Rendkívül kiszolgáltatott a székelyföldi húsipar

„Sok terméket kínálnak helyiként, ám legtöbb esetben nem kizárt, hogy az valójában lengyel húsból készült” – véli Orbán Ferenc székelyföldi szakács, aki ismert séfek mellett, külföldön tanulta szakmáját.

Szerinte a helyinek mondott vagy a székely megnevezés ellenére nem lehet tudni, honnan és milyen minőségű alapanyagok kerülnek a kereskedelemben megvásárolható hústermékekbe. Úgy véli, az európai uniós előcsatlakozási időszakban Székelyföldön temérdek vágóhidat, élelmiszer-szállításra alkalmas gépparkot, valamint modern konyhai felszereléseket és tudást kellett volna importálni külföldről ahhoz, hogy a helyi húsfeldolgozók és hentesek érvényesülni tudjanak a piacon, ám ehelyett az élelmiszer-adalékok piaca nőtt meg. Úgy véli, ma már Székelyföldön is inkább pácolt és adalékanyagokkal dúsított termékeket állítanak elő a nagyobb húsgyártók, mintsem minőségit, azért, hogy a külföldről származó importkészítményekéhez hasonló árkategóriában tudják kínálni termékeiket a hazai vásárlóknak.

A szakács szerint az átlagvásárló is azt nézi elsősorban, hogy hány kiló húst kap a pénzéért, ám azt már nem veszi számításba, hogy a vízmegkötő adalékanyagok miatt nyomnak többet a mérlegen az olcsóbb termékek. „Miközben külföldön feltüntetik, hogy egy kiló hústermék másfél kiló nyers húsból készül, addig nálunk ez rendszerint fordítva történik. Másfél kiló terméket csinálunk egyből” – mondja Orbán Ferenc.

Van igény itthon is a hagyományos módszerekkel készített termékekre, ám azokat rendszeresen csak egy szűk réteg tudja megvásárolni – véli az egyik udvarhelyszéki húsfeldolgozó vállalat tulajdonosa. Elmondta, ők adalékanyag-mentes termékeket gyártanak, prémium minőségűnek a füstölt, hagyományos módszerekkel készített termékeik számítanak. A húsfeldolgozó vezetője szerint a hazai húsból is lehet minőségi portékát előállítani, ám a székelyföldi húst nehéz beszerezni, ipari mennyiségben pedig egyenesen lehetetlen. Mint mondta, ő többé-kevésbé tud helyi alapanyagot vásárolni, de csak azért, mert kisvállalkozása van.

Az átlagos és a prémium minőségű hústermék abban különbözik, hogy utóbbi esetében nem kerül annyi adalék- és húspótló anyag a végtermékbe – magyarázta egy udvarhelyi hústermékeket forgalmazó bolt ügyvezetője. A nagy gyártók kevés húsból, több adalékanyag és húspótló felhasználásával olcsóbban és többet tudnak gyártani, mint a hagyományos és kézműves termékeket előállító kistermelők – avatott be a gyártási folyamat részleteibe a boltvezető.

„Országosan a sertéshús több mint hatvan százalékát más európai uniós államból importálják, ez Hargita megyére is érvényes, hiszen nincs egyetlen engedélyezett sertésfarm sem a megyében, az előállított hús mind magángazdaságokból származik” – mutatott rá Püsök László, a Hargita Megyei Állat-egészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Hatóság szóvivője. Hozzáfűzte, Hargita megye ráadásul nem gabonatermesztő vidék, így itt eleve kevesebb a disznótenyésztők száma is. Közfogyasztásra csak akkor kerülhet parasztgazdaságból származó hús, ha az állatot vágóhídon dolgozzák fel, ám a megyében mindössze egy vágóhíd működik – Gyergyóban –, és ott is főként külföldi, illetve más megyékből származó sertéseket vágnak le – tudtuk meg Püsök Lászlótól.

A hazai élelmiszergyártásban egyébként a termékek minőségi besorolása sem ellenőrzött, a szakhatóság nem tesz különbséget az „átlagos” és a „prémium” minőségű termékek között: gyakorlatilag a gyártó határozza meg, hogy termékét milyen minőségűnek nevezi. Ez alól csupán néhány hagyományos termék képez kivételt, melyek összetételét és előállítását a mezőgazdasági minisztérium felügyeli. A szakértő szerint a helyi húsfeldolgozók ugyan törekednek arra, hogy a helyi piacról felvásárolt húsból és szalonnából állítsák elő portékájukat, ám ez drágább, így olyan fogyasztóréteg is kell, amely hajlandó ezt megvásárolni.

A gazdák kiszolgáltatottságát és a hús értékesítésének nehézségeit tekintve összecseng a szakemberek véleménye. „Jelenleg is hiányzik az a rendszer, melynek révén a gazdák egyenesen a polcokra juttathatnák a megtermelt húst. Amíg nem lesz valamiféle feldolgozásra alapuló termelés, addig teljesen ki vagyunk szolgáltatva a kupeceknek, akik olyan áron vásárolják fel az állatokat, amilyenen akarják” – hívta fel a figyelmet a Csíki Hírlapnak adott interjújában Tánczos Barna szenátor. Megjegyezte, ebből a helyzetből nagyon nehéz kitörni, főleg a szarvasmarhatartóknak, ugyanis a prémium minőségű marhahúsnak nincs hazai piaca, így szerinte csak külföldi értékesítésben gondolkodhatnak a gazdák. Teljes átszervezésre volna szükség, és egy olyan rendszer kialakítására, melynek révén több száz, illetve ezer állatot lehetne külföldi piacra eladni.