megtalálóik adták be. A alapítványnak van egy együttműködési, támogatási szerződése egy németországi alapítvánnyal, így nekik 432 kutyát adtak oda, hogy németországi örökbefogadó családokhoz kerülhessenek.

Helyi érdeklődők mindössze tízen voltak, akik hazavittek az elhagyott ebekből.

Száva Emese szerint bár sokszor kevés a hely, mégis mindig befogadják azokat az állatokat is, amelyeket gazdájuk megunt vagy már nem hajlandó gondozni. „Általában idős kutyákat hoznak be, vagy betegeket. De megtörténik, hogy szomszédtól, komától kaptak egyet ajándékba, s amíg kicsi és játékos volt, megfelelt, de aztán már nyűg lett. A gazdától nem kellene befogadnunk, de tudjuk, hogy úgyis az utcára kerülnek ezek a kutyák, így helyet és táplálékot biztosítunk nekik is.”

Az alapítvány vezetője azt is elmondta, hogy bár vannak olyan városi legendák, melyek szerint a Bukarestbe borvizet szállító teherautók onnan kóbor kutyákkal érkeznek vissza Csíkszeredába, erre semmi bizonyíték nincs. „Azt elképzelhetőnek tartom, hogy valaki egy távolabbi településről ideszállít pár megunt kutyát, s itt szabadon engedi. Mert az biztos, hogy nem a városból kerülnek ki a kóbor kutyák, hanem a környező települések is úgymond besegítenek.

A legnagyobb gond az, hogy a városban és a környező falvakban is felelőtlenek a kutyatulajdonosok,

csak azért tartanak ebet, mert szokás, hogy az udvaron egy állat ugat. Aztán ha megunják vagy egy kicsit több gondjuk akad vele, túl akarnak adni rajta.”
Száva Emese úgy véli, a kóborkutya-helyzetre az lenne a megoldás, ha a városban lévő, emberek által etetett, szelíd ebeket befognák, ivartalanítanák, majd visszaengednék, mert akkor megjelölnék, védenék saját területeiket, és elűznék a többi kutyát. Erre azonban nem nyitott a városvezetés.

A kutyamenhelyre kényszerült állatok számának csökkenésére részben megoldást jelentene az ingyenes ivartalanítás is, és ezt a Pro Animalia Alapítvány biztosítaná, de nem tudják megvalósítani, mivel a beavatkozást a csíkszeredai állatorvosok egy része nem nézi jó szemmel, sőt tiltakozik ellene.