Nem könnyű a legeltetési szabályzat betartatása

„Ha jól emlékszem, a kistérségi társulás még 2007-ben kidolgozta az egységes legeltetési szabályzatot, amelyet az önkormányzatok többsége saját határozattal érvényesített” – tudtuk meg Gergely Andrástól. A kistérségi társulás vezetője, aki Csíkszentmárton község polgármestere is, elmondta, a legeltetési engedélyt a polgármesteri hivatalok állítják ki. Ennek megszerzése érdekében például a pásztoroknak bizonyítaniuk kell, hogy esetenként érvényes bérleti szerződésük van az általuk használt területekre. Ugyanakkor az állatlétszám sem haladhatja meg az illető kaszáló teherbíró képességét. A pásztoroknak egy térképpel is kell rendelkezniük, amelyen az általuk használható legelők és vonulási útszakaszok is fel vannak tüntetve.

„A szabályzót szentesítő rendeletből egyedül az úgynevezett hajtási díj külön illetékként történő alkalmazását kifogásolta a prefektúra” – említette az elöljáró. Hozzátette, ezáltal bizonyos pénzösszeget követeltek azoktól a pásztoroktól, akik engedély nélkül legeltettek egyes területeken. A kormányhivatali jelzés következtében a hajtási díj mint illeték megszűnt, azt a büntetési tételekbe építették be. A polgármester kifejtette, a legeltetés terén az általa vezetett községben 2009-ig voltak jelentősebb problémák, melyeket a sokszor szabadon csatangoló lovak okoztak. Utána is előfordultak kisebb nézeteltérések a pásztorok és a földtulajdonosok között, ám ezeket minden alkalommal sikerült békés úton rendezni.

Szélmalomarc Csíkszentimrén

„A mi esetünkben elég nehéz betartatni a legeltetési szabályzatot” – válaszolt megkeresésünkre Kencse Előd. Csíkszentimre polgármestere szerint a legnagyobb problémát az jelenti, hogy a rendelkezésre álló területhez képest nagyon sok állat van a községben. Az elöljáró kifejtette, a nyájak tavasszal és ősszel okozzák a legnagyobb fejtörést, hiszen vonulásukkal tönkreteszik a község melletti és az erdei kaszálókat, nagy felháborodást váltva ki az érintett gazdák körében.

„A pásztorokat megbüntetjük ugyan, a kirótt pénzbírságot azonban lehetetlen behajtani. A pásztor nem hajlandó fizetni, a személyi igazolványukban szereplő lakcím általában már nem érvényes, így végrehajtani sem tudunk” – magyarázta a községvezető. Hangsúlyozta, az érvényben levő jogszabályok sem segítik a polgármesteri hivatal munkáját, hiszen az előírások értelmében csak azt a személyt lehet megbüntetni, aki a kihágást elköveti. A pásztort felfogadó gazdát azonban már nem lehet felelősségre vonni. Kencse szerint ugyancsak gondot jelent, hogy a tilosban legeltetést nem lehet tulajdonjogsértésként kezelni, így megfelelően eljárni sem. „Ameddig így maradnak a törvények, nem lehet véglegesen megoldani ezt a kérdést. Szélmalomharc az egész” – véli az elöljáró.

Szentimrén tavaly 951 szarvasmarha és 3612 juh és kecske szerepelt a nyilvántartásban, a község rendelkezésére álló legelő 651 hektár. „A szarvasmarhák közül mintegy ötszáz egyed vonul ki a csordával. Ahhoz, hogy a területek ne legyenek túlterhelve, mintegy ezer hektárnyi legelőre lenne szüksége a községnek” – jelentette ki a polgármester.