Csökkenő diáklétszám mellett is növekedett a hiányzások száma

Emelkedett ugyanakkor az egy diákra számolt átlaghiányzások aránya is: egy tanuló átlagosan 41,6 órát nem volt iskolában, ebből 24,5 órát igazolatlanul hiányzott. Kiss Imre elmondta, minden évben különböző módszerekkel próbálkoznak, hogy visszaszorítsák a lemorzsolódást, a hiányzásokat, ám látványos eredményeket nem sikerült elérni, mert a szociális jellegű problémákat az iskola önmagában nem tudja orvosolni.

– részletezte a főtanfelügyelő. Hozzátette, nagyon sok vidéki közösségben még mindig nem prioritás az iskoláztatás, a szülők nem tartják fontosnak, hogy rendszeresen iskolába küldjék a gyerekeiket. A tanfelügyelőség tavaly októberben a megyei rendőrségnek, a vidéki őrsöknek, önkormányzatoknak is elküldte a notóriusan hiányzók listáját. Több mint 800 gyerek szerepelt a megyei összesítésben, ezt a településekre lebontva is kiközölték. Ennek hatására készültek ugyan szociális felmérések, de legtöbbször azt írták le, hogy a szülők nem tartózkodnak otthon.

Kiss Imre rámutatott, bár az oktatás kötelező, de a hatóságoknak nincsenek eszközeik, hogy ennek érvényt szerezzenek, a szülők büntetése nem célravezető. Amikor a gyerek „ellóg”, kerüli az iskolát, azt tudják orvosolni azzal, hogy tartják a kapcsolatot a szülővel, arra törekednek, hogy tartalmasabb órákat tartsanak, ám ezeknek a hiányzásoknak a száma eltörpül a szociális hátterű távolmaradásokkal összehasonlítva.