Rosszul áll ugyanakkor az ország a fejlesztésekhez szükséges finanszírozás előteremtését tekintve is. 24,5 milliárd euróra lenne szükség ahhoz, hogy teljesen EU-konform legyen a szolgáltatás, az összegnek valamivel több mint a felét már lehívta, illetve lehívja az ország az ún. nagy infrastruktúra programban, valamint regionális fejlesztési projektekben, néhány milliárdot kap még a következő finanszírozási ciklusban is, azonban még így is hiányzik 11,5 milliárd euró.

– fogalmazott a hiányzó finanszírozással kapcsolatban Albert Sándor. Ezt tetézi ugyanakkor az, hogy jellemzően hiányosak és elavultak a víziközmű-hálózatok, alulfinanszírozott az iparág és átpolitizált döntések jellemzik. Azt sem szabad elfelejteni, hogy Románia az EU-csatlakozás után vállalta, hogy a vízszolgáltatási tarifák el fogják érni egy háztartás átlagjövedelmének a 2,5 százalékát – emlékeztetett előadásában a városmenedzser. Ez az érték az utolsó, 2019-es információk szerint 1,9 százalék.

Európában jellemzőn négy típusú menedzsmentmodell létezik a víziközmű-szolgáltatás biztosítására, attól függően, hogy milyen mértékben tartotta meg vagy privatizálta az adott állam a szolgáltatást. Románia ezek közül a delegált állami menedzsment formát alkalmazta:

Nem nagyon van versenyhelyzet ebben az iparágban, a természetes monopolhelyzet miatt a központi hatóság (ANRSC) szabályozására van szükség. Az árszabályozás nagyjából a hatóság által általánosan elismert költségstruktúrát – működési költségek, amortizáció, adók, bizonyos finanszírozási költségek – jelenti, illetve a hatóság megenged bizonyos fokú profitabilitást is. Romániában mintegy 900 kis helyi üzemeltető, illetve 43 regionális szolgáltató működik, utóbbiak esetében a menedzsmenthatóság szerepét az úgynevezett ADI-k, azaz közösségi fejlesztési társulások látják el.

Hargita megyei sajátosságok

A Hargita megyei regionális vízszolgáltató, a Harvíz Rt. részéről Bogáti Csaba vezérigazgató, valamint Fülöp Árpád Zoltán gazdasági igazgató nyújtott betekintést a szolgáltató működésébe, kihívásaiba és tervezett stratégiai beruházásokba.

Az említettek mellett további két önkormányzat, tehát összesen 32 tagja a fejlesztési társulásnak. A Hargita megyei regionális vízszolgáltató sajátossága – ami egyben hátrányt is jelent –, hogy a szolgáltatás nagy részét vidéki környezetben végzi, tehát sok vidéki településen, amelyek elszórtan helyezkednek el. A nagyrészt városokban szolgáltató regionális operátorok helyzetéhez képest a hátrányt az jelenti, hogy a Harvíz az ivóvíz esetében majdnem ezer kilométer vezetéket kell működtessen és karbantartson, továbbá az is, hogy a kis településeken, akár helységenként is működtetni kell valamilyen kisebb vízművet.

– fogalmazott ezzel kapcsolatban Bogáti Csaba. A szennyvízelvezető vezetékek összessége majdnem 700 kilométert tesz ki, a működtetést tekintve azonban a legnagyobb gondot a 185 szennyvízátemelő állomás okozza a szolgáltató számára. Ebben az ágazatban a személyzeti kiadások jelentik a legnagyobb költségtételt – ez 38-70 százalékos hányadot jelent, a Harvíznél 38 százalék körüli értéket –, ami azért fontos, mert döntő szerepe van a gazdaságosság szempontjából annak, hogy egy-egy szolgáltató mekkora személyzettel tudja működtetni a szolgáltatást. A Harvíznél 241 alkalmazott dolgozik, többségük nem irodai személyzet, a vállalatnál a nettó átlagfizetés 2179 lej – összehasonlításképp Hargita megyében 2546, országosan pedig 3547 lej.

Ez 3,5 lejes köbméterenkénti ivóvízárat jelent, amelynek a nagy részét – 2,34 lejt – a szolgáltatás ára teszi ki. A szennyvízkezelés 3,08 lejbe kerül köbméterenként, ebből 2,23 lejt tesz ki a szolgáltatás költsége. A fennmaradó összeg a vállalat fejlesztési alapjába kerül, ezt a fejlesztésekre, illetve az azonnali problémák megoldására teszik félre, az összeget csak az egyesület jóváhagyásával használhatják fel.

A veszteségeket a vállalat a köbméter/km/nap (azaz egy kilométernyi vezetéken egy nap alatt hány köbméter víz vész el) együtthatóból állapítja meg. Az országos átlag 17,47 köbméter, a Harvíznél 12,18 az átlag. A részarányok azonban nagyon eltérőek, a veszteség Székelyudvarhelyen a legnagyobb, ahol az érték eléri az 57 köbmétert (Csíkszeredában 4,94), ami a vezetékhálózat állapotáról sokat elmond.

Nagyberuházásra készülve

Fülöp Árpád Zoltán, a Harvíz Rt. gazdasági igazgatója a vállalat árképzési módját, a költségstruktúrát ismertette, helységekre, önkormányzatokra, munkapontokra lebontva a gazdasági kimutatást, kitérve arra is, hogy tavaly Székelyudvarhelyen és Parajdon veszteséggel zárták az évet az említett okok miatt.

A székelyudvarhelyi vízközmű-hálózat kritikus állapota kapcsán került szóba a Harvíz EU-s forrásokból kivitelezendő nagyberuházása, amelyről Bogáti Csaba elmondta, hogy ebben a hálózat egyharmadát cserélik majd ki (a hálózat egyharmada esetében ez már korábban megtörtént). A cél az, hogy a mintegy 12 ezer köbméternyi vizet, ami bekerül a székelyudvarhelyi víziközmű-rendszerbe, lecsökkentsék 6–7 ezerre, a veszteségek egy részének a kiküszöbölésével, ugyanis a vízveszteség csökkentése alapvető fontosságú Székelyudvarhelyen.

– magyarázta Bogáti Csaba. A munkálatokat jövő tavasszal kezdené meg a szolgáltató.

A folyó vízhozamának a csökkenésével kapcsolatos aggályokkal kapcsolatban a szolgáltató képviselője elmondta, a víz nem vész el, tehát a derítőállomástól nagyjából ugyanannyi kerül vissza a folyóba, mint amennyit kivesznek belőle, másrészt a jelenlegi mennyiségnél nem vesznek majd ki többet az új rendszer kiépülése után sem. Emlékeztetett ugyanakkor arra, hogy a vízügyi hatóság megszabja a minimális vízhozam mértékét, ami szintén egyfajta garancia arra, hogy a vízműfejlesztés után sem csökkenhet a megengedett érték alá a folyó hozama.

Árral szemben

A témával kapcsolatban Kolumbán Gábor egykori megyei tanácselnök emlékeztetett a korábbi hasonló törekvések hibáira. Noha egy domináns paradigma az egész világon, így az EU-ban is, hogy az ivóvízkérdés egy szolgáltatás, és az alapvető hipotézis az, hogy elegendő víz áll rendelkezésre, a probléma pedig mindössze annyi, hogy ezt a vizet gazdaságosan el kell juttatni a fogyasztókhoz. Megítélése szerint ez már most sem igaz, az elkövetkező években pedig még inkább bebizonyosodik majd.

– fogalmazott. A problémák közt szót ejtett a szélsőséges időjárási jelenségek gyakoriságáról, az elmúlt hat évtized elavult árvízvédelmi munkálatairól – a folyók „kiegyenesítéséről”, a medrek kibetonozásáról –, az ártéri gazdálkodás megszüntetéséről. „Nem az a feladat, hogy a vizet minél gyorsabban eltakarítsuk a térségből, hanem az, hogy megtartsuk, minél hosszabb ideig” – hangsúlyozta. Szerinte a helyi közösségekben tudatosítani kellene a saját felelősségüket az ivóvizük biztosítását illetően, és ebben a tájékoztatásban nagy szerepe kellene legyen a vízszolgáltatónak.