Csíkszentmihályi és csíkajnádi énnekkarok: ahol nincs késés a próbákról

– osztotta meg az előzményeket a kántor. Hozzátette, nyolc éve könnyebb volt megalakítani az énekkarokat, mint fenntartani ennyi éven át, hiszen az elején nagyon nagy volt a lelkesedés, a jelentkezés.

Időre érkező kórustagok

Jelenleg Ajnádon tizenöt, Szentmihályon tizenkét kórustaggal működik az énekkar, de ahogy a karvezető fogalmazott, velük is épp úgy tud dolgozni, mintha negyvenen lennének. Közülük a legidősebbek 55-60 évesek, a többiek pedig fiatal házasok, diákok.

Mivel a tagok többsége munkába jár, gazdálkodik, így a próbákat a kántor az ő idejükhöz igazítja, így szólampróbákat a tagoknak megfelelő napokon tartja – de a heti két óra nem marad el. Sőt néha az énekesek kérik, hogy gyűljenek össze még gyakorolni. A karvezető elmondása szerint, nemcsak összeszokott a csapat az évek alatt, hanem pontosságot is tanult. Ugyanis

Külön énekel a két kar

Mivel csak a Felcsíki Egyházi Kórusok Találkozóján énekel együtt a két kar, a helyi egyházi ünnepeken mindig külön vesznek részt, így a megnevezésük Csíkszentmihály-Csíkajnád Egyházi Kórusa. Gondolkodtak már a közös néven, de egyelőre nem jutottak egyezségre – az a céljuk, hogy mindkét település magáénak érezhesse a nevet. A közös kórustalálkozók mellett – ami mindig nagy élményt jelent a csapatnak – külön-külön énekelnek minden nagy egyházi ünnepen, elsőáldozáson, bérmálkozáson, március 15-én.

Tiszta szívből énekelni

Mivel nagyon jó kapcsolat van a karvezető és a tagok között, mindig megmondhatják, ami a szívükön van, ezért jelmondatuknak ennek továbbgondolását választották:

. Repertoárjukat aszerint alakítják, hogy milyen alkalomból énekelnek. Vallják, hogy aki énekelni akar, az mindig talál dalt hozzá. Legtöbbször két-háromszólamú énekekkel teszik szebbé a helyi ünnepeket, a kórustalálkozón viszont a két kórussal együtt, négy szólamban énekelnek – osztotta meg a kántor.

Hiányos zeneoktatás

Arra is kitért, hogy törekednek fenntartani a tizenötös létszámot. Ez nem könnyű feladat, de akik már több éve énekelnek együtt, azok nagyon jól összekovácsolódtak. Habár a kántor gondolkodott a gyermekek bevonásán is, nagyon nehéz a velük való munka, hiszen az iskolai énekoktatást hanyagolják. Ez pedig érződik a gyermekeken, de már a mai felnőtteken is. Az oktatás hiánya miatt pedig sokan azért nem akarnak énekelni, mert úgy vélik, nem is tudnak.

– tisztázta Kercsó Zoltán.

Eszközkészletükről

Munkájukat elsősorban a helyi plébános támogatja, a kántor vele egyeztet a programok, a szükséges eszközök kapcsán, ha pedig úgy látja a közbirtokosság segítségét kéri.

A kottatartó mappákat a plébánia segítsége révén szerezték be, azok megbecsülése, karbantartása a tagok feladata.

Ne legyen „sörangyal”

A karvezető nagyon nagy hangsúlyt fektet az imádságra, emiatt a próbák előtt és után is közösen imádkoznak. Késő este búcsúzáskor az Ó, Édes Istenem kezdetű imát mondják rendszerint, amelynek kapcsán gyakorta felhívja a tagok figyelmét, hogy ne mondjanak „sörangyalt” a Szűzanyám, s Őrangyal helyett. De az énekekben pluszban használt hangokra is figyelmezteti őket, így a tévesztő tagokon néha kuncognak is a társaik – elevenítette fel a kedvünkért az egyik legszórakoztatóbb és visszatérő történetüket a szakember.