Máig megkerülhetetlen Endes Miklós könyve

Ráduly Róbert Kálmán polgármester a bemutatón elmondta, a sorozat megjelentetésével a cél az identitáserősítés. Ott próbálnak hatni, ahol a legszükségesebb, vagyis a fiatalokra. Hozzátette, hogy az utánnyomás, a kiadás feladatait felvállaló Prigye Kinga, a nyomdai tevékenységet elvállaló Tőzsér László, a Gutenberg Kiadó és Nyomda tulajdonosa, valamint a szerző önéletrajzát elkészítő Pál Antal Sándor történész közös munkája nyomán láthatott napvilágot.

Újdonságot jelent az Endes Miklósról írt tanulmány. Pál Antal Sándor szerint Endes „nagyon alapos kutatómunkát végzett könyvtárakban és levéltárakban a székelység történetének megírása érdekében”. Mint kifejtette, kortársa, Jósa János újságíró 1941-ben „a székely történetírás legkiválóbb élő tudós kutatójának”, illetve „a székely nép fiainak fáradhatatlan nagy gyámolítójának” nevezte Endes Miklóst. Ezt a jellemzést megindokolta a könyvbemutató folyamán, mint mondta, abban a korban ez a mű számított a legalaposabb munkának. Hozzátette, bár Endes Miklós nem volt történész, munkái megfelelnek az akkori tudomány követelte előírásoknak, hiszen mindig kéziratát neves történészeknek adta oda, és észrevételeik alapján javította. Ez a mű is úgy került először kiadásra 1938-ban, hogy négyszer írta át. Azt is megjegyezte, hogy Endes a pozitivista történetírást vallotta a magáénak, vagyis szigorúan csak azt jegyezte le, ami tényekkel alátámasztható.

„A székely nép fiainak fáradhatatlan nagy gyámolítója” jellemzéssel kapcsolatosan elmondta: az Endes kéziratait és önéletrajzi írásait rendező felesége jegyezte meg róla, hogy aktatáskája mindig tele volt iratokkal, az első világháború nyomán a maradék Magyarországon boldogulni kényszerülő székely atyafiai papírjaival, akiknek jogi ügyeit egyengette, segítette.

Mivel jogász volt, először jogtörténettel foglalkozott. Ilyen az Erdély három nemzete és négy vallása autonómiájának története című első tudományos munkája, amely azért hiánypótló, mert a közigazgatási, jogi rendszer nélkül nem érthető meg igazán a székelyek autonómiája – vélte Pál Antal Sándor.  

„A székely székek történetére vonatkozó írásai már levetkőzték a jogtörténeti túlsúlyt. A Csík-, Gyergyó-, Kászon-székek története egy rendkívül alaposan dokumentált munka” – emelte ki Pál Antal Sándor. Szerinte helyenként fenntartásokkal kell kezelni ezt a vaskos kötetet. „Úgy tűnik, hogy a régebbi időszakra, a középkorra vonatkozó megállapításai ma már teljes mértékben túlhaladottak, az új és a legújabb kori részek azonban most is jól használhatók” – véli. Ez persze nem az Endes hibája, hanem annak tudható be, hogy manapság sokkal több adattal, ténnyel rendelkezünk, mint amilyen források annak idején a szerző rendelkezésére állhattak – indokolta. Mindazonáltal, ahogy hangsúlyozta, Endes kötetét ő manapság is sokszor kézikönyvként használja, mert az egykori Csík vármegyéről talán ez a legalaposabb összegző mű, amely közigazgatási, egyháztörténeti, kultúrtörténeti vonatkozásban, sőt még sporttörténeti szempontból a kezdetektől 1918-ig végigköveti ennek a térségnek a sorsát.

A könyvbemutatón jelen volt Sándor Ákos, az Endes Miklós-hagyaték örököse, akivel egyeztettek arról, hogy a közeljövőben megjelentetnék önéletírását. Azért is fontos ez a munka, hogy megérthessük sajátos vívódásait, hiszen a történelemírásra az első világégés nyomán elvesztett szülőföldje ösztönözte. (Endes Miklós 1872. augusztus 2-án született Székelyudvarhelyen a csíkszentsimoni Endes Kálmán és a csíkmadéfalvi Istvánfi Jozefin gyermekeként.)

„Amikor már egészségileg nem engedhette meg magának az utazás fáradalmait, nekilátott szülőföldje történelmének máig is példaértékűen részletes leírásának. Írásai alapján a mai világunkban talán különcnek is mondható egyéniség rajzolódik ki róla, aki önzetlenségével, lemondásával, a másokért, elsősorban a székelyekért való áldozathozatalával, mély vallásosságával példát állított nekünk” – mondta Sándor Ákos.