Alsósófalva, hamvazószerda. Több százan gyűltek össze a falu központjában, hogy jelképesen elbúcsúztassák a telet Sóvidék egyetlen olyan településén, ahol máig él a farsangtemetés hagyománya.
2018. február 14., 17:542018. február 14., 17:54
Fotó: Barabás Ákos
Alsósófalva, hamvazószerda. Több százan gyűltek össze a falu központjában, hogy jelképesen elbúcsúztassák a telet Sóvidék egyetlen olyan településén, ahol máig él a farsangtemetés hagyománya.
2018. február 14., 17:542018. február 14., 17:54
A farsangról tudjuk, hogy ma ismert formája a 15. században alakult ki. Eredetét tekintve nem tisztázott, hogy nyugat-európai „kölcsönzésről” lenne szó, vagy magunkkal hoztuk. Maga a szó német polgári hatásra vall. Farsangkor fellazultak a merev szabályok, visszájukra fordultak a dolgok – az erkölcsös 16. és 17. században pajzán szokásai miatt tiltották is.
A farsang farka – a tulajdonképpeni karnevál – a víg időszak végnapjait jelenti: farsangvasárnapra a legény megkapta és kitűzte a lány beleegyezését jelképező bokrétát. Böjtelő hétfőn tartották az asszonyfarsangot, ahol férfi módra mulathattak a nők. Húshagyókedden eltemették a farsangot és a telet, hamvazószerdán elkezdődött a negyvennapos böjt.
A farsang végére pártában maradt lányokat és az agglegényeket kicsúfolták. Ez utóbbi Sófalván ma már nem divat.
Fotó: Barabás Ákos
A farsangtemetés a kereszténység előtti időkre nyúlik vissza, a tűzgyújtás, a maskarák, a mondókák, a zajkeltés mind a pogány hitvilág maradékai. A telet jelképező szalmabábu kedden kimúlt, az esti farsangi bálban elvirrasztották, szerdán pedig jajveszékelve, énekelve-táncolva utolsó útjára kísérték és elégették a sófalviak. A maskarába öltözött hagyományőrzők és hangoskodó kíséretük a falun végighurcolva Illyést tizenhárom portánál újra meg újra előadta a színjátékot. A bolondozás a „Ha meghalok, ki fog engem megsiratni?” kezdetű nótával indult, majd
erre utalt a nemiségét ábrázoló krumpli és murok, illetve a siratóasszonyok pajzán rigmusai. A méltatás mindenhol táncba fordult, majd eszem-iszom következett. A körmenet a halotti beszéddel és a bábuégetéssel zárult.
Fotó: Barabás Ákos
Ez a falu leglátványosabb eseménye: az alkalomra hazatérnek az elszármazottak, de sok a látványosságra éhező turista is. Székelyudvarhelyről több autóbusznyi kisdiákot hoztak ki a tanítók, egyikükkel sikerült is beszélnem a ricsaj közepette. „Most először vagyunk itt. A negyedikeseket hoztuk ki, ők már elég nagyok ahhoz, hogy felfogják, mi történik. Környékünkön egyedül itt él ez a hagyomány, ezért azt gondoltuk, élőben is látniuk kell.” A körben álló gyerekek szívesen nyilatkoztak arról, mi tetszett a legjobban: a tánc, az előadás, az asszonynak beöltözött férfi, a finom ételek.
– toldotta hozzá az egyik kisfiú, aki kizárólag csak azt evett a házaknál kínált ételekből. Egy mankóra támaszkodó japán férfit is kiszúrtam a tömegben, sikerült is szóba elegyednem vele. Kiderült, hogy már húsz éve jár ide (látszik is, mert több falubeli odajön köszönteni), eredeti foglalkozását tekintve mérnök, de a csúcstechnológiát hátrahagyva Marosvásárhelyen zenepedagógiát végzett, és az erdélyi folklór iránt érdeklődik – mondta mindezt tökéletes magyarsággal. Tőle tudom meg azt is, hogy volt idő, amikor a falu vezetői betiltották a szokást, de szerencsére 1989 után újraéledt. Tetszik neki, hogy az autentikus elegyedik a modernnel, és hogy ennyi a fiatal részvevő.
Fotó: Barabás Ákos
Hogy volt régen? – kérdezem Ágoston András bácsitól, egykori szénbányásztól, aki maga is a „gyászolók” között van. „Más volt, mert eltemettük, ráborultunk öregesen, s énekeltünk egy régi nótát. Édesanyám is benne volt valamikor, siratóasszony volt. Aztán félbemaradott volt a kiöregedés miatt, és Kacsó Bandi bácsi hozta vissza, betanítva az akkori fiatalokat. A rigmusok a régiek, s ahogy járunk mindenfelé, mások szedik el tőlünk.
– mondta András bácsi, hozzátéve, hogy „most már a télnek adjunk véget. Ejsze nem maradunk így, csak elmegy.”
Fotó: Barabás Ákos
A tömegben sok a maskarás, de legalábbis festett arcú fiatal. Megszólítok egy lányt, aki szemmel láthatóan benne van a bolondozásban. Székely Anna székely embernek öltözött, mert „a férfiakat csúfolom ki, hogy nem kell ahhoz annak születni, hogy tökös legyél, kiállj magadért”. Az egyetemista lány vakáción van, de amúgy is hazajött volna, mert „ezt a hangulatot sehol nem lehet megkapni.
Mennek, ha esik, ha fúj. De jó az is, hogy a fiatalok közül egyre többen beállnak.” Anna olvasatában a farsangtemetéssel felkészülünk a böjtre, és egyben emlékezünk a víg időszakra. „Megunták az emberek a telet, hogy nem lehet semmit csinálni, se mezőre menni, se állatokat legeltetni.”
Fotó: Barabás Ákos
Pánkó versus palacsinta
Van, ahol palacsintás versenyfutást (Pancake Day) rendeznek ilyenkor, menet közben egy serpenyőből dobálva a palacsintát, vagy tömegfutballra kerül sor. Ukrajnában magam is részt vettem az úgynevezett Maslenitsa télbúcsúztató ünnepen, csakhogy ott a bábut vénasszonynak öltöztették, de ugyanúgy elégették, miközben palacsintákat ettünk mindenféle változatban, mákosan, kaviárral, lekvárral megkenve.
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Az 1944-es átállásról tartott előadást Benkő Levente történész. Előadása fókuszában a magyarellenes intézkedések és megszólalások kaptak hangot, illetve a székelyföldi foglyok sorsát ismertette.
Erdei iskolát hoznának létre, ahol a természet szeretetére nevelhetik a gyerekeket, ezért is szervezte meg a Szentegyházi Közbirtokossági Egyesület és a Szentegyházi Nagycsaládosok Egyesülete a Kárpát-medencei Erdőpedagógiai Konferenciát és Szemlét.
A rendszerváltozás utáni, még mindig zavaros időkben foglalta el a székelyudvarhelyi polgármesteri széket Szász Jenő. Szakács-Paál Istvánnak már könnyebb a dolga – igaz, neki az elmúlt nyolc évnyi karantént kell feloldania.
Búcsút és jubileumi ünnepséget tartottak a gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Gimnáziumnál. Az iskola védőszentjének ünnepére gyűltek össze a tanintézmény kápolnájában, ahol visszatekintettek az elmúlt 30 esztendőre.
Bicska, valamint kábítószer birtoklása miatt vettek őrizetbe két férfit Csíkszeredában szombaton. A Hargita megyei rendőrség egy átfogó akció során mintegy háromszáz személyt ellenőrzött, 5 bűncselekményt, és 19 kihágást állapított meg.
A Hargita megyei települések fejlesztésére 2,7 millió lej jut a hatszázalékos adóvisszaosztásból. Az összeg szétosztásáról a megyei tanácstestület rendkívüli ülésén szavazott november 15-én, pénteken.
Miért nincs túljelentkezés az orvosi rezidensvizsgákon és miért éri meg a háziorvosi szakosodást választani – többek között erről is beszélgettünk Vass Levente egészségügyi szakemberrel a vasárnap tartandó rezidensvizsga kapcsán.
Rászoruló családok számára tart jótékonysági gyűjtést a Csíkszeredai Vöröskereszt Kis Cipő elnevezéssel november 23-án és 24-én Szabadság-téren és a Csíki NEST pláza területén.
Erősen irritáló hatású vegyszert tartalmazó palackokat dobott valaki a szelektív hulladékba, emiatt le kellett állítani a munkafolyamatot a lécfalvi hulladéklerakóban. A sepsiszentgyörgyi köztisztasági vállalat nagyobb elővigyázatosságra int.
szóljon hozzá!