Alapvetően nem hiszem, hogy lehet udvarhelyi specifikumokról beszélni. Én itthon vagyok ebben a városban, közéjük tartozom, felismerjük egymást az utcán. Tudom, ki mit szeret olvasni, azt is, ha csak egy jó szóra tér be hozzánk. Azt látjuk, hogy a vásárlóink szeretik azokat a könyveket, amelyek megszólítják, megérintik őket, viszont azt is szeretik, ha könnyedebbek, szórakoztatók az adott könyvek.

– Nem mindennapi közösség kovácsolódott a könyvesbolt vásárlóiból, hiszen ma már több mint 4000 tagú Facebook-csoportba tömörülve különböző jótékonysági-, olvasásnépszerűsítési akciókat szerveztek együtt. Honnan jött a csoport ötlete?

– A Bagolyvár könyvrajongók csoportot a világjárvány szülte. Volt egy időszak, amikor mindketten megbetegedtünk a kollégámmal, és hetekre be kellett zárnunk. Ez idő alatt keresett meg egy anyuka egy gyermekkönyv kapcsán. A beszélgetésünket követően, anélkül, hogy én tudtam volna, megosztotta a könyvvel kapcsolatos információkat az Udvarhelyszéki Anyák Facebook-csoportban, hogyha valakit érdekel, akkor nálunk beszerezheti a könyvet.

Sokan például nem tudják, hogy február 14-e nemcsak a szerelmesek, hanem a könyvajándékozás világnapja is. Így jött az ötlet, hogy olyan gyermekek, fiatalok számára szervezzünk gyűjtést, akik bár szeretnek olvasni, nem tudnak hozzájutni könyvekhez. A vásárlóinknak ez a kezdeményezés azért jó, mert így az otthon porosodó, „kinőtt” könyveket behozhatták hozzánk, mi pedig eljuttattuk olyan személyekhez, akik megbecsülik majd őket. Idén már ez az akció mintegy ezer embert mozdított meg, hiszen a vásárlóink közül kerülnek ki azok a pedagógusok, egyházi személyek, akik összegyűjtik, hogy kiknek van szükségük könyvre, úgyszintén a vásárlóink azok, akik könyvet vagy pénzt adományoznak.

A mi akciónk hatására volt olyan más közösség, ahol osztályon belül szerveztek könyvgyűjtést, és juttatták el azokat más gyerekekhez. Azt vallom, hogy, ha van egy közösség, akkor sok mindent el lehet érni.

– A mai fiatal generációról mégis az hírlik, hogy nem szeretnek könyveket olvasni. Te is ezt tapasztalod?

– Ez részben igaz, de ma is sok fiatal van, aki nagyon sokat olvas. Sajnos azt is látom és tapasztalom azonban, hogy

– A fiatalok mellett a felnőtt korosztály számára is készülsz programokkal, hiszen nemrég indultak el a Székelyudvarhelyi Városi Könyvtárral közös szervezésben a Biblioterápiás foglalkozások. Miről szólnak ezek az alkalmak?

– A program résztvevőivel kéthetente találkozunk a könyvtárban, és az ott helyben kapott szövegekre adott érzelmi reakcióink tudatosításával, megbeszélésével igyekszünk (újra) kapcsolódni önmagunkhoz, mélyebb önismeretre szert tenni. Ezekre a találkozásokra a résztvevőknek nem kell előre készülniük, csak nyitottnak kell lenniük arra, hogy befogadják a szövegeket. Kis létszámú csoport vagyunk, ahol mindenki meg tud nyilvánulni, el tudja mondani, hogy mit indított el benne az adott mű.

– Melyek a Te kedvenc könyveid, szerzőid?

– Nehéz lenne kiválasztani a legmeghatározóbb szerzőket, könyveket, de mindenképp az elsők között szerepel József Attila és Pilinszky János, Weöres Sándor is. Könyvek közül pedig nagyon fontos helyet foglal el a szívemben Márai Sándortól Az igazi, Mika Waltari Szinuhéja és Julio Cortázartól a Nagyítás című novelláskötet pedig felejthetetlen ifjúkori olvasmányaim. Szeretettel ajánlom bármelyiket.

– Milyen tanácsod van azok részére, akik olvasási krízisben vannak, de szeretnének visszatalálni a könyvek világához?

– A versek, a rövidebb szövegek segíthetnek visszatalálni az olvasáshoz. A Youtube-on rengeteg vers megtalálható, amelyek jobbnál jobb színészi előadásban hallgathatók meg. Érdemes beépítenünk a mindennapjainkba, hogy akár hangoskönyvet hallgassunk, hiszen minél többet találkozunk irodalmi szövegekkel, annál hamarabb visszajön a könyvek iránti kedvünk. Teljesen másképp indul egy nap, ha irodalommal kezdjük. Nagyon fontos, hogy ne támasszunk elvárásokat magunkkal szemben. Az olvasás ne kötelező feladat legyen, hanem kikapcsolódás, az énidő része.