A csíki falvakban kevesen vesznek részt a népszavazáson

Csíkcsicsóban kora délután alig hatvanan adták le voksukat az 1464 szavazásra jogosult állampolgár közül – tudtuk meg Dániel Laura Blankától, a községben található 95-ös körzet szavazóbizottsági elnökétől. A szavazókörzetbe komoly ellenőrzés után sikerült belépnie a sajtó képviselőinek, viszont a teremben a választási bizottságok tagjain kívül senkit nem találtunk. Az urnabiztosok beszélgetéssel igyekeztek elverni az unalmas perceket, munkájuk nem sok akadt.

A szavazókörzet melletti templomban éppen ott jártunkkor ért véget a mise. Az istenházából kijövő embereket láthatóan nem érdekelte a népszavazás. Még csak a szavazókörzet felé sem néztek, hanem mindenki ment a maga dolgára. Fél óra leforgása alatt ketten mégiscsak betértek leadni voksukat. Közülük Bíró Katalin elmondta: „állampolgári kötelességből éreztem fontosnak véleményt nyilvánítani a népszavazáson. Remélhetőleg a nép úgy fog dönteni, hogy minél jobb legyen a sorsunk. Szeretném, ha jó eredmény születne, hogy legyen munkahely, s a fiataloknak ne kelljen elmenniük az országból.”

Csíkszentimrén a 222-es körzetet felügyelő rendőr és néhány szavazóbizottsági tag a bejáratnál található termetes fa árnyékában üldögélt ott jártunkkor. Ráértek beszélgetni, hisz Szentimrén sem taposták le egymást a választópolgárok. 13 óra után nem sokkal még csak ötvenegyen adták le voksukat az 1668 szavazásra jogosult személy közül– tájékoztatott érdeklődésünkre András Imre, a szavazóbizottság elnöke. Hozzáfűzte: „, a mise után is, csak öten jöttek szavazni, ebéd után még jöhetnek néhányan, de az eddigiekből ítélve, túl nagy változás nem lesz”. Jakab Zsombor urnabiztos megjegyezte: „nyolc éve veszek részt minden szavazáson, de ilyen gyenge még egyszer sem volt a részvétel”.

A szavazókörzetbe ott tartózkodásunk idején senki sem jött be szavazni. Már menni készültünk, amikor a 77 éves Gál Istvánné Rozália lépett be a kapun. Megszólításunkra elmondta: „állampolgári kötelességemnek tartom a részvételt, mert itt születtem. A férjem aratni ment, így ő nem tudott eljönni, ezért egyedül képviselem a családot. Eddig jó volt, a nyugdíjat is rendesen kaptuk, de tiszteletben tartjuk, bármi is lesz az eredmény.”