Amikor az embernek szinte már semmije nem maradt

„Nyilvántartásunkban szerepelnek olyan hajléktalanok, akik a város különböző negyedeiben húzódnak meg, és nem akarják igénybe venni a szolgáltatásainkat” – osztotta meg Székely István. A lehetőségek pedig szűkülnek, hiszen amióta felújították a vasútállomást, az ottani váróteremben sem lehet már éjszakázni, sőt a buszállomásokon sem. Maradnak a lépcsőházak, viszont többnyire már azokat is zárják, illetve azok az építkezések, amelyeknél a fagyos idő miatt áll a munka. Parkban ilyenkor nem lehet órákig tartózkodni, ugyanis fennáll a fagyhalál veszélye.

Nem küldenek ki senkit a hidegbe

Csütörtök reggel még a szobákban üldögéltek a lakók, volt, aki már felkelt és megvetette az ágyát, vagy a fürdőszobában tartózkodott, mások még a takaró alatt feküdtek. A szabályok szerint

Visszatérők

A legfiatalabb lakói a menhelynek huszonévesek, akik állami gondozásban éltek, és felnőttkorukra utcára kerültek, a legidősebb lakók viszont már hetven éven felüliek. De ezen belül is szinte valamennyi korosztály képviselője jelen van az éjszakai hajlékon. Amint megtudtuk, többnyire az alkoholproblémák vezetnek oda, hogy valaki hajléktalanná váljon. Megtörtént, nem is egy személlyel, hogy túl nagy hitelt vett fel, nem tudta törleszteni, ráment a háza, a családi élete.

Az sem ritka – ecsetelte az igazgató –, hogy valaki miután elveszíti a házát, a nyugdíjára vagy a jövedelmére akkora terhet vállal, amit már nem tud törleszteni, így már az sem marad, amiből fenntarthatná magát. „Ahány eset, annyi történet, valamennyien súlyos tévedések, csalódások áldozatai” – tette hozzá.