– Jogászként miért épp a márkavédelem területe foglalkoztatja?

– A márkavédelem témájával a Bukarestben töltött éveim során találkoztam, ott lettem szabadalmi ügyvivő. Onnantól kezdve a szellemi tulajdonjog, az internetes jog és a márkavédelem lett a szakterületem. Számomra ez egy színes, kreatív szakterület, ahol sok kihívásnak kell megfelelni, éppen ezért pont nekem való.

– Mivel foglalkozik egy márkavédelmi szakértő?

– Színes a tevékenységi paletta. Elsősorban márkaneveket, logókat jegyeztetünk be a tulajdonos kérésére különböző országok területeire azért, hogy ott senki más ne használhassa, és ne húzhasson belőle anyagi hasznot. A másik eset, amikor van már egy jogi konfliktus, és ezt rendezni kell a lehető legméltányosabb módon mindkét fél számára. Megtörténhet az, hogy itteni vállalkozót felszólít egy külföldi, hogy hasonló védjegyet használ, mint ő. Gyakori ez a példa, mert az uniós védjegyek nálunk is érvényesek. De olyankor is fordultak hozzám, amikor a márkatulajdonos szeretett volna valakit felszólítani, hogy egy hasonló terméknevet vagy szolgáltatásnevet ne használjon a továbbiakban, mert ez jogbitorlásnak minősül.

– Milyen jellegű márkaneveket szeretnének levédetni azok, akik önhöz fordulnak?

– Nagyon széles a skála, ettől megunhatatlan és kreativitást igénylő ez a tevékenység. Amikor elkezdek egy márkanévvel foglalkozni, akkor betekintést nyerek abba a vállalkozásba is. Sok mindent meg kell tanulnom a termékről vagy szolgáltatásról ahhoz, hogy jól végezhessem a munkámat. Ez egy külön kihívás, azért is színes az én világom, mert ha egyik nap egy internetes oldal márkanevével foglalkoztam, másnap pedig már egy pékségnek vagy egy ruha-, táskakészítő cég márkanevével találkozok vagy akár fóliakészítő cégnek, rendezvényszervezőnek, zöldségárusnak a termékével.

– Milyen folyamatai vannak egy védjegybejegyzésnek?

– Az első és legfontosabb a névadás. Fontos lenne, hogy ne leíró, általános jellegű név legyen, mert az törvény szerint nem is bejegyeztethető, másrészt pedig hamar elmosódik, kitörlődik a köztudatból, míg a különleges nevek megmaradnak. Volt olyan vállalkozó, akinek ezt elmondtam, és inkább lemondott a bejegyzésről, de volt olyan is, aki hetente küldött öt nevet, amíg megtalálta a megfelelőt. Ezzel engem is kihívás elé állított, mert minden egyes nevet leellenőrzök az összes nemzetközi adatbázisban, hogy hány hasonló van. Ha sok hasonló van, és nagyon hasonlóak a szóbeli elemek, akkor kevesebb az esély a sikeres bejegyzésre. Így is felmerülhetnek akadályok, de amit lehet, ki kell szűrni. A levédési eljárás hosszú folyamat, legkevesebb egy év Romániában, és még több az európai uniós védjegyek esetében. De a sikeres bejegyzések visszamenőleg érvényesek a kérvény benyújtásától, ami jogi konfliktusok esetén hasznos.

– A székelyföldi vállalkozói kultúrában mennyire van jelen a márkavédelem?

– Székelyföldön még nem annyira népszerű, az emberek még csak most kezdték felmérni a hasznát. Nyolc éve dolgozom itthon ezen a területen, és annak ellenére, hogy most inkább a gyerekeim nevelése tölti ki napjaimat, egyre gyakrabban kérik a segítségemet, tanácsomat. Van egyfajta tudatosodás is, fontos kezd lenni az, hogy az értékeket, a saját brandjeinket, a termékeinknek a nevét megvédjük. Öt évvel ezelőtt egyáltalán nem volt ennyire egyértelmű, ennyire fontos. Ebben nagy szerepet játszott az együttes védjegyeknek a bevezetése, mint például a Székely termék, amit a közösség magáénak tudhat és használhat. Ezen a minőségjelzőn sajnos nem volt szerencsém dolgozni, de egyértelműen ez az egyik legerősebb közösségi márkánk. Fontos kezd lenni tehát több helyi vállalkozónak az, hogy a saját termékét ellássa minőségjelzővel, és megvédje az esetleg hasonló, de gyengébb minőségű termékekkel szemben. Ugyanakkor szem előtt kell tartani, hogy az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalához havonta több ezer védjegybejelentés érkezik, jó lenne ha ebből sok itteni lenne.

– Szakértőként hogy látja, mi történt az Igazi Csíki Sör márka esetében?

– Az Igazi Csíki Sör márka körül kialakult konfliktus tulajdonképpen egy védjegybitorlási per, amelyet a Heineken Romania indított az Igazi Csíki Sör márka tulajdonosa ellen. Nehéz szakértőként nyilatkozni a témában több okból is: először is, mert ehhez ismerni kellene az ügy részleteit, pontosan kellene tudni, hogy a beadványok hogyan voltak megfogalmazva, mi a követelés, ki-kit támad, mi az ellenvetés pontos megfogalmazása, másodszor mert túl nagy már az információáradat, amely a sajtóban megjelent és érzelmektől túlfűtötten hullámzik. A szellemi tulajdonjogok területe egy nagyon precíz jogi terület, ahol minden szónak jogi következményei vannak, pontos tényismeret hiányában felelőtlenség is egy bírósági vagy szabadalmi hivatali döntésről nyilatkozni.

Ami a nemzetközi adatbázisból tudható a két szemben álló fél védjegyeiről és mindenki számára elérhető információ: 2013. szeptember másodikán történt védjegybejelentés Csíki Sör európai uniós szóvédjegyre az Igazi Csíki Sör tulajdonosa által. Ezt megtámadta a Heineken Romania S.A. az 007027089 számú Ciuc Premium európai uniós szóvédjegyre és az M 2007 01696 kombinált Ciuc Premium romániai védjegyre hivatkozva. 2014. június 10-ei dátummal történt védjegybejelentés szintén az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalánál az Igazi Csíki Sör címkéjére vonatkozóan, ezt a védjegybejelentést felszólalással megtámadta a Heineken Romania a Ciuc Premium M 2007 01696 számú kombinált és a Csíki Premium M 2014 00141 kombinált romániai védjegyei alapján. Mivel az európai uniós folyamatok hosszúak, akár három és fél évig is eltarthatnak, illetve az adatbázisok a kívülálló számára sosem naprakész információkat adnak, arról hogy az Igazi Csíki Sör márka és a Heinken Romania bejelentési ügyei ma hol tartanak, csak az érintettek tudnak nyilatkozni. Ugyanígy arról is, hogy melyik fél pontosan mikor, mely védjegyekre hivatkozott a védjegybitorlási per során, amely nagy port kavart korábban, ez hogyan befolyásolta az ügy megoldását, illetve milyen lehetőségek vannak perújrafelvételre szintén csak az érintettek nyilatkozhatnak hitelesen. Számomra a jogeset érdekes, már csak azért is, mert nem tudok erdélyi magyar vonatkozással még egy szellemi tulajdonjogi esetet, amely ennyi embert mozgatott volna meg, és ekkora sajtónyilvánosság övezte volna. Bízom benne, hogy ez a jogvita felhívta a figyelmet a szellemi értékeink védelmének szükségességére.