Babák és bábuk világában

Kiss Máriát mindenki Majaként ismeri a színházban, 13 éve bedolgozó a varrodai részlegen. A Lurkó Fesztivál egyik előadása után a varrodában közvetlenül és lelkesen mesélt babáiról, tevékenységeiről. „Véletlenül találtam meg a kedvenc foglalkozásomat, annak idején az Unio szövetkezetnél textilből bábokat és játékokat terveztem, amelyeket aztán az üzletekben is árusítottak. Aztán olyan emberek szóltak bele, akik természetesen nem értettek hozzá, és mivel még a lázadó időszakomban voltam, otthagytam” – emlékezett vissza Maja. Ezt követően tizenöt évig titkárnő volt, majd a rendszerváltás után kirakatrendezőként dolgozott. „2000-ben rákos lettem, lemondtak rólam, de én úgy döntöttem, hogy még feladatom van. Mindenki lemondott rólam, csak én nem, hála Istennek. Túlélő vagyok. Pontosan 13 éve dolgozom itt a színháznál, bedolgozó vagyok, mert nyugdíjaztak.”

Mint mesélte, kedvtelésből textiljátékokat, bábokat készít, üvegfestéssel és sok egyébbel foglalkozik. Nem tartja magát művésznek, hanem alkotó embernek. „Örökmozgó vagyok, mindig valamivel kell foglalkozzak. Viszont ami meg van határozva, hogy miként kell, az nekem nem megy. Például kézimunkázni sosem tudtam. Itt a színháznál az a szerencsém, hogy a tervezők nagy része már ismer. Az első kérdésem mindig az, hogy meg tud-e bízni bennem. Mert ha igen, akkor olyan lesz az a tárgy, bábu, bármi, amilyet megálmodott. Vannak különleges dolgok itt, egy liba, egy baba, őzike…

Ugyanakkor a kalapkészítésben is fejlesztettem magam. Hiszek a reinkarnációban, mert én vagy egyből tudok valamit, vagy soha nem vagyok képes megtanulni. Nagyon szépen kötök, de a kötést elkezdeni nem tudom. Mindig valami újat kell kitaláljak. Az egyik kávézót én díszítem itt Csíkszeredában, játékokat, bábokat készítek, üvegre, kőre festek, tehát állandóan kell dolgozzak” – sorolta.

A porcelánbabákat 12–13 éve kezdte gyűjteni, az egyik turkálóban talált egyet, majd még egyet és még egyet... Mára közel 130 babát gyűjtött össze, amelyeket szükség szerint restaurál is, hisz legtöbb a szállítás során sérülést szenved. Olyat is sikerült helyrehozni, amelyik darabokra volt törve. A turkálókban már ismerik Maját, ha porcelánbaba érkezik, van, ahol félreteszik neki, amelyért aztán – nyugdíjas lévén – az utolsó pénzét is odaadja. A gyűjteményben van bohóc, velencei baba, zenélő baba, klasszikus regények nőalakjai. Vannak régebbiek is, márkásak, értékesek.

Most a színház előcsarnokában száz darabot állított ki, van, amelyiknek külön reneszánsz ruhát is vart. „Közben tanulmányozom is a babák történetét. Van még egy nagy tervem, csak több az ötletem, mint amennyi az időm. Szeretnék a babáknak korabeli ruhákat varrni, a legősibb koroktól kezdve, a különböző korokra jellemző ruhákat, cipőket készíteni nekik. Ez az én hobbim, közben öltöztetem, fésülgetem őket. De még sok hobbim van, mert réztárgyakat is gyűjtök” – mesélte mosolyogva. 

A beszélgetés alatt előkerültek egy kisebb dobozból az ujjbábok is, amelyeket Maja készített, egy nagyobból pedig a Csipike mese összes szereplője. Mint kiderült, tavaly, a Csíki Játékszín első bábelőadásához, A kiskakas gyémánt félkrajcárjához is Maja készítette a bábokat.

„Én hálát adok az Istennek, hogy mióta rákos beteg voltam, megtaláltam az igazi helyemet, mert imádok itt dolgozni. Nem vagyok már fiatal, de amíg erőm engedi és szükség van rám, remélem és úgy érzem, hogy van, addig szeretnék jönni. Ez nekem nem munkahely, ez szenvedély és hivatás. Kölcsönösen egymásra találtunk a színházzal.”