A Gál Sándor-szobornál tartották az 1848–49-es forradalom és szabadságharc központi emlékünnepségét Csíkszeredában pénteken. Az elmúlt hetek történéseinek hozadékaként a csíkszeredai eseményen – idén először – legalább annyi székely zászlót lengettek, mint magyart.  

Ráduly: adják meg az autonómiát

Elsőként Ráduly Róbert Kálmán tartott ünnepi beszédet. Csíkszereda polgármestere az 1848. október 16-ai, agyagfalvi felhívásból idézett: „Békét akarunk e honban és szabadságot, melynek édes gyümölcsét veletek együtt élvezhessük. Mi tiszteljük nemzetiségtöket, nyelvtöket és vallástokat, s készek vagyunk azt fegyverünk élével oltalmazni.” Így gondolkodtak \'48-ban a székelyek – folytatta Ráduly –, és így gondolkodtak 2013. március 10-én a marosvásárhelyi Postaréten is.

„De vajon így gondolkodnak-e mások is, vajon mások betartották-e azt, amit ígértek irányunkba Gyulafehérváron 1918. december 1-jén?”  – tette fel a kérdést, majd választ is adott: nem tartották be, ezért félnek, rettegnek. „Nekünk megnyugvásunk nem lesz addig, amíg el nem érjük a végső célt, a közösségi autonómiát.” Mint fogalmazott, sokan vannak, akik érzik az autonómia fontosságát, de olyanok  állnak az élen, akik elfáradtak, ezért „egy lépést hátrább kellene lépjenek, hogy a fiatalok előléphessenek”. 

Az autonómiáért aggodalmaskodóknak azt üzente Ráduly, hogy adják meg a területi autonómiát, „hadd mutassuk meg, mire vagyunk képesek”. Szónoklata zárásaként hangsúlyozta, egyetlen felelős magyar állampolgár sem nyugodhat, „amíg a székely szabadság nem kerül kivívásra”. 

Zsigmond Barna: \'48 az együttműködés szimbóluma

„Március 15. az egész nemzet ünnepe, ezért érezzük úgy, hogy ki kell mozdulnunk otthonainkból, és kokárdát a szívünk fölé tűzve közösen kell emlékezzünk hőseinkre” – így kezdte beszédét Zsigmond Barna Pál. Magyarország csíkszeredai főkonzulja kiemelte, a nagy történelmi eseményekre való emlékezésekkor „szinte mindenkinek a híres, tragikus honfitársak jutnak eszükbe, de a csatákat nemcsak a rivaldafényben álló hősök vívják, ott áll mögöttük a láthatatlan tömeg”. Hozzátette, ma azokra emlékezik a magyarság, akik megtanították, hogy mit jelent az összefogás és az összetartozás.  

„1848 az együttműködés szimbóluma, a kulcsszó pedig a közös ügy. A szabadságharcban nemcsak a magyarok, hanem más nemzetek is együtt küzdöttek a szabadságért. Már akkor is felismerhető volt, hogy a Kárpát-medence felemelkedése csak akkor lehet valóság, ha az itt élő népek kölcsönösen tisztelik és elismerik egymást” – emlékeztetett a főkonzul, aki zárásként a közép-európai szolidaritás megteremtésének fontosságát hangsúlyozta.

Darvas-Kozma: mindenkinek joga van az önrendelkezésre

„Azért ünnepelünk minden év március 15-én, hogy meg tudjuk különböztetni a szabadságot a szabadosságtól” – e szavakkal kezdte ünnepi szónoklatát Darvas-Kozma József csíkszeredai katolikus esperes, aki azt üzente a románoknak, hogy „minden népnek joga van az önrendelkezésre”.

Hozzáfűzte, Székelyföldet nem lehet feldarabolni, mert a Székelyföldön élők egy családot, egy közösséget alkotnak, amit a hatalomnak tudomásul kell vennie. „Az autonómia akkor lesz valóság, ha ezt mindenki akarja, a kicsiktől a legidősebbekig mindenkinek akarnia kell” – fejtette ki véleményét Darvas-Kozma.

Szatmári Szilárd csíkszeredai református esperes áhítata után a központi megemlékezés koszorúzással és a magyar, illetve székely himnusz eléneklésével zárult.