Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

21:14

Tankokra, rakétarendszerekre, járőrhajókra és drónokra is jut pénz a SAFE-hitelkeretből

21:10

Sokat érő győzelemmel indította a kontinenstornát a magyar női vízilabda-válogatott

20:57

Utolsó perces góllal veszített a romániai csapat az U18-as jégkorongvébén

20:48

Az adócsökkentés után most a víz- és szemétszállítási díjak csökkentését kérték a tiltakozók Sepsiszentgyörgyön

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Vizsgálatra tartott az a nő, aki elhunyt a csíkszeredai kórház közelében

Egy férfi bomlásnak indult holttestét találták meg egy csíkszeredai lakásban

Szánkózás közben esett a folyóba két kisgyerek, egyikük eltűnt a jeges vízben – frissítve

Szánkózásból tragédia Gyergyóremete közelében

Megölhették és a kertben eláshatták a fiatalok az eltűnt 15 éves fiút

Adómódosítás Csíkszeredában: megvizsgálják a jogi lehetőségeket

Bolojan szerint nem lesz szükség további adóemelésekre

Akiknek a kommunizmus már csak történelem: új tantárgy a tizenkettedikeseknek

Nehéz időszaka következik a csíkszeredai kutyamenhelynek

Népszavazás helyett adócsökkentés Sepsiszentgyörgyön

Az ötvenéves Magyar Adás múltját elevenítették fel Tusványoson

Fotó: Beliczay László

A Magyar Adás az erdélyi magyaroknak, róluk és értük szól – fejtette ki Boros Zoltán csütörtökön az 50 után délután? 50 éves a Magyar Adás című beszélgetésen Tusványoson, a Janus Pannonius irodalmi sátorban.

Péter Beáta

2019. július 25., 20:222019. július 25., 20:22

2019. július 25., 20:262019. július 25., 20:26

„Nagyon boldog szám az ötven, hiszen egy intézményről beszélünk és tiszavirág életű intézményeink korában aligha van még egy intézmény, amely úgy élte meg az ötven évet, ahogy mi. Három főszerkesztő ül itt, a ’90 utáni Magyar Adás főszerkesztői és ha Bodor Pál élne, ő is itt ülne velünk” – emelte ki Mosoni Emőke főszerkesztő. Kacsó Sándor producer, korábbi főszerkesztő úgy véli, jó dolog, hogy ötvenévesek, és reméli, lesz több is.

Bár nem jósolok nagy jövőt ennek a televíziózásnak, de valószínű, hogy átalakul majd valahogy. Ötven év múlva valahol egy felhőben, valahol biztos lesz.

Fotó: Beliczay László

Boros Zoltán televíziós szerkesztő, rendező, korábbi főszerkesztő elmondta, mindig eszébe juttat valamit ez az ötven év. „Ez egy boldog esemény azt kívánom, hogy az itt lévő kollégák részesüljenek azokba a kellemes percekbe, órákba, hogy amikor nyolcvanadik születésnapjukhoz közelednek, mint én, akkor ott lehessenek a kollégák között, ők pedig fogadják barátként, kollégaként, minden különösebb ceremónia nélkül, ahogy engem fogadtak a kollégák. Nekem ez egy jó óra, jó pillanat.”

Györfi Áron, a beszélgetés moderátora rámutatott, ötven év több egy emberöltőnél és ha egy intézményről, szervezetről van szó, akkor

ahhoz, hogy az intézmény túlélje egy adott ember működését, tehetségét, szándékait, törekvéseit, valamit át kell örökíteni a munkaközösségen és a szélesebb közösségen belül.

Fotó: Beliczay László

Boros Zoltánt kérdezte, hogy mit örökölt azoktól a kollégáktól, akik körében kezdte a műsor készítését és ennek a felépítését, amelyet utána nagyon hosszú ideig vezetett. Mit tudott átadni és ebből mit kapott meg Kacsó Sándor, mit tudott átadni és ebből mit kapott meg Mosoni Emőke?

Az egykori főszerkesztő kifejtette, annak a régi Magyar Adásban, amely 1969-től 1985 decemberéig működött mindannyian tudták, hogy mit is szeretnének csinálni a Román Televízió magyar nyelvű műsorában a kommunizmus legsötétebb időszakaiban, még ha ezt nem is mondták el direkt, szavakban egymásnak.

Fotó: Beliczay László

Ahhoz, hogy akkor el tudják mondani mindazt, amit szerettek volna a magyarok helyzetéről, reményeiről, az Erdélyben levő magyarok múltjáról és a lehetséges jövőjéről, fel kellett építeni egy érdekes metanyelvet, amit az akkori közönség kiválóan megértett.

Egy metanyelven mondtuk el egymásnak a bánatainkat, az örömeinket, a reményeinket, a reménytelenségeinket, médiában, könyvekben, versekben, regényekben, színdarabokban. Csodálatos pillanatokat éltek meg azok, akik élőben is találkoztak azzal, hogy megérti a közönség azt, amit mond. Egy szenzációs együttgondolkodás volt.

Elmondta, jött a ’89-es változás és rájöttek, ha meg is őrzik ezt az ars poeticát, – hiszen az erdélyi magyaroknak szóltak továbbra is –, érezni kellett, hogy ez a metanyelv hirtelen szükségtelenné vált. „Azzal szembesültünk, hogy mindent szó szerint ki lehet mondani, és akkor sem biztos, hogy pontosan úgy érzi mindenki a kimondott szót, ahogy mondjuk, mert nagyon sokan mondanak nagyon sok irányból sokféleképpen, mindannyiszor a valóság és az igazság érzetét keltve dolgokat. Ezek különböznek egymástól, és ebben kellene valahogy megtalálni azt, hogy mégis melyik az igazság. Úgyhogy egy új kommunikációs helyzettel szembesültünk. Ebben viszont egy dolog biztos volt: az, hogy kinek is készül az adás” – fejtette ki.

Fotó: Beliczay László

Célközönségünk elsősorban az erdélyi magyarság, és a további értelmezésünk így szólt akkor és reményeim szerint ma is: róluk szól az adás, nekik szól, az erdélyi magyaroknak, és hozzátettük azt is, hogy értük szól.

És ebbe az értelmezésbe, hogy értük szól az adás, beletartozik az, hogy a médiának fantasztikus mozgósító ereje lehet. A média a valóságba bele tud szólni, nem közvetlenül, hanem meg tudja szólítani a döntésképes embereket is. És a döntésképes emberek, ha a média nagyon világosan bizonyos kérdéseket felvet, akkor megpróbálják megtalálni rá a választ. Erre a ’90 utáni Magyar Adásban számtalan példa van” – mondta el az egykori főszerkesztő.