Játszva tanította a matematikát

1938 november 23-án született Bukarestben, később a család Budapestre költözött, ahonnan 1945-ben a háború viszontagságai miatt hazatelepedtek. \'46 júniusában Bukarestbe költöztek, és beiratták a Sf. Sava iskolába. „Mivel a családban csak magyarul beszélgettünk, egy szót sem tudtam románul. Szerencsémre az utcában, ahol laktunk, volt öt fiú, nálam egy-két évvel nagyobbak, a focihoz pedig szükség volt egy hatodik játékosra, ezért szívesen fogadtak a társaságukba. Egy hónapig nem értettem semmit abból, amit az új barátaim beszélgettek, a második hónapban kezdtem érteni, s a harmadikban már alapszinten beszélgettem velük románul” – elevenítette fel.  

A harmadik osztály elvégzése után újból Kézdialmásra költöztek, majd  Kézdivásárhelyre, ott végezte el a hetedik osztályt. Középiskolai tanulmányait 1952-55 között a brassói fémipari középiskolában, majd ennek megszüntetése után Kézdivásárhelyen folytatta. „Az osztályban négyen készültünk matematikából és fizikából felvételizni, ezért tanáraink megengedték, hogy matematika, fizika és más órákon is mi önállóan feladatokat oldjunk meg az akkori Matematika és fizika lapokból. A megoldásokat szünetben összehasonlítottuk és megbeszéltük. Ennek az iskolai tevékenységnek és az otthoni tanulásnak köszönhető, hogy ketten bejutottunk a Bolyai Tudományegyetem matematika-fizika szakára” – emlékezett vissza.

Középiskolás diákként a tartományi ifjúsági csapatban futballozott, és a tartományi felnőtt csapatban kézilabdázott. Kolozsváron a Ştiinţa B-osztályos csapatában kézilabdázott, 1959-ben a Babeş-Bolyai röplabdacsapattal országos egyetemi bajnok lett. „Az egyetemen kitűnő tanáraink voltak, akik nemcsak a tananyag könnyű elsajátítását tették lehetővé, hanem a tanítás módszertanát is ismertették, és emberségből, helytállásból példát mutattak. A miénk volt az utolsó magyar nyelven tanuló évfolyam, mert 1959 tavaszán egyesítették a Bolyai Egyetemet a Babeş Egyetemmel, megszüntetve az ország egyik legjobb, legszínvonalasabb egyetemét. Tanáraink közül maradandót alkottak számunkra Radó Ferenc, Maurer Gyula, Cseke Vilmos, Orbán Béla, Balázs Márton, Gergely Jenő matematika, Gábos Zoltán fizika és Zörgő Benjamin lélektan szakos tanárok” – mesélte a nyugalmazott pedagógus.

A differenciált oktatás meghonosítása

Az egyetem elvégzése után, az 1960-61-es tanévben Újtusnádon tanított, majd Csíkszeredába került, ahol egy évig párhuzamosan vezette a pionírház matematika és sportkörét, de már Kristó András igazgató kérésére betanított a gimnáziumba is. 1962-től 2002-ig a jelenlegi Márton Áron gimnázium tanára volt, öt évig matematikát és fizikát, ezután csak matematikát tanított. „A gimnáziumban jó munkahangulat volt, már a \'60–61-es tanévtől kezdve Vásárhelyi Péter és Eigel Ernő megszervezték az első matematika köröket a jobb tanulók számára, amivel lényegesen javítottak a matematikaoktatás eredményességén. Ebbe a tevékenységbe kapcsolódott be később a matematika katedra többi szaktanára. Volt olyan osztályom, ahol matematikát és fizikát is tanítottam. Fzikából az osztály általánosa egy jeggyel jobb volt, mint matematikából, ezért foglalkoztatott, hogyan lehetne a tanulók számára a matematika tanítását érdekesebbé, hatékonyabbá tenni. Arra a következtetésre jutottam, hogy csoportos foglalkoztatással, differenciált oktatással lehetne eredményesebben oktatni a matematikát. A matematika tanításának fázisai: az ismeretközlés, a megértés, a begyakorlás és a tanultak elmélyítése. Ebben az utóbbi fázisban alkalmazható a differenciált oktatás. Tehát megpróbáljuk megtanítani egy adott fejezet tananyagát, és csak ezután következik a felmérés, mert amit nem tanítottunk meg, azon nincs, amit ellenőrizni. Hangsúlyozom, a matematika alapfogalmait meg kell tanítani, a matematikai gondolkodást kell elsajátíttatni a tanulókkal, önálló munkára nevelni, mert a feladatmegoldásokon keresztül történik az önképzés, ami tartós ismereteket biztosít. Feladatomnak tekintettem a tudást átadni, motiválni, gondolkodásra, kreativitásra, helytállásra nevelni. A tanárnak sikerélménye csak a diákjai sikerélményein keresztül lehet” – állítja.

Kiváló eredményeket elérő diákok

Mint elmondta, néhány évnek kellett eltelnie, amíg elérte azt a szintet, hogy játszva tudja tanítani a matematikát. „A diákjaimnak mondogattam, hogyha a sakk sport, márpedig az, akkor a matematika tanítása, tanulása még inkább” – vélekedik. A fentiekben bemutatott tanítási módszert ismertette 1968-ban az UNESCO által Bukarestben szervezett nemzetközi kollokviumon, ahol A matematika tanításának korszerűsítése a differenciált oktatás alkalmazásával című dolgozatát mutatta be, amelyet megjelentetett a Tanügyi Újság és a román nyelvű országos szaklap is.

„Ahhoz, hogy még jobb eredményeket érjenek el iskolánk diákjai, Borsodi László, Miklós József és Silló Géza kollégákkal három éven át felvállaltuk, hogy a kászoni iskoláktól Balánbányáig és a Gyimesekig a környék minden iskoláját meglátogatjuk, és a legjobb 8. osztályt végző diákokat arra biztattuk, hogy ha tovább akarnak tanulni, felvételizzenek a gimnáziumba. 1971-ben Miklós Józseffel együtt szerveztük meg a megye első speciális matematikaosztályát, ahová a megye egész területéről személyes megkereséssel gyűjtöttük össze a diákokat. Ebben az időszakban, egészen 1990-ig köztudott volt, hogy a magyar tanulók biztosabban érhetnek el sikereket, ha a mérnöki, informatika vagy közgazdasági szakra jelentkeznek. Ezért a matematika, fizika és gazdaságtan oktatása rendkívül fontos volt. 1977-ben a megye első speciális kémia-biológia osztálya beindításával sok tanulónk jutott be az orvosi egyetemre is” – emlékezett.

Elmondása szerint az oktatásban elért kiemelkedő eredmények egyik pillérét képezték az 1981-től \'90-ig minden nyári vakációban megszervezett kéthetes matematika-fizika táborok, ahol 10 és 12 osztályos tanulóknak délelőtt tartottak matematika és fizika órákat. Ezekben a táborokban rendszeresen tanított Kovács Katalin, Kánya Gyula, Laczkó József, Eigel Ernő, Dávid Mária, Korodi Anna, Benedek Gyula és Bege Antal matematikát, Nagy Antal, Gaál László, Ilyés László és Lászlófy Pál fizikát. A délutáni sporttevékenységet Ladó Dénes és Nedelka Géza szervezte meg. A táborok s az év közben megtartott matematika-fizika körök hozzájárultak ahhoz, hogy a \'80-as években a csíkszeredai gimnázium folyamatosan dobogós helyen volt az erdélyi középiskolák továbbtanulási versenyében.

„Tanulóink megértették, hogy csak rendszeres, kitartó munkával lehetnek erősek, versenyképesek, s csak így valósíthatják meg terveiket, csak ezáltal érvényesülhetnek az általuk választott pályán. A speciális matematikaosztályból 1977-ben, az első felvételi vizsgán sikeres volt mindenik tanuló. A többi évfolyamok osztályaiból is, de 2-3 tanuló csak a második felvételi vizsga alapján jutott be az egyetemre. 1989-ben két speciális matematika-fizika osztályunk 72 tanulójából 69 sikeres volt már az első felvételi vizsgán. Az 1979-ben végzett első biológia-kémia osztályból 27 tanuló tanult tovább a felsőoktatásban, 18-an az orvosi egyetemen. A biológia-kémia osztályokban meg kell említeni Borsodi László, Izsák Zoltán biológia, Sata Klára, Basa Annamária, Szabó Judit, Buzogány Teréz kémia szakos tanárok eredményes munkáját is, és Ráduly Erzsébet tanárnőt, aki rendszeresen tartott köri tevékenységet a közgazdasági szakra készülő tanulóknak” – mondta.

A \'80-as években évfolyamonként a gimnázium 110-125 tanulója folytatta tanulmányait a felsőoktatásban. Talán egyik legjobb eredmény a \'92-es évfolyamé volt, amelyről 150 tanuló sikeresen felvételizett, de többen magyarországi egyetemeken tanultak tovább. Bögözi Mihály pedagógusi, oktatói munkáját Csíkszereda önkormányzata 2011-ben Pro Urbe-díjjal ismerte el, a kolozsvári Radó Ferenc Matematikaművelő Társaság Farkas Gyula Emlékéremmel tüntette ki. Két lánya is Csíkszeredában dolgozik, Erika közgazdász, Mária a Márton Áron Gimnáziumban tanít matematikát.

„Sajnos olyan országban és korban élünk, ahol a tudás, az érték ritkán érvényesül, az összeköttetés és a politikai hovatartozás a fontos. A pénzhajhászás, a kapzsiság oda vezet, hogy akik másokat becsapnak, magukat okosnak és ügyesnek minősítik, ők a menők, a becsapottakat lenézik, kiközösítik, a tolvaj tolvajt kiált. Szerencsére az emberek többsége becsületes, dolgos, igazságos módon próbál megélni ilyen körülmények között is. Számunkra az a legfontosabb, hogy mit teszünk a jelenben a jövő érdekében. Szerencsésnek mondhatom magam, mert a Bolyai Egyetemen végezhettem, és a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium tanára lehettem” – vallja a nyugalmazott pedagógus. Beszélgetésünk befejezéseként Kányádi Sándor Játszva magyarul című verséből idézett: „Aki megért és megértet, egy népet megéltet”.