„Mindenki úgy muzsikál, amilyen ember”

„Zenészcsaládból származom, a nagyszüleim, édesapám, a testvéreim is zenével foglalkoztak. Hatéves koromban kezdtem zongorázni, nyolc évet zongoráztam. Sajnos középiskolai tanulmányaimat már nem tudtam zeneiskolában folytatni, hiszen itthon erre nem volt lehetőség, Marosvásárhelyre vagy Kolozsvárra pedig családi problémák miatt nem tudtam menni. Aztán idővel elvégeztem a bukaresti Spiru Haret Egyetem csíkszeredai kirendeltségén a zenepedagógia szakot, most mesteri tanulmányaimat folytatom Nagyváradon. A gyergyószentmiklósi Vaskertes Általános Iskolában tanítok zongorát, de az én műfajom tulajdonképpen korrepetíció, ami a szólisták hangszeres kísérését jelenti, esetemben ez zongorakísérés. Több diákkal foglalkozom, igyekszem átadni nekik nemcsak a klasszikus, hanem úgymond a kereskedelmi muzsika titkait is” – mutatkozik be Ráduj Gábor.

Jól ismerik őt egyébként a csíkszeredaiak, egy időben a megye hivatásos néptáncegyüttesének volt brácsása, de vendéglátásban is dolgozott zongoristaként. Ez az időszak volt tulajdonképpen tanulmányai továbbfejlesztése – jellemzi a vendéglátós időszakot –, ugyanis ekkor a klasszikus és a magyar muzsika után következett egy, számára új műfaj. „Valamikor a kilencvenes évek elején volt. Megfogott az új műfajok varázsa, akkor ismerkedtem meg a szvinggel, a bossa novával, a latin zenékkel, és mindezeket autodidakta módon sajátítottam el. Kihívást jelentett ezek lejátszása, többé-kevésbé sikeresen vettem az akadályokat” – jegyzi meg nevetve.

Ráduj Gábor 2001-től mondhatni állandó meghívottja a Csíki Játékszín társulatának, mint vendégzongorista. Szíve csücskeként említi a számos zenés darab és gálaműsor közül a Szomorú vasárnap című előadást, melynek zenei világa nagyon közel áll hozzá. Aztán a Haccacáré-Orpheum nevű produkcióban Szilágyi Nórát és Kosztándi Zsoltot kíséri zongorán, róla mondják kollégái, hogy „ő az, aki a színházi zenéket, sanzonokat és kávéházi dalokat a leghitelesebben játssza nemcsak környékünkön, talán Erdélyben is, hihetetlenül finom játéka mindenkit elvarázsol”. Néhány évig egyébként Gyergyószentmiklóson heti egy alkalommal bárzongoristaként lépett fel, mint fogalmaz, kellemes élményként maradnak meg azok az estek számára, fájlalja, hogy Csíkszeredában nincs erre lehetőség.

Vannak elképzelései a későbbieket illetően is, ami a muzsikát illeti – derül ki beszélgetésünk során. Szeretne egy olyan csapatot összehozni, amelynek repertoárján az operettek, operaáriák szerepelnének. De jövőben, reményei szerint, egy egészen különleges produkcióban láthatjuk a színpadon. „Körülbelül egy hónappal ezelőtt ismerkedtem meg az Egyesült Államokban élő, orosz származású Artur Kaganovskiy hegedűművésszel, akivel beültünk Csíkszeredában egy rövid muzsikálásra a művelődési házba, magyar nótát, majd filmzenét játszottunk. Ekkor jött a számomra nagyon megtisztelő felkérés, hogy adjunk egy közös koncertet filmzenékből. Felemelő érzés. Erre jövő évben kerülne sor” – újságolja lelkesen, bár többször is hangsúlyozza: nem szeretne ezzel kérkedni.

„Muzsika nélkül nem létezem. Ha pedig valakin látom, hogy érdekli a zene, szívesen átadom azt, amit tudok. Szeretnék egy jó zenekarral muzsikálni. Szeretnék jól muzsikálni” – jegyzi meg szerényen.