– fejtették ki a módszer lényegét.

Gyerekolimpiától az osztályteremig

Farkas Alpár szerint a módszerük meglévő kutatásokon, módszereken, statisztikai adatokon alapul. „Nem mi találtuk fel a spanyolviaszt, viszont

Gyakorlatokat találtunk ki, vagy már meglévőket illesztettünk össze az adott feladat keretében egy sikeresebb gyakorlat-, illetve mozgássorozat kialakítása céljából” – hangsúlyozta.

Simon Anett a módszer gyakorlatba ültetéséről szólt. „2017-ben indítottuk el, és akkor a gyerekolimpia keretében alkalmaztuk is. Nagyon sikeres rendezvény volt, a szülőktől is csupa pozitív visszajelzést kaptunk. Ezen felbuzdulva a mindennapjainkba is beágyaztuk ezeket a gyakorlatokat. Tanítói pályám első éveiben még finoman kísérleteztem a módszerrel, ám két éve folyamatosan használom ezeket a gyakorlatokat és bővítem a tananyag szerint, illetve a gyerekek aktuális fejlettségi szintjéhez igazítva. A gyerekek nagyon szeretik, és örömmel tapasztalom, hogy hatékony módszernek bizonyul.

– ecsetelte a módszer hatékonyságát.

„Csak” mozgunk vagy sportolunk?

E játékszerű gyakorlatokat módszertanilag lehet egyszerűbbé vagy éppen bonyolultabbá tenni, a diákok korosztálya, fejlettségi szintje és a kitűzött cél függvényében. „Negyedik osztályban ugyanaz a gyakorlat másképpen néz ki, mint előkészítőben, hiszen a nagyobbak gyorsabban és bonyolultabb feladatokat képesek elvégezni” – jegyezték meg.

Előadásukkal fel kívánják hívni a figyelmet arra, hogy a testmozgás jó dolog. „Sajnos ott tartunk, hogy erről kell egymást győzködnünk” – érveltek. A mozgás és sport közötti különbségekre is kitértek, megjegyezve:

„Mondják, nem kell nekem sport, megyek körbe a lakásban, s mosogatok egész nap. Ez ugyan mozgás, de nem sport, hiszen nem aktivál semmiféle izomcsoportot, mivel nem azzal az intenzitással, vagy nem annyi ideig végezzük, mint amikor sportolunk. Visszatérve a mosogatásra: akkor lehetne sport, ha egy halom mosatlant három perc alatt elmosogatnánk” – érveltek.

Mozgás a tanórákon

Ami a mozgás intenzitását illeti, a Borg-féle RPE-skáláról is szóltak mint olyan eszközről, amelynek segítségével eldönthetjük, mi minősül egyszerű mozgásnak, és mi sportnak. Ezen 1-től 10-ig vannak beosztva az egyes mozgásformák, aszerint hogy mennyire fárad el az adott testmozgással az egyén. Az 1-es szint olyan mozgásra vonatkozik, amit bármeddig képesek vagyunk végezni, míg a tízes szinten végkimerülésig dolgoztunk.

„A közepes intenzitású mozgás, amit a kezdő sportolóknak és a gyerekeknek kellene végezniük, az úgynevezett zsírégető zóna az 5–7-es szinten van. Tanórákon azonban, amikor a tantárgyakba integrálom a mozgást, egy szinttel lejjebb megyek, hogy ne kelljen levegőért kapkodni a kérdések megválaszolása, a gyakorlatok, feladatok elvégzése közben” – hangsúlyozta Simon Anett.

Ugyancsak fontos a flow-élmény a gyerekek számára. „Ők úgy kerülnek flow-élménybe, hogy megfelelően szintezzük a feladatot: ne legyen túl könnyű, de túlságosan nehéz sem. Legyen kihívás számára, és alakuljon ki a belső motiváció” – tette hozzá. Úgy vélik egyébként, hogy

„Fel kell vállalnunk, hogy lesz egy alapzaj az osztályban, hiszen versengésről van szó, a gyerekek drukkolnak egymásnak, emellett plusz rákészülést igényel a pedagógus részéről. Mi azért szeretjük ezt a módszert, mert a gyerekek ezáltal fizikai síkon is fejlődnek, és ez fontos számunkra. De emellett számos remek projektmódszer, csoportmunkák, tudományos kísérlet van, amelyeket szeretnek a gyerekek, és fontos, hogy minden pedagógus a számára legmegfelelőbbeket alkalmazva érje el a kitűzött célokat” – összegeztek.