Nemcsak védi, hanem meg is örökíti a természet szépségeit

„A fényképezés terén régóta próbálgatom bontogatni a szárnyaimat, idővel rájöttem, hogy ha többet szeretnék ebből kihozni, mint amennyit egy gomb lenyomása jelent, ha minőségi fotókat szeretnék készíteni, tanulnom kell. Tanulmányoztam a szakirodalmat, tárgyaltam profi fotósokkal, úgymond „csinálva tanultam\", és persze egyre többet jártam a természetbe, hiszen ez a fő témakör, amit próbálok megörökíteni. Mániákusan imádom a természetet, mindent, ami élővilág, és bár néha próbálkozom más témákat is fotózni, számomra a fő vonzerő továbbra is a természet” – meséli Potozky László.

Számára a napi stresszből a lehető legjobb kikapcsolódás a természetjárás, így nem is csoda, ha a szentpáli halastavaknál a madárlesből a jégmadárra várva töltődik fel igazán.

„Minden madarat szeretek, de az, hogy lefényképezhessem a jégmadarat, egy álom volt. Rengetegszer láttam, ellenben annyira gyors, hogy ha nincs az ember a lesben, nagyon nehéz fotót készíteni. Tavaly, mikor megláttam Szabó József csodálatos jégmadárfotóit, szóba került, hogy szívesen lencsevégre kapnám, és akkor felajánlotta, hogy használhatom én is a lest. Első alkalommal nem érkezett meg a jégmadár, második alkalommal, mikor visszamentem, már négy-öt időszakban öt-tíz percet töltött a beszálló fán, pózolt, halászott. Az volt eddigi fotós napjaim legszebbike, hiszen régi vágyam teljesült. Azóta több mint háromezer fotót készítettem a jégmadárról. Ez az a hely, ami számomra a teljes kikapcsolódást jelenti” – meséli, és lelkesen mutatja a felvételeket is.

Egy fotós számára komoly kihívást is jelent egy jó fotó készítése a többnyire mozgásban lévő élővilágról, az állatot ugyanis be kell cserkészni, óvatosan megközelíteni, és megtalálni azt a lehető legjobb pillanatot, amit megörökíthet. Potozky László kedvence a madárfotózás, mint megjegyzi, a nehézség ellenére hálás téma, mert a madarat le lehet fényképezni vízen, földön, levegőben, nyugalmi helyzetben vagy akár repülés közben. „Ugyanakkor az is nagy élmény, ha le tudok fotózni egy rókát különleges pózban vagy akár egy őzcsapatot” – jegyzi meg. Most már, hogy a jégmadarat több ízben is sikerült lencsevégre kapni, újabb álmokat dédelget. „Szeretnék ragadozó madarakat, ölyvöt, sas- és hélyaféléket fotózni, jó lenne medvét fotózni, de nem lesből” – sorolja.

Mivel munkája révén sokat utazik, egészen különleges tájakat, állatokat, helyeket örökíthet meg, hiszen a fényképezőgép mindenhová vele tart. Egy ideje pedig szintén hűséges útitársa a madárhatározó. Munkája és hobbija szerencsésen ötvöződik – ismeri el. „Ha külföldön vagyok hétvégenként felkeresem a legközelebbi nemzeti parkokat, védett területeket. Így sikerült például egy tavalyi sidney-i tartózkodás alatt lefotóznom Ausztrália madárvilágának öt százalékát, ami 40- 45 fajt jelent. Nemrégiben Csehországban jártam, hazafelé pedig megálltam a Hortobágyon és készítettem egy tavaszi, hortobágyi madársorozatot.”

Egyébként egy kis odafigyeléssel akár saját házunk tájára is becsalogathatjuk a madarakat – mondja –, hiszen a téli madárfotók nagy részét maga is irodája vagy a lakása ablakából készítette.

Szinte mindegyik fotónak története van, büszkén mutatja egyik kedves felvételét a kölykeivel portyára induló rókáról. „Be voltam bújva egy bokor és egy villanyoszlop közé, gyurgyalagokat próbáltam fotózgatni, amint ott üldögéltem, egyszer csak balra pillantottam, és ott haladt el a róka két kis kölykével. Nagy élmény volt. Sokan azt hiszik, sokat kellett várnom erre a pillanatra, de csak a szerencsés véletlen műve.”

Mint megjegyzi, amióta fotózni kezdett, sokkal több mindent észrevesz a természet csodáiból, bár eddig is „ráállt a szeme”. „A természetnél szebb dizájner nincs. Járni a természetet és fotózni, számomra ez a legszebb időtöltés.”