A zene mint híd

Kellemes és tanulságos tapasztalatát osztotta meg velünk Becze Ildikó mérnök-tanár, a csíksomlyói Szent Anna Speciális Ipari Iskola egyik tanára. „Szaktanárként rájöttem, hogy a nyers, adatszerű tananyagot nem lehet tölcsérrel beletölteni a Szent Anna Speciális Ipari Iskola diákjai fejébe. Egy-egy rövid kitérőre, pihenésre, frissítőre sort kell keríteni az „unalmas” technológia órán. Így kezdtünk énekeket tanulni a diákjaimmal. Karácsony, újévköszöntő, nőnap, anyák-napja, évzáró és kicsengetések is nagyszerű alkalmak voltak arra, hogy célszerű legyen a repertoárunk. Három évvel ezelőtt, mikor a tantervbe került a zeneoktatás a mi iskolánkban is, valóságos zene- paradicsomot varázsoltunk a tanulóink és tanártársaim elé” – írta a sérült gyerekekből álló énekcsoport megalakulásáról a pedagógus.

Leveléből megtudtuk, a fiatalok mellett idősebbekkel is foglalkozik, Fogarasi Edit szociális testvérrel a Korábban Születettek Csoportját vezeti, mely csoport lelkes, hálás, ötletes, életre való nyugdíjasokból áll. Mindkét csoport, a serdülők és a nyugdíjasok is fontosak számára, ezért gondolkodott, hogyan lehetne a két generáció tagjait összehozni. „Gondoltam egy merészet! Hogyan lehetne összehozni a két csoportot? Fontos volt számomra, hogy a gyerekek lássák, hogy a nyugdíjasok szeretni való, értékes emberek, akiktől tanulni lehet, akik figyelmesek, kedvesek, adakozók. Ugyanakkor meg akartam mutatni, hogy azok a gyerekek, akiket a társadalom és sok esetben saját szüleik félrelöknek, és súlyos tanulási nehézségekkel küzdenek, tudnak fegyelmezetten, előzékenyen, szeretetteljesen viselkedni és értékelik a szépet, a kultúrát” – írta Becze Ildikó.

Beszámolója szerint az iskolai énekcsoporttal felléptek a nyugdíjas csoport előtt, áprilisban egyórás előadást tartottak az időseknek a kulturális központ pincetermében, a diákok pedig boldogok voltak, hogy örömet szerezhettek a nyugdíjasoknak. „A tavaszcsalogató kánonok, versek, vallásos énekek, népdalok és gitárkíséretes könnyűzene számok döbbenetet, csodálatot és elismerést váltottak ki a nyugdíjasokból. És a hangulat úgy felforrósodott, hogy az előadás végén az „öregek” is elénekelték a kedvenc énekeiket, saját szerzeményeiket, vicces dalaikat. Nagyon megható volt számomra, hogy egymást megtapsolták, visszatapsolták. Elismerően, szeretettel mustrálgatta egymást az a két csoport, akiket a társadalom a peremére szorít, próbál mellőzni, félrelökni...” – osztja meg a pedagógus.

Leírása szerint az első találkozó után mindkét csoport tagjai jelezték, hogy remekül érezték magukat, és jó volna még találkozni, így múlt csütörtökön újabb fellépést szerveztek. Ezúttal klasszikus zene (ének, gitár és furulya), balladák, megzenésített Döbrentey Ildikó és Kányádi Sándor-versek, nyári népdalok, egy cigány népdal és könnyűzeneszámok szerepeltek a repertoáron. Ugyanezzel a műsorral június 12-én a szépvízi öregek otthonában is szerepeltek, szintén sikerrel, könnyekig meghatódott közönség előtt. „Elégedett, boldog, fáradt vagyok az iskolaév végére, úgy érzem nem hiába dolgoztam, a törődésem meghozta gyümölcsét. A diákjaim fegyelmezettek, hálásak a sok új tapasztalatért, megtanulták, hogy öröm másoknak örömöt szerezni, szeretetért szeretettel fizetnek, az óráimon is nagy igyekezettel próbálnak bizonyítani. Ha ők fontosak számunkra, és megbecsülésben részesülnek, ezt tanulják tőlünk és ők is így fognak viselkedni, tehát hasznos, tisztességes emberekké válnak” – zárja beszámolóját a speciális iskola pedagógusa.