Bákóba helyeznék át a megyehatárpert, a szentmártoniak szerint ez nincs rendben

Ezért jogi képviseletük a Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszékhez fordul annak érdekében, hogy a tárgyalás helyszínének megváltoztatása esetén egy olyan megyébe küldjék át az ügycsomót, amelynek nincs köze az ügyhöz.

Bizonyítható igények

Csíkszentmárton azt kéri a bíróságtól hogy az 1968. évi 2. számú, az ország közigazgatási felosztásáról szóló törvény, másrészt egy ennél korábbi, szintén 1968-as minisztertanácsi határozat alapján jelölje ki a két megye közötti határt – ennek értelmében Úzvölgye Csíkszentmárton része. A község ugyanakkor az 1906-ban készült, az „Úz egész patakától a tábláig”, illetve „Úz vize a IV. határ között” területek telekkönyveivel is igazolni tudja ezek hovatartozását.

Erről a munkálat átvételekor a csíkszentmártoni polgármester írásos észrevételt nyújtott be, a hibát a hivatal is elismerte, azzal magyarázva, hogy kevés volt a rendelkezésre álló idő, ezért nem vették be a feladatfüzetbe Úzvölgye felmérését. A hibás dokumentációnak amelyre Dormánfalva is hivatkozik, nincs jogi értéke – érvel a község. A két megye vezetősége azóta sem tudott megállapodni a határról. 2007-ben a község saját köztulajdonának leltárába vette az úzvölgyi haditemető területét, és ezt a 2010. évi 299-es számú kormányhatározat is megerősítette. Ezt Dormánfalva bíróságon támadta meg, de első fokon a pert elveszítette, a fellebbviteli tárgyalás ősszel lesz a Marosvásárhelyi Ítélőtáblán.