Nem verik le egymást a megbízatásért a pásztorok

A pásztor legyen becsületes, készítsen jó sajtot, járjon gondosan az állatokkal, figyeljen oda rájuk, ne üsse őket. Ha valamelyik állat beteg, akkor értesítse a gazdát, az állatorvost – általában ezek a felfogadni kívánt pásztorral szembeni elvárások. „Nagyon nehéz pásztort fogadni, a fiatalok nem vállalják. Mostanig a faluból volt pásztorunk, korábban vállalta román pásztor is. Jelenleg 450-500 darab juhhoz keresünk pásztort a falu melletti legelőn való legeltetésre, de nem nagyon találunk”– panaszkodott a csíkszentléleki és fitódi állattartó gazdák egyesületének egyik tagja.

A pásztort a gazdák fogadják meg, a közbirtokosság a legelőtulajdonos. Tavaly ötven lejt és öt kiló krumplit adtak a pásztornak egy juh után, ő pedig nyolc kiló sajtot és egy kiló ordát kellett szállítson a gazdáknak. „A juhösszeszedés általában, ha az idő engedte, nagypénteken történt. Mert a bárányokat ugye levágták, s hogy ne kelljen fejje a gazda a juhokat – mert ha nem feji, a tőgye „elromlik”, és akkor nem kap sajtot. Többnyire Szent György napján (április 24.) szedik össze a juhokat, Szent Mihályig (szeptember 29.) fejik őket, és mennek a fejősök is a meddőseregbe. Van, ahol Demeter napján (október 26.) hányják el a juhokat, itt nálunk Szentléleken, Fitódban, Mindszenten Katalinkor (november 25.). De ahány falu, annyi szokás” – mutatott rá a gazda.

Nyolc kiló sajt, egy kiló orda

Csíkjenőfalván három nyáj van, az utóbbi években ugyanaz a pásztor vigyáz rájuk. Ez közel ezerkétszáz juhot jelent, a meddőkkel együtt ezerötszáz állatot. A pásztorral szóban egyeznek meg, ritkább esetben írásban. „A pásztor nyolc kiló sajtot és egy kiló ordát ad a gazdának. Összeszedéskor van az úgynevezett haszonsajt, azaz kapunk átlagban kétszáz kiló sajtot, ezt eladjuk, s ebből rendezi a társaság a kiadásokat. Régebb, amikor a közbirtokosság nem pótolt be, ebből fizettük a kezelést, a sót az állatoknak. Így van egy bizonyos összegünk tartalékban is, ha gyengébb a nyár, és nem lesz annyi haszonsajt, amennyi kellene, akkor a meglévő pénzből pótoljuk a hiányt” – magyarázta Antal Vidor csíkjenőfalvi gazda, állatorvos az egyik szarvasmarhatartó egyesület részéről. Az esztenákat a közbirtokosság készíttette el. Mint mondta, pásztortól függ, hogy hány szolga kell mellé. De a szolgától is függ, hogy milyen, mert előfordul, hogy „három se ér meg egyet”. Rámutatott, itt van a legnagyobb gond, mert a pásztorok nehezen kapnak megbízható szolgát, akiknek bizonyos összeget, ételt és cigarettát kell adni.

Nem vállalják a pásztorkodást

A szarvasmarhatartók egyesületének elnöke is hangsúlyozta, nem könnyű pásztort találni. Csíkdelnén már két évvel ezelőtt szerették volna – mivel a gazdaegyesület rendezi a pásztorfogadást –, hogy munkakönyvvel, az egyesületen keresztül alkalmazzanak pásztort. Sajnos, ezt nem tudták véghezvinni. Igaz, a faluban nem cserélődnek gyakran a pásztorok. „Két éve egy falubeli van, szeretnénk, hogy ő maradjon. Azelőtt sokáig az édesapja vállalta, aztán volt öt évig egy szentmiklósi férfi. Minden évben meghirdetjük, a faluban is ki van plakátolva. A legfontosabb, hogy megbízható legyen és tiszta, mert a sajtot ő kell készítse a gazdáknak” – hangsúlyozta Molnár Levente.

A faluban 120-130 szarvasmarha is van, azok mellé külön pásztort fogadnak. A juhállomány ezer darab körüli. Itt is nyolc kiló sajtot kell szállítson a pásztor a gazdáknak. „Már 2008 óta együttműködik a gazdaegyesület a közbirtokossággal, az APIA-s szubvenciónak a huszonöt százalékát átutalják a gazdaegyesületnek, mert a legelő, amire kapja a birtokosság a pénzt, a falu állataival van lefedve. Ezt az összeget a gazdaegyesület visszaosztja a gazdáknak, vagy a pásztorbérbe adjuk. Ezenkívül az állatorvosi kezelések is ingyen voltak, mert a juhot tavasszal is kell kezelni, és ősszel is füröszteni és kezelni. Ugyanígy a szarvasmarháknál is ingyenes a kezelés, a tavalyelőttig a gondozás is ingyenes volt.” A pásztor bére változó, volt, hogy 50 lejt és gabonát is kért, volt, hogy 45 lejt és egy véka krumplit. A szolgákkal a pásztor egyezik meg, körülbelül kétszáz juhot tud megfejni egy ember. A fizetség általában pénz és cigaretta. Ha a medve elviszi egy gazdának a juhát, a pásztor kell helyette adjon mást, vagy kifizesse. A gazdaegyesület elnöke úgy véli, megéri állatot tartani. „Az emberek mind mondják, hogy nem éri meg, mert itt megszokták, hogy kell panaszkodni. Amit látok viszont, hogy 2008 óta, amióta működtetjük a gazdaegyesületet, megduplázódott az állatállomány a faluban. Furcsállom azonban, hogy nehéz pásztort találni, mert munkahelyek nincsenek, és sok olyan falusi van, aki szeretne dolgozni, mégsem vállalja.”

Nem lehet szolgát kapni

A csatószegi szarvasmarhatartók egyesülete is pásztort keres, mert aki mostanig volt, jelezte, hogy nem vállalja. „Nem kap fejő személyzetet, nem kap olyant, aki jó sajtot tud csinálni, és ő egyedül nem bírja. Van a fiatal növendékállomány, amit legelőn szoktunk nevelni. A hazajáró csorda a falu mellé jár, oda általában kapunk embert. De a faluban olyan ember nincs, akinek több juha van és ilyesmivel foglalkozna. Valaki máshova valóra gondoltunk, akinek még bizonyos létszámú juhát is elfogadnánk a legelőre. Aki eddig volt, más faluból is fogadott el juhot, neki is volt vagy kétszáz. A falunak közel 250 darab juha van. De ha nem vállalja el a falu állatait, akkor ő sem fog tudni legeltetni itt” – fejtette ki Sas László elnök.

Elmondta, ha valaki jelentkezik, megvizsgálják, honnan jött, mivel foglalkozott eddig. A pásztornak juhonként itt is ötven lejt adnak, a borjúk esetében 95 lejt, emellett egy véka krumplit, egy véka gabonát és egy kiló szalonnát.

Kerekes Csaba, az eddigi pásztor kifejtette, elsősorban az a probléma, hogy nem lehet szolgát kapni, mert mindenki megy ki külföldre dolgozni. „A faluban volt ötszáz darab juh és száz darab borjú, nekem erre öt emberem volt, ennyi kell is. De most nem találok, nem akarnak jönni, mert nem tudok annyit fizetni nekik, mint külföldön. Sajnos a sajtot, a terméket sem lehet eladni, ez a baj. Ha sok van, akkor nincs ára, ha kevés, akkor viszont van. Négy évig voltam pásztor, de többet nem vállalom.”