Az egészségügyi rendszer a szolidaritás alapelvére kell épüljön

– A Hargita Megyei Háziorvosi Szövetség elnökeként számos javaslatot fogalmazott meg az Egészségügyi Minisztérium felé, ami jobbá tehetné a készülő új egészségügyi törvényt. Mi az, amin feltétlenül változtatni kell, hogy egy emberbarát törvény szülessen? Lát-e esélyt arra, hogy a javaslatok meghallgatásra találnak?

Közismert, hogy egy új egészségügyi törvényt óhajtanak kidolgozni. A törvénytervezettel kapcsolatosan több módosító indítványt fogalmaztam meg és juttattam el az országos szervezetünkhöz, azon keresztül az Egészségügyi Minisztériumba. Két alkalommal személyesen is tárgyaltam a volt kormány egészségügyi miniszterével, Vasile Cepoi-jal.

Úgy gondolom, egy egészségügyi rendszer feltétlenül a szolidaritás alapelvére kell épüljön, a kötelező biztosítási rendszer meg kell őrizze a szociális jellegét. A jelenlegi törvénytervezet éppen ezeknek az elveknek mond ellent, ami azt jelentené, hogy a lakosságnak egy jelentős hányada kiszorulna az egészségügyi szolgáltatásból. Egyetlen kormány sem szabadna megengedje magának, hogy egész társadalmi rétegeket hagyjon az egészségügyi biztosítási rendszeren kívül. Egy keresztény alapokra épülő demokratikus társadalomban a szolidaritás elvét nem volna szabad figyelmen kívül hagyni. Ebből a szemszögből kiindulva javasoltam, hogy a kötelező egészségbiztosítást ne privatizálják, hanem továbbra is maradjon az állam fennhatósága alatt. Európa-szerte azokban az országokban, ahol privatizálták az egészségügyi ellátó rendszert, az egészségügyi biztosítás drágább lett, és több pénzt kellett befizessenek az emberek egészségügyi biztosítás címen. Hollandiában is ez történt, néhány hónap alatt 45 százalékkal emelkedtek a költségek. Ezért fontos, hogy a kötelező egészségbiztosítási rendszer továbbra is állami felügyelet alatt maradjon, oly módon, hogy az egészségbiztosítás címen befizetett pénz egy külön, átlátható és követhető pénzalapba kerüljön, ne a pénzügyminisztériumhoz egy nagy tálba. A finanszírozás így sokkalta jobb lenne, nem fordulhatnának elő olyan esetek, hogy a kormány a lakosság által az egészségbiztosításra befizetett pénzből mást finanszíroz. Mindemellett a kormány az országos egészségügyi programokhoz tegye hozzá a saját önrészét.

Egy másik javaslatom az volt, hogy az egészségbiztosítási rendszert mentesíteni kell a politikumtól. Ha megnézzük a törvénytervezetet, akkor az országos biztosító vezetőtanácsába túlnyomórészt a politikum delegál személyeket, csak a tagok egyharmada képviseli a civil szférát, ez nem egészséges. A vezetőtanácsban a többséget – fele plusz egy – a civil társadalomnak, a szakszervezetek, a munkáltatók, a nyugdíjasok országos reprezentatív szervezeteinek képviselői kell megkapják, hogy ellenőrzést tudjanak gyakorolni a pénz elköltésekor.

Ami a finanszírozást illeti, az elmúlt huszonkét évben a román kormány egészségügyi ellátásra a bruttó hazai termék 3-4 százalék közötti arányát osztotta le, ezzel szemben az összes európai országban ez az arány hét százalék fölött van. Javaslatom az volt, hogy első lépésben a bruttó hazai termék legalább hat százalékát juttassák egészségügyi ellátásra. A jelenlegi finanszírozás mellett nem lehet fenntartani a rendszert. Egy egészségügyi biztosítási rendszernek ugyanis alapfeltétele, hogy a biztosítottak számára az egészségügyi ellátás hozzáférhető legyen. Az elfogadhatatlan, hogy ha valaki a hónap első napjaiban beteg, ellátják mint biztosított, de ha pechje van és az utolsó napokban betegszik meg, akkor már nem.

Sajnos, nem mondhatjuk el, hogy a politikum valós párbeszédet folytatott volna a különböző szakágakkal. Eddig csak kirakat párbeszédet folytattak. Hogy a jelenlegi kormány miként fog viszonyulni a felvetéseinkhez azt még nem tudhatjuk, viszont a tapasztalat az, hogy az egészségügyi miniszterek közül Eugen Nicolescu – akit most újra egészségügyi miniszternek neveztek ki – volt az, akivel leginkább lehetett tárgyalni, aki odafigyelt a javaslatokra, tehát reális párbeszédet folytatott és nem hatalmi arroganciával viszonyult az ágazathoz.

– Mi a véleménye a Dániából behozott, a tuberkulózis elleni BCG-oltás körül kirobbant botrányról?

Pacientúrám körében nem találkoztam olyan esettel, hogy a BCG-oltás után valamilyen nemkívánatos reakció állt volna elő. Az országban valóban voltak esetek, amikor a csecsemőknek a nyirokcsomói begyulladtak, megduzzadtak. Az Egészségügyi Minisztérium leállította a BCG-oltásokat, aztán néhány nap múlva bejelentették, hogy az oltóanyaggal nincsen semmi baj. Viszont egy oltóanyag után kialakult szövődmény esetében sok tényező közrejátszhat, lehet gond magával az oltóanyaggal, ha az oltóanyag előállítása, szállítása, tárolása során valami hiba csúszik be. Okozhat problémát az is, ha nem megfelelő technikával adják be. Probléma esetén széles körű kivizsgálás szükséges ahhoz, hogy beazonosíthassák az okot. A BCG-oltás egyszeri oltás, és nem a háziorvosok adják be, hanem a születés első napjaiban az újszülött osztályon kapja a csecsemő. Természetesen, ha valami szövődmény történik, arról mi tudomást szerzünk, hisz nekünk jelzik az anyukák. A védőoltásoknak megvan az áldásos szerepük, hisz általuk sikerült olyan betegségekkel szemben egy életre szóló ellenállást kialakítani a szervezetben, amelyek egykor halálos kimenetelűek voltak és megtizedelték a csecsemőket.

– A júniusi önkormányzati választásokat követően az Erdélyi Magyar Néppárt színeiben tevékenykedik a csíkszeredai képviselő-testületben. Miként értékeli az eddig eltelt időszakot? Meg van-e elégedve a városvezetés munkájával? Jó irányba haladnak a dolgok?

Sajnos továbbra is Csíkszeredában a legmagasabbak az adók és illetékek. Úgy látszik, nem sikerül meggyőzni a jelenlegi vezetést, hogy az adók és az illetékek arányban kellene legyenek a lakosság jövedelmével, ugyanis ami az egy főre eső átlagjövedelmet illeti, Hargita megye országos szinten utolsó helyen van. Nem lehet azt csinálni, hogy ilyen alacsony jövedelmek mellett maximálisra emelem az adókat és illetékeket. Legutóbb a szemétszállítási díjat emelték meg drasztikusan, ami jelentős többletkiadással fogja sújtani a családokat.

Ugyanakkor az önkormányzati képviselő-testületi üléseken leszavaznak minden olyan kezdeményezést, ami a lakosság szociális helyzetén valamelyest javítana. Gondolok itt a gigakalória árának a visszavételéről szóló határozattervezetre, amit formai okokra hivatkozva még mindig nem vettek napirendre, hogy ne kelljen, elfogadják a javaslatunkat. Feltevődik a kérdés, miként lehetséges az, hogy Székelyudvarhelyen a gigakalória lakossági ára jelentősen olcsóbb, mint Csíkszeredában? Elutasították azt a kezdeményezésünket is, hogy Csíkszerdában a nyugdíjasok térítésmentesen utazhassanak a tömegközlekedési járműveken, ezt a jogot számos önkormányzat biztosítja az idősek számára.

Ugyanakkor kifogásoljuk, hogy a közbeszerzések alkalmával az árak irreálisan magasak. Nem mindegy, hogy egy bizonyos összegből megvalósíthatunk két dolgot vagy csak egyet.

Sajnos azt mondhatjuk, hogy helyi szinten sem haladnak jó irányba a dolgok. Történtek ugyan elmozdulások, utak javítása, bizonyos beruházások, de mindezek az emberek közérzetének javítására és megélhetésének szolgálatában kellene álljanak. Szomorú, hogy mekkora méreteket öltött az elvándorlás, a fiatalok el kell menjenek szülőföldjükről, mert nem tudnak itt megélni, nem kapnak munkát, megfelelő bérezést, mert nem sikerült megfelelő beruházásokat, termelőegységeket idevonzani. A bevásárlóközpontok nem segítenek, nem pénzt hoznak, hanem pénzt visznek el. És csak minimális munkahelyet teremtenek minimálbérért.