Bő száz éve nem volt püspöki vizitáció Farcádon

A gyülekezetek apraja-nagyja szívvel és tettekkel készült a korszakos eseményre. A két falu és Felsőboldogfalva község életében egyként piros betűs ünnepen Farcád határában egyházmegyei, egyházközségi és polgári elöljárók köszöntötték a vizitációs bizottságot. A farcádi parókia udvarán Szász Lóránt Levente helyi lelkipásztor igei gondolatokkal, az énekkar püspökköszöntő kórusművel, az óvodások és kisiskolások a szülőhely szeretetéről valló gitáros énekkel lepték meg a vendégeket.
Az egyháztörténelmi jelentőségű napon Kató Béla püspök kiemelte: átgondoltan és azonos szempontok szerint választják ki évente az egyházmegyék egy-egy gyülekezetét, akikhez a Generális Vizitáció ellátogat. Nagy kár lett volna, ha nem Farcádot választják a Székelyudvarhelyi Református Egyházmegyéből, mert lám,

az alig több mint háromszáz főnyi gyülekezetből talán senki nem maradt otthon ezen a napon.

Menni vagy maradni?

A jelenkori vizitációk egyik kiemelt célja, hogy megtapasztalják és megosszák másokkal is, hogyan él népünk, közösségünk, miben reménykednek. És legfőképpen azt, hogy melyek a válaszok az itthonlét kérdéseire, illetve a menni vagy maradni dilemmájára.

A helyi lelkész által tartott bibliaóra után, a nap folyamán a gyülekezet lelki életének, ügyviteli és anyagi helyzetének megvizsgálása mellett látogatást tettek a felsőboldogfalvi polgármesteri hivatalban, találkoztak az egyházközség csoportjaival és a presbiterekkel.

A farcádi, 1450 körül, késő gótikus stílusban épült, gyönyörű kazettás mennyezetű, freskótöredékes templomban tartott istentiszteleten testületileg megjelent az egyházmegye lelkészi kara.
Az ünnepi prédikációt Kató Béla püspök tartotta a 126. Zsoltár alapján. Elmondta, hogy a vizitációra készülve meghallgatott egy rádióriportot Farcádról, amely mély benyomást tett rá. Három idősebb asszony mondta el, hogy mi az, amiért érdemes otthon maradni a szülőfaluban, mi az a szépség és érték, mely minden mást felülhalad. Felsorolták a közös munkát, összetartást, a kulturális tevékenységeket, a templomi alkalmakat, a dombok, a hegyek, a gyümölcsösök páratlan hangulatát. A püspök örömmel hallotta a nap folyamán folytatott személyes beszélgetésekben a fiataloktól, középkorúaktól ugyanezt. Kiemelte:

az embernek mindennél jobban szüksége van közösségi élményekre is.

A babiloni fogság utáni szabadulásban a közös öröm kötötte és tartotta össze a generációkat. A szabadító kegyelem adott szárnyakat.

A több mint száz év alatt, mely a legutóbbi püspöki vizitációtól eltelt, sok könny is elfolyt. A két világháború több tucatnyi helybéli halottja nem alapíthatott családot, jövendőt. Mindezek ellenére termés van, élet, öröm és remény ott, ahol Isten kegyelmében bízva szerető szívvel összetart egy kis közösség.
Kántor Csaba, az Erdélyi Református Egyházkerület főjegyzője, az egyházmegye esperese a 16. Zsoltár szavaival köszöntötte a jelenlevőket.

A beszámoló folyamán Szegedi László generális direktor méltató szavakkal szólt a 333 lelket számláló közösség élni akarásáról, egységéről. Emlékeztetett: a gyülekezetbe érkező lelkész beiktatásakor kézhez kap egy Bibliát, az egyházközség pecsétjét és a templom kulcsát. Az új tiszteletes megmutatta, hogy ezek mellett megtalálta az igemagyarázat és a hívek szívének kulcsát is.

Dézsi Zoltán egyházkerületi főgondnok az előző nemzedékek munkáját méltatta. Boldog lehet a nép, melynek jó lelkészei és egyházi vezetői vannak. Patakfalvi József, farcádi gondnok meghatódottan mondott köszönetet a vizitátoroknak, és szeretettel köszöntötte a gyülekezet nevében a lelkészi kart valamint a vendégeket.

Szellemi és lelki bőségtarisznya

Aztán a gyermekek, az ifik, a dalárda, a fiatal házaspárok csoportos és együttes énekszámai csendültek fel, hangszeres kísérettel. Veretes költemények hangzottak el – az erre az alkalomra írt püspökköszöntő verssel együtt. Farcádi Sándor Levente nem csak eme írásművel tette emlékezetessé az alkalmat, hanem a gyülekezet ajándékát is ő készítette: festményén a megújult farcádi templomot ábrázolta, egy úrvacsorai jelenettel. Végezetül a püspök köszönetet mondott a szíves és emlékezetes fogadtatásért, a gyönyörű élményért, és Isten további áldását kérte mindenkire.

A kultúrházban, a vacsora előtt meglepetés várta a vendégeket: a közelmúltban alakult helybéli néptánccsoport fergeteges hangulatot teremtett. Az azt követő rövid, de kellemes együttlét méltó megkoronázása volt a felejthetetlen napnak.