A csíki helynevekről régész szemmel

Fotó: Iochom Zsolt

A csíki helynevek településtörténeti tanulságait vette górcső alá péntek esti előadásában Botár István, a Csíki Székely Múzeum régésze a csíkszeredai városháza dísztermében.

Iochom Zsolt

2014. április 05., 13:482014. április 05., 13:48

2014. április 05., 14:432014. április 05., 14:43

A Honfoglalás előttől az Európai Unió utánig előadás-sorozatnak már korábban is volt vendége a régész, aki ezúttal arra hívta fel a figyelmet, hogy szó sincs arról, hogy csak szláv eredetű helységnevekkel találkozunk a csíki térségben.

Kutatásai során arra a következtetésre jutott, hogy az összetett, templomcímes, illetve -falva típusú helynevekkel összevetve ugyanannyi puszta személyneves, -i vagy -d képzős, természeti környezetre utaló vagy Árpád-kori személynévi megfelelővel rendelkező „korai” helynév van területünkön.

„Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a helynevek betonba öntött szerkezetek, viszont mint a személyneveknek, ennek is megvan a divatja, a névadási szokások változhatnak, alakulhatnak” – fogalmazott Botár István, példaként hozva fel a -falva utótagú településeket, mint például Csobotfalva, amit a XVI. század előtt még Csobotként emlegettek. Az előadó úgy véli, hogy jogosan feltételezhetjük, hogy falva utónév nélkül jöttek létre az eredeti településnevek. „Egészen biztos, hogy a templomcímes nevek kiszorították a régebbi pogány, archaikus településneveket” – hangsúlyozta a régész-muzeológus.

Megítélése szerint Kristó Gyulának a templomok és a települések számára vonatkozó megállapításai mögött módszertani hiba van, ugyanis a tizedjegyzék készítésekor csak a templomos településeket írtak össze, így nyilván nem tekinthető érvényesnek a teljes településhálózatra vonatkozóan, hiányoznak a filiák, a templommal nem rendelkező kisebb települések. „Hasonló gondolatmenettel a késő középkori katonai lustrák alapján be lehetne bizonyítani a székelyföldi társadalom szinte kizárólagos férfitöbbségét” – példázódott az előadó.