Az önkéntesség úgy terjed, mint a vírus

A 2011-es évet az Európai Unió mindannak a 100 millió európai  állampolgárnak ajánlja, akik az önkéntességnek szentelik idejüket. Ebből a 100 millióból 4 millió román állampolgár, ami nem rossz arány, de még messze van az európai átlagtól: Nyugat-Európában minden harmadik ember vállal valamilyen önkéntes feladatot.

Egész mozgalom indult

Bár számtalan civil szervezetnél, egyházi intézménynél lehet önkéntes tevékenységet végezni, Marosvásárhelyen, ha önkénteskedésről van szó, legtöbben a Smurdra gondolnak. „Valójában Marosvásárhelyen egész mozgalom indult be, rengeteg önkéntes dolgozott az évek folyamán a rohammentő-szolgálatnál. Szerintem a számuk megközelíti a kétezret, és itt nemcsak orvostanhallgatókról, az egészségügyi főiskola tanulóiról van szó, hanem olyanok is jöttek, akiknek semmilyen egészségügyi felkészültségük nincs, egyszerűen segíteni akartak” – nyilatkozta a szervezet 20. évfordulóján az igazgató, Cristian Boeriu. Elmondása szerint jelenleg is 200 önkéntes segíti munkájukat. Ebbe a csoportba tartozott egykor Bauer Orsolya is, aki ma már orvosnak készül. Kilencedikes korában lett a SMURD önkéntese, s bár látta a munka rossz oldalát is, azt mondja, többniyre jó élményekkel gazdagodott. „Segíteni egy beteg újraélesztésében, és látni, hogy tényleg visszatér az életbe, az leírhatatlan érzés” – vallja az orvostanhallgató.

Tartozni valahová – az fontosabb, mint a pénz

A marosvásárhelyi Demokráciaközpontban 8 fizetett alkalmazott fogadja a könnyített honosítást igénylő magyarokat. Január óta dolgoznak, de már az első héten azt látták, hogy nyolc ember sem bírja meg a munkát, az iroda munkatársai elhatározták, önkénteseket toboroznak. Ma már 15 állandó önkéntes munkatárs segíti az ügyfeleket.

Kovács Mária leszázalékolt betegnyugdíjas, 4 órát dolgozhatna, de úgy érzi, ennyi idős korban már nehéz félnormás munkát kapni. „Munkát nem kaptam, de én nem tudok otthon ülni, az nem az én műfajom. Szeretek emberekkel foglalkozni, s azért pont itt önkénteskedem, büszkességgel tölt el, hogy szerepem van ebben a munkában” – magyarázza választását. „Semmi pénzbeli vonatkozása nincs ennek, azért vállaltam, mert segíteni tudok, s közben pedig nem vagyok egyedül, tartozom valahová. Ez pedig nagyon fontos, talán fontosabb is, mint a pénz. Mindennap megköszönik a munkánkat, szépen mosolyognak ránk, s ez elég” – vélekedik az 52 éves hölgy.

Csuka Sarolta nem már, hanem még nem kapott megfelelő állást magának, 24 évesen még keresi azt a munkakört, amely igazán megfelelő neki, s addig is a Demokráciaközpontban önkénteskedik. „A barátnőm szólt a lehetőségről, és én is úgy gondoltam, hogy jót tenne egy kicsit kilépni az emberek közé. És ha segíthetek, akkor miért ne? Tapasztalatszerzésnek fogom fel az itteni munkát, és akár ugródeszkának is, amely révén még állást is szerezhetek” – mondja a fiatal lány, aki a maga szempontjából is fontosnak tartja a magyar állampolgárság megszerzését, ezért akart másoknak is ebben segíteni.

Egy nagy buli az egész

A Gyulafehérvári Caritasnak 7 megyében 550 alkalmazottja és 500 önkéntese van. Molnár Judit most a Caritas fizetett alkalmazottjaként koordinálja az önkénteseket, de elmondhatja magáról, hogy 13 éves kora óta önkénteskedett.  „Az motivált már egészen fiatalon is, hogy egy csoporthoz tartozom, közben pedig valami olyasmit csinálok, ami nem csak nekem jó, hanem valaki másnak is. Egy nagy buli az egész” – mondja Judit, aki azt látja, egyre gyakrabban kopogtatnak be a Caritashoz az önkéntesek. „Ez egy vírus, ha valaki lekesedéssel csinálja, elmondja két-három embernek, és akkor jönnek a többiek is” – teszi hozzá.

A Caritas önkéntesei a beteg gyerekek mindennapjait próbálják megszépíteni

Valószínűleg ezzel a vírussal fertőződött meg a 12. osztályos Ábrán Csilla is, aki a gyerekkórházakba beutaltaknak próbálja meg feldobni a gyógyulással töltött napjait. „Amióta önkénteskedem jobbak a jegyeim, és boldogabb vagyok, ugyanis nem csak én viszek színt a gyerekek életébe, hanem ők is az enyémbe” – magyarázza a diáklány.

Nálunk miért gyengébb az önkéntességi kedv?

A Gyulafehérvári Caritas igazgatója, Márton András szerint rendkívül összetett kérdés, hogy nálunk, miért kevesebb az önkéntes. „Egyrészt Európa nyugati oldalán a civil társadalom tevékenységének hagyománya van. Nálunk egy erős törés volt ezen a téren. Ötven éven keresztül a kommunizmusban nem hogy dicséretes nem volt, inkább tiltottak és büntettek mindenféle önkéntes szerepvállalást. Emellett az akkori rendszer bevezetett egyfajta kötelező közmunkát, amellyel lejáratta, értéktelenné tette az önkénteskedést. Ez pedig nem csak nálunk igaz, hanem minden volt kommunista országban” – mondja az igazgató, aki szerint ahhoz, hogy bárki önkéntességet vállaljon, energiát fektessen valamibe, ahhoz meg kell legyen benne a bizalom, a hit, hogy jobbá tudja tenni a világot, a környezetét. Márpedig ez a bizalom lassan épül – magyarázza Márton András.

A Caritas közkapcsolati felelőse, Molnár Jóska úgy véli, nálunk még mindig egzisztenciális problémáikkal vannak elfoglalva az emberek.  Igaz az önkéntesek mégsem a jómodú, gazdag emberek köréből kerülnek ki. „A közösségi szerepvállallás abból a felismerésből is fakad, hogy egyéni életminőség nem létezik közösségi életminőség nélkül. Hiába van nekem meg a betevő falatom, az egzisztenciám, ha nem érzem szükségszerűnek a közösséget is. Világnézeti kérdés, hogy hiszem-e azt, hogy legalább olyan fontos a közjó, mint az egyéni érdek” – hangsúlyozza Márton András.