Csicsó fáradhatatlan krónikása

Szabó Magdolna 1942-ben született Csíkszentmártonban értelmiségi szülők gyermekeként. Édesapja, aki tanító volt, rövid ideig dolgozott a szakmájában. Mivel nem volt hajlandó letenni a román állam által követelt hűségesküt, elmozdították. Csíkszentmártonban sokoldalú munkát végzett, ám érdemeiért 1950 májusában, egyik éjszaka elhurcolták, másfél évet töltött, ítélet nélkül a Duna-csatornánál, csak azért, mert hangadónak, „reakciós elemnek” tekintették.

Az 50-es években számos házkutatást végeztek otthonukban, így Szabó Magdolna már kislányként megismerhette a kommunista diktatúra kegyetlen arcát. Az általános iskolát Szentmártonban végezte, a középiskolát pedig Csíkszeredában. Gimnazistaként részese volt a faluban zajló kollektivizálásnak. Egy bizonyos alkalommal megtörtént, hogy az egyik kommunista aktivista az édesapja fejéhez vágta, az egyik nagy elvtárstól idézve, „múltadért megdicsérünk, jelenedért főbe lövünk” – mert vannak érdemei ugyan, de ha nem áll oda ahová kell, akkor megtorlásra számíthat – elevenítette fel a nehéz időket Magdi néni.

Sikerélmények a vészkorszakban

1960-ban érettségi után Nagytusnádra került helyettes pedagógusként. 1962-ben ment férjhez a néhai Szabó Ákos tanító, népnevelőhöz. „Nagyon szerette a népét” – mesélte róla Szabó Magdolna. Házasságukból három lánygyermek született. Gyermeknevelés közben végezte el Marosvásárhelyen a pedagógiai szakot. Megjegyezte: „nagyon büszke vagyok arra, hogy már nyolc unokám van, a legkisebb három éves, a legnagyobb huszonhat”.

1969-ben családi okokból kérte az áthelyezését Csicsóba, ahol matematikát tanított. Nagytusnádra természetesen mindig nosztalgiával gondol. „A mai napig úgy megyek oda, mintha hazatérnék, az idősebb korosztályt jól ismerem” – fogalmazott Magdi néni. Elmesélte: Csicsóba kerülve, 1973-tól 1979-ig hat éven át iskolaigazgatóként tevékenykedett. „Nehéz volt, de nem bántam meg, felnőttem a feladathoz. Voltak sikerélmények. Ugyanakkor az elvtársak elvárásainak nem feleltünk meg teljesen, de bizonyos dolgokban tartalmas munkát végeztünk. Nem lehet mindent egyértelműen elítélni abból az időszakból. Kirándulásokat szerveztünk, gazdag sport- és kulturális tevékenységet folytattunk – irodalmi, történelmi előadások.” A pedagógusi munka a rendszerváltást követően sem lett könnyebb, csak a kihívások változtak, sőt a gyermekekkel való bánásmód, a szülőkkel való munka nehezebb is lett. Nem irigylem a mai pedagógusokat – vélekedik Magdi néni.

A múlt dokumentálása érték a jövő generációinak

„Nem szeretem a sablont, egyedi dolgokra törekszem” – vallja a nyugdíjas pedagógus. 2006-ban létrehozta az Élő Emlékezet Egyesületet, amit 2007-ben hivatalosan is bejegyeztek. Jelenleg huszonöt aktív tagja van a szervezetnek, melynek egyik fő tevékenysége a színjátszás. Ugyanakkor Szabó Magdolna, mint elnök, komoly kutató és szervező munkát is végez. Elmesélte, a kezdetekkor a tévében hallott egy Szókratész-idézetet – „az el nem mondott élet, nem élet” –, azóta ebben a szellemiségben tevékenykedik: a település idős embereinek életútját dokumentálja. Az elmesélt históriákból pedig összeáll a falu elmúlt száz évének lenyomata, mely felbecsülhetetlen értéket képvisel a jövő generációinak.

Az egyesület keretében az elmúlt évek során számos rendezvényt tartottak. 2006-ban Itt járt a háború címmel tárlatot hoztak létre a két világégés emlékeiből, relikviáiból, fényképeiből. Egyúttal a háborút megélt emberek találkozóját is megejtették. 2008-ban a 100 éves csicsói műkedvelő színjátszásról is megemlékeztek. A kétnapos rendezvény rendkívül sikeres volt. Mindenkiről megemlékeztek, akik szerepet vállaltak a település színjátszásában. Az akkori színdarabok szereplői közül többen – mindenki örömére – ma is élnek: özv. Györpál Gézáné-Becze Julianna, özv. Gál Zoltánné-Becze Erzsébet, özv. Lázár Imréné-Lakatos Julianna, özv. Becze Dénesné-László Ágnes, özv. Pál Andrásné-Vízi Erzsébet, özv. Szabó Béniné-Lakatos Brigitta, özv. Nagy Lászlóné-Balló Mária, özv. Dobos Dénesné-Antal Juliánna.

A századik évforduló alkalmával a Néma levente bemutatójával rukkolt elő az újjászervezett helyi színi társulat. Szabó Magdolna kifejtette: „fő, hogy a nemes hagyomány folytatódik. Jelenleg Csiky Gergely Buborékok című három felvonásos vígjátékának próbái zajlanak, Bilibók Attila színész-rendezővel. Az előadásra a tervek szerint április 15-én kerül sor. A csoport nem kevés áldozattal járó, a faluközösség érdekében végzett munkáját remélhetőleg siker koronázza.”

Magdi néni megemlítette az ugyancsak 2008-ban létrejött, óriási sikernek örvendő falvédő-kiállítást. A helyi kultúrotthonban 180 falvédőt mutattak be. A tárlat jelenleg a Baranya megyei Gödreszentmártonban látható, ahonnan pünkösdre fog hazatérni.

Mint megtudtuk, 2007-ben az egyesület egy portrékiállítással is előrukkolt Munka és emberség címmel. Borbély József kádármesterről emlékeztek meg általa, aki számos értékes bejárati kaput készített a faluban, melyekből negyvennél több ma is megtalálható.

Végezetül a tervekről szólva, Magdi néni elárulta, mindazt, amit kutatómunkája során dokumentál, szeretné egy kötetbe összefoglalva megírni.